16. Something never changes.

Sziasztok!

Világvége hangulat uralkodik rajtam. Beszélni nem szeretnék róla csak azért mondtam el, hogy tudjátok mihez kötni a rész eléggé deprimáló hatását. Jó olvasást!

Lots of Love, C.xx

Mikor Liam egy héttel ezelőtt bejelentette, hogy szakítottak Danielle-el egy kicsit mindenki megijedt. Rám  is rám tört az amúgy sem szűnni akaró kétségbe esés, hogy elvesztem Niall-t. Ennek ellenére mégis képtelen voltam akármit tenni, most pedig búcsú nélkül távoztam Londonból és a Milánó-ba tartó repülőn ülök. Csak Niall-nek hagytam egy üzenetet mi szerint nagyon sok dolgom volt. Részben ez igaz volt mivel meg kellett írnom azokat a leveleket amiket a balesetem óta minden verseny előtt megteszek. Igen. Búcsúlevelek. Félek, hogy újra történik valami és én A GONDOLATAIM és MIÉRTJEIM nélkül hagyom ott Őket. Igen, csupa nagy betűvel. Mivel jelentősen megsokszorozódtak a megírandó levelek száma én is idegesebb voltam a kelleténél, de készen lettek és megfelelő kezekbe adtam hátha tényleg megtörténik amitől félnek és erről versenyről már nem érek haza. Úgy ahogy akkor Ausztráliában. 

Kifelé nézegettem a kicsi ablakon ahonnan tisztán lehetett látni a nap által megvilágított bárányfelhőket amik így csillogó arany szegélyt kaptak. Gondolataimba merültem és félig szomorú voltam félig pedig boldog, mert újra láthatom Peet-et kevéssel több mint egy hónap után és aminek talán csak én örültem, hogy kezdem visszakapni a régi önmagam. Nem tudom melyik ominózus napon sírtam utoljára, de megfogadtam, hogy nem is a közeljövőben fogok újra "elgyengülni" vagy megbántódni. Az nem igazán én lennék. Most döbbenek rá, hogy az lettem akit annyira elítéltem. Az emberek változnak és nekem is kellene, de nem tudok. Megint arról a határról táncolok vissza felé a teljes sötétségbe. Talán, ha valaki taszítana rajtam egyet akkor elfogadnám, hogy én is lehetek ugyan olyan gondtalan tinédzser mint mások. Azonban ez eddig egy embernek sem sikerült.

-Kérjük kapcsolják be öveiket! Hamarosan megkezdjük a leszállást Milánó-ban - szólt bele a légiutas kísérő a mikrofonba én pedig szót fogadtam és alig vártam, hogy a gép leszálltával újra láthassam Peet-et.

-Hola - fogadott Peet-t óriási vigyorral az arcán.

-Te extraño - ugrottam a nyakába én is mosolyogva.

Egyébként Peet-tel van egy olyan jó szokásunk, hogy sokszor beszélünk keverten. Néha spanyolul, néha angolul vagy akár egy mondatba mind két nyelvet használjuk. Viszont, ha többen vagyunk akkor próbálunk ügyelni rá, hogy csak angolul beszéljük, ami nem minden esetben könnyű. Volt rá példa már, hogy Niall fordított Tara-nak, hogy miről is beszélünk. Miután túlestünk azon, hogy mennyire örülünk egymásnak és egymás szavába vágva meséltünk elindultunk a hotelbe. Pár perc alatt oda is értünk és elfoglaltuk a lakosztályunkat. Vasárnap lévén szabadnapot kaptunk úgyhogy miután kipakoltunk elmentünk várost nézni és természetesen gór cső alá vettük a pályát is ami nem messze volt a hoteltől. 

-Mikor jönnek Andy-ék? - kérdezte Peet elkalandozva pár perc hallgatás után. 

A pálya közepén ültem Peet pedig mellettem terült ki a nedves fűben. 

-Csak Andy jön - válaszoltam egyszerűen.

Peet elég furcsán nézett rám aztán témát váltott. Nem tudom, hogy tudta-e, hogy baj van, de ha igen akkor sem kérdezett rá amiért a mai napig is hálás vagyok.

* * * 

Másnap délelőtt már a pályán voltunk. Igazából csak egy hét múlva kezdődik a verseny, de már sokan ide utaztak edzeni vagy csak szemlélődni. A pálya mellett már építették fel a sátrakat ahol a versenyzők szoktak pihenni. Peet-tel mi együtt kértük a sátrat így a pálya egyik elszeparáltabb részébe kaptuk helyet ahonnan még lehet látni a versenyeket is. Oda sétáltunk és a szétnyitható székekbe ülve elkezdtük felvenni a korijainkat amikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn Tara képe villogott. Nem voltam különösebben meglepve. Tudtam, hogy keresni fog és számon kéri, hogy miért léptem le egy szó nélkül, de mivel kezdem visszakapni régi önmagam nem különösebben érdekelt és úgy gondoltam Ő neki nincs joga beleszólni az én dolgaiba.

-Te meg mit képzelsz, hogy már megint szó nélkül lelépsz? Legalább hagynál magad után valami kis üzenetet, de semmi! - ordította a telefonba.

-Ha csak ezért hívtál akkor nincs miről beszélünk - válaszoltam teljesen higgadtan majd kinyomtam a telefont.

-Ki volt az? - nézett fel féloldalasan Peet a kori kötésből.

-Tara - válaszoltam egyszerűen a telefonomat pedig vissza dobtam a táskámba.

Peet nem kérdezett amiért ismét nagyon hálás voltam. Pár óra edzés után vissza mentünk a hotelbe ahol Andy várt minket és elmondta, hogy mit csináltunk a héten. Igazából a listát feleslges volt ismertetni, mert edzésen kívül nagyon már nem fogunk csinálni.

Péntek van és már csak két nap a versenyig és mi ismét megyünk edzeni. Lassan a pálya már meg sem közelíthető annyi kíváncsiskodó és riporter van a közelben. Ami pedig a legfelháborítóbb az egészben, ha egyel is találkozom nem az EB-vel kapcsolatban kérdeznek hanem, hogy hol van Niall?, Miért nem jött el Ő is? és még sorolhatnám a hasonló kérdéseket. Az ehhez hasonló kérdések az első napokban még idegesítőek voltak, most viszont már nem foglalkozom velük és nem érdekelnek, ha esetleg valamelyik riporter mégis feltesz egy vele kapcsolatos kérdést egyszerűen ott hagyom. Andy azt mondta ez pofátlanság, de valószínű csak azért mondja, hogy valami okossággal tömhesse a fejem. Ami pedig Andy-t illeti látom rajta, hogy örül, hogy visszakapott. Mikor kiszálltunk a  kocsiból egy régi francia ismerősömmel találtam magam szemben. Magasabb volt mint legutóbb találkoztunk és határozottan szőkébb is.

-Salut Joseph! - köszöntem neki és megöletem.

Jól elbeszélgettünk volna, de Andy utasított, hogy azonnal húzzak öltözni és utána edzeni. Francia barátomat is magunkkal hívtam aztán így edzettünk több órán keresztül. 

Mikor már besötétedett még mindig Joseph-el beszélgettem és megbeszéltük, hogy egy óra múlva találkozunk a hotel előtt és elmegyünk várost nézni. Andy nem támogatta az ötletet, de nem különösebben érdekelt így fogtam magam és leléptem. 

Éppen a főtéren sétálgattunk, mikor Joseph hirtelen témát váltott.

-Nagyon lefogytál - mért végig.

 -Csodálkozol? Három hete nem eszek rendesen - nevettem el magam végre őszintén.

-Beszéltem Joey-val - hajtotta le a fejét.

-Nem szeretnék Joey-ról beszélni. Mikor utoljára egy helyiségbe voltunk nem éppen jól sült el a dolog - mosolyogtam rá és a hangom is kedves maradt.

-Elmesélte, hogy mi történt . Azt hiszem megérthetnéd - nézett mélyen a szemebe.

-Őszintén! mit értsek meg, hogy ott hagyott, mert talált egy másik lányt és mikor nekem itt van Niall akkor próbál nekem az érzéseiről papaolni? Nem gondolod, hogy ezzel egy kicsit elkésett? - hadartam franciául Joseph pedig hatalmasra tágult szemekkel nézett rám.

-Hát nem tudod? - kérdezte, de most már a szája is tátva volt.

Egy pillanatra meglepődtem és a fejemben ezernyi gondolat kezdett kavarogni.

-Joseph miről beszélsz? - kérdeztem rezzenenéstelenül.

-Joey na azért hagyott el mert talált valaki mást. Évekig nyaggattam, hogy mondja el az igazat, de látom erre még mindig nem került sor. Már régóta úgy érzem, hogy el kell ezt mondanom - állt velem szemben és tényleg teljesen őszintének tűnt. 

Én levegőt nem tudtam venni. Vártam, hogy végre meg ossza velem, hogy miért is hagyott el akkor Joey. Igazából legszívesebben rá üvöltöttem volna, de egy szó sem jött ki a torkomon.

-Joey azért ment el, mert Andy elküldte. Azt mondta neki, hogy rossz hatással van rád és elküldte. Megengedte, hogy elbúcsúzzon tőled és kitaláljon valamit, de ennyi - mondta én pedig nem hittem a fülemnek. 

Annyi mindent éltem át azután, hogy elment Joey. Szenvedtem és ez mind Andy hibája. 

-Joey még mindig szerelmes beléd Sel!- mondta én pedig még jobban lefehéredtem.

annyi gondolat kavargott egyszerre a fejemben, hogy nem tudtam tovább koncentrálni Joeseph-re. Egyszerűen bocsánatot kértem tőle majd ott hagytam. Nem volt kedvem visszamenni a hotelbe és szembe nézni Andy-vel. Hazudott nekem két teljes éven keresztül. Utálnom kéne, de nem tudom. Hirtelen felindulásból a telefonom után nyúltam.

-Igen? - szólt bele egy kissé álmos hang.

-Igaz? Igaz, hogy azért mentél el mert Andy elküldött, igaz? - üvöltöttem a telefonba és hangom követelőző volt.

-Sel. Honnan tudsz erről? - kérdezte Joey és hangjában már nyoma sem volt álmosságnak inkább csak meglepődöttségnek.

-Nem fontos! Az igazságot akarom - üvöltöttem tovább.

-Igen Selena még mindig szerelmes vagyok beléd - suttogta a telefonba megsemmisülten.

A lélegzetem ismét elakadt és én nem tudtam megszólalni. Valahol mélyen hittem benne, hogy ezt a hülyeséget csak Joseph találta ki, de nem szembe kellett néznem vele, hogy átvertek. A kezemben lévő telefont nemes egyszerűséggel a földhöz vágtam ami darabjaira törött majd elindultam a keskeny utcán és csak gondolkodtam. A keserűség keveredett a csalódással, a kétségbe esés a csodálattal, a hitetlenség a reménnyel. Csupa ellentmondásba ütköztem az elmúlt hónapokban. Niall mellett talán életem legszebb két hónapját töltöttem, de ez így is marad ezek után? Képes leszek a szemébe nézni és elmondani neki, hogy félek? Félek attól, hogy elveszítem, hogy nem látom többé, hogy hiányzik és leginkább azt, hogy szerelmes vagyok belé, mert kétség sem fér hozzá, hogy az vagyok. Szerelmes vagyok Niall-be. De vajon Joey-ba is szerelmes vagyok?

Másnap reggel még mindig sétáltam. Hűvös volt a reggel. Igaz október volt ez itt nem nagyon számított. Ilyenkor még mindig meleg van és sok a turista. Sokan meg is néztek mikor szembe jöttek velem és sokan kértek autogrammot meg fényképet. Teljesítettem a kéréseket, de nem éppen voltam a legjobb passzban így a beszélgetés és a kedvesség már elmaradt. Mikor beléptem a hotelba a hallban Peet, Joseph és Andy várakozott, mikor pedig észre vettek mind a hárman felugrottak és felém siettek. Egyszerűen felemeltem a kezem és megállítottam Őket.

-Hol voltál az Isten szerelmére a frászt hoztad ránk - kezdte Andy idegesen.

-Neked mostantól fogva semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok - kezdtem bele a mondandómba teljes nyugodtsággal. - Hogy hazudhattál nekem? Mégis, hogy a jó büdös francba képzelted ezt? - kérdeztem és mind hármuknak elkerekedett a szeme. Sosem szoktam vulgáris szavakat használni és így beszélni másokkal, de most már annyira nem érdekelt az egész, hogy simán a fejéhez vágtam ilyet. - Semmi közöd nem volt ahhoz ami kettőnk között volt Joey-val. Mit gondoltál, hogy nem derül ki? Hogy az egészet besöpröd majd a szőnyeg alá és meg nem tettnek nyilvánítod a dolgot? Kinek hiszed magad, hogy beleszólj a magán életembe? Ezentúl nincs közöd hozzám. Eldöntheted, hogy Te mész el vagy én! Ez az utolsó versenyünk együtt! Soha többé nem akarlak látni! - üvöltöttem és már a sírás határán álltam, de erőt vettem magamon és magabiztos léptekkel a lifthez mentem.

Hétfőn hajnalba keltem és összepakolva a cuccomat egyedül indultam ki a pályára. Tegnap nem beszéltem senkivel még Peet-tel sem. Megbántam a szombati viselkedésemet. Hiányoltam Andy-t, hogy nincs mellettem nem ad tanácsokat, de nem akartam meghátrálni a büszkeségem bánná. Tegnap többször is próbált beszélni velem, de mindig elküldtem nem is tudom miért talán féltem, hogy ezek után, hogy fogok a szemébe nézni. Éppen a folyosón álltam és a liftet vártam mikor kivágódott az egyik szoba ajtaja és Andy lépett ki rajta. Elfordultam a liftől és a lépcső felé indultam, mikor Andy utánam szót.
-Sel kérlek várj! - szólt halkan és hangja fáradt volt.
-Miért várjak Andy, hogy megmagyarázhasd a semmit? - kérdeztem és szememben könnyek gyűltek.
-Nem azt mondtam Joey-nak, hogy menjen el és hagyjon békén azt mondtam neki, hogy szokjon le a drogokról vagy menjen el! Nem ellened irányult az, hogy elküldtem. Azt hittem érted megtudja csinálni, de nem tudta. Lehet, hogy szerelmes volt beléd, de a drogokat  jobban szerette mint téged! - mondta nekem pedig könnyek gyűltek a szemembe és a nyakába borulva átöleltem.
Andy csak esetlenül állt és simogatta a hátamat aztán eltolt magától.
-Niall mellett sokkal jobb helyed van. Neked mellette kell lenned. Szerelmes vagy beléd és Ő is beléd - nézett mélyen a szemembe én pedig esetlenül bólintottam.
-Sajnálom! - nyögtem ki nagy nehezen aztán újra átöleltem.
Igaza volt, de én mégis feszélyezve éreztem magam. Nem akartam magamat kiadni senkinek. Az évek során megtanultam, hogy csak magamban bízhatok és azzal, ha még közelebb engedném magamhoz Niall-t a büszkeségemet sérteném meg. Makacs voltam pedig tudtam, hogy ezzel saját magamnak teszek rosszat.
Miután Andy visszaterelt a szobámba és megbeszéltünk mindent, újra mint a réginek éreztem csak valahogy mégis más volt. A múltam már nem kísértett nem tettem fel magamban minden nap ugyan azt a kérdést, hogy miért nem voltam elég jó Joey-nak, mert szükségtelen volt.
A pályára kiérve Andy tanácsokkal látott el minket. Miközben kerestük a pályához leg megfelelőbb görgőt Peet-tel beszélgettem.
-Minden rendben van? - kérdezte esetlenül.
-Igen, azt hiszem minden a régi - mosolyogtam rá kedvesen.
-Itt van Tara - nézett rám és láttam rajta, hogy eléggé frusztrálja a dolog, hogy nem mondta előbb.
Erre nem tudtam mit mondani csak megvontam a vállamat aztán felálltam a székről és a pályára indultam. Peet is jött utánam és elkezdtük a bemelegítést. Egyre jobban kezdtem izgulni volt bennem némi verseny drukk. 

Délelőtt volt a verseny megnyitója utána pedig kezdődtek a futamok. Jó szokásomhoz híven a székemben ültem a fejemen egy fejhallgató volt amiből üvöltött valami nu metál zenekar egyik albuma és a fejemre a széldzsekimet húztam, hogy ki tudjam kapcsolni a körülöttem lévő dolgokat és csak a saját futamomra tudjak koncentrálni. Peet azt hiszem valahol mellettem kalésztolt és nem tudta mit kezdjen magával. Pár perc múlva Andy kezdte bökködni a vállamat és tudtam, hogy most jövök én. Lehúztam a fejemről a dzsekit és fejhallgatót aztán előkerestem a bemelegítő krémemet és Andy kezébe nyomtam. Határozott, durva mozdulatokkal kezdte belemasszírozni a lábamba a krémet ami ennek hatására égni kezdett és tiszta vörös lett az egész. A levegőben pedig eukaliptusz és citromolaj illat terjengett aminek hatására a gyomrom görcsbe rándult a lélegzetem felgyorsult a szívem pedig ezerrel verni kezdett.
-Nyugodj meg! Menni fog! - mosolygott rám Andy majd elmagyarázta honnan fogja adni az instrukciókat a futam alatt amire csak félig tudtam figyelni, de azért bólintottam.
-Sok sikert! - ölelt meg Peet majd mind ketten az utamra engedtem, merthogy én következtem.
Remegő lábbal léptem a versenybíróhoz aki kedvesen rám mosolygott és váltottunk pár szót, majd elővette a papírját és sorba mondva a neveket beállított minket a rajtvonalhoz. felálltunk és már csak arra vártunk, hogy az indító bíró elindítsa a futamot. Az a néhány másodperc olyan lassan telt el és olyan stresszes voltam, hogy egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy megnyerem a versenyt. aztán hallottam a rajtpisztolyt és elindult a futam. Az első fele a versenynek egyáltalán nem volt kemény. Végig én vezettem a sort és én diktáltam a tempót aztán gondoltam adok esély a többi lánynak is és átadtam a helyem a mögöttem jövőnek.
-Ennyit Selena Evens-ről - nyögte ki gúnyosan, lihegve én pedig csak rá mosolyogtam és figyeltem ahogy tovább szenvedve próbálja tartani a tempómat.
-Selena mi az Istent csinálsz? Indulj vissza előre - hallottam meg Andy ideges hangját az egyik kanyar bemenetnél.
Tudtam mit csinálok és nem voltam hajlandó szót fogadni. szél árnyékba mentem pár kört a szőke lány mögött aztán megelégeltem a lassú tempót és simán elmentem mellette, mire a szemei óriásira tágultak. Csak rá mosolyogtam aztán a kezemet használva egy újabb és jóval gyorsabb tempót kezdtem diktálni úgyhogy a verseny végére volt egy jó 15-20 méter előnyöm a bollyal szemben. miután végeztem fáradtnak éreztem magam, de nem éreztem azt, hogy mindent ki adtam volna magamból. még mindig ideges volt és meg akartam mutatni, hogy mire is vagyok képes. Az utolsó egy hónap minden napján erre a három napra készültem és nem vagyok hajlandó úgy elmenni, hogy nem mutatom meg mire vagyok képes.

Szerda van és mivel a verseny eddig összes futamát megnyertem már tudtam, hogy én leszek újra az Európa bajnok az összesített pontozás miatt. A mai napra már csak egyetlen egy futamom marad a leghosszabb. Húszezer méter. igaz sprint távokon vagyok a legjobb mégis élvezem, ha hosszú távon is kipróbálhatom magam és versenyezhetek. mikor a pályán kiszálltam a kocsiból körbe vettek a riporterek és a fotósok. Ők is tudták már a végeredményt és csak azt kérdezgették, hogy milyen megvédeni az EB címemet. Röviden válaszoltam nekik, mert a enyém volt az első futam ma és sietnem kellett bemelegíteni és öltözni. Andy sietett a segítségemre  aki kirángatott a tömegből majd a sátrunkhoz vezetve újabb és újabb instrukciókkal látott el.  Fél órán belül már a rajtnál álltam és mikor megfújták a sípot elindultam.

*.Niall szemszöge.*

  

Reggel korán keltem és már az első futamon kinn voltam ami Sel utolsó futama volt. Rettenetesen szurkoltam neki ebben a három napban és úgy érzem jobb, hogy nem tudtam, hogy itt vagyok. Lehet máshogy sültek volna el a dolgok. Most már látom, hogy miért készült állandóan erre a versenyre. Annyira exkluzív annyi privát és annyira bensőségesen kezelik a versenyzőket mintha ez lenne az év eseménye. Viszont ami a legjobb, hogy itt én is csak egy néző vagyok és senki sem szentel rám figyelmet. Teljesen észre vétlen tudok maradni és élvezem. Nagyon szeretem a rajongóimat, de nekünk is kell egy kis kikapcsolódás hát most megkaptam. Sel-t reggel a riporterek legnagyobb körében találtam meg ahol éppen olyan kérdésekkel bombázták, hogy milyen újra Európa bajnoknak lenni. Ezt nem igazán értettem, de megjegyeztem és gondoltam majd rákérdezek Andy-nél.
Fél órával később Sel már a rajtvonalnál állt én pedig odamentem Andy-hez aki kedvesen üdvözölt.
-Hogy értik hogy megvédte az Európa bajnoki címét? Még nincs is vége a versenynek - néztem rá némi töprengés után.
Andy erre elnevette magát.
-Niall! Sel most már akármit csinálhat mindenképpen első lesz. A korcsolyában összesített versenyek vannak. Az összes versenyét megnyerte és mr csak ez van neki hátra tehát, ha ezt nem is nyeri meg akkor is Európa bajnok lesz - mosolygott én pedig megértettem a dolgot, de megint jött a következő kérdés.
-És most miért csengetnek? - néztem rá csodálkozva.
-Ez a leghosszabb táv a versenyen és itt nem a beérkezés sorrendje szerint lesznek a helyezettek hanem aszerint, hogy ki hány pontot kap a futam közben. Minden második körben az első és a második kap pontot. Ezeket összeadják és az nyer akinek a legtöbb pontja van - mondta majd elnevette magát.
-Így már érthető - nevettem fel én is majd ránéztem.
Andy szája tátva maradt és az arcán csak rémületet láttam. Arra kaptam a fejem ahova Ő is majd nekem is elállt a lélegzetem. A legtöbben a földön feküdtek és tiszta sebes volt mindegyikőjük köztük Sel is. eluralkodott rajtam a pánik érzése és hirtelen felindulásból futni kezdtem a barátnőm felé, de andy elkapta a kezemet.
-Ne! - mondta a fülembe. -Ha bemész kizárják a versenyből - mondta nekem pedig nem volt erőm ellenkezni.
Nagy nehezen sikerült levennem a szemem Sel-ről aki éppen felállni készült de az egyik kezét furcsán tartotta és Tara-t kezdtem keresni. mikor megakadt a szemem rajta csak azt láttam, hogy kiabál és Peet fogja a kezét, hogy ne tudjon befutni a pályára.
A gondolataim ezerfelé cikáztak, de a barátnőmet figyelve valami nagyon nem tetszett rajta. Beért a célba és Ő lett az újdon sült Európa bajnok, de miután átment a célvonalon mentősök futottak oda hozzá, én pedig még jobban kétségbe estem.
-Niall! Menj vissza a hotelbe! Később értesítelek, hogy mi történt - szólt rám Andy, én pedig erőtlenül bólintottam, de nem tudtam mozdulni.

*.Sel szemszöge.*

Leültem egy hordágyra és két férfi kezdett kérdezgetni, hogy jól vagyok-e. Igazából nagyon nem voltam jól, de jelen pillanatban nem érdekelt semmi csak, hogy legyek túl azon, hogy vissza rakják a vállam. Nem éreztem a bal kezemet, de ezen kívül nem volt semmilyen sérülésem, csak egy apró horzsolás a könyökömön és a lapockámon.
-Most visszarakom a vállát. Rendben? - kérdezte a testesebb, kopasz doki én pedig bólintottam.
Hallottam egy roppanást aztán utána már éreztem is. Olyan intenzív volt és annyira fájdalmas, hogy az leírhatatlan. hirtelen meghallottam a saját hangomat ahogy felsikítok. A hangom távoli volt, keseredett és félelmetes. A hideg is kirázott tőle. A pálya mellett volt egy sport centrum ahova bevittek röntgenre és megállapították, hogy megrepedt a bal kulcscsontom. Kaptam rá egy merevítő pántot és egy elég erős fájdalom csillapítót plusz még felírtak hozzá néhány ugyanilyen injekciót amit adhatok be saját magamnak. Csodálatos. Réveteg tekintette és két biztonsági őrrel mentem ki a tömegbe ahol mindenki riportot akart velem készíteni. Válaszoltam néhány kérdésre és elmondtam, hogy semmi komolyabb bajom majd megkerestem Andy-t. Vele is beszéltem bár ő volt az első aki tudott róla, hogy velem mi történt. Elkértem tőle a kocsikulcsot és kiindultam a parkolóba pár cuccomért amikor valaki elkapta az ép karomat. Tara volt az. Ne lepődtem meg rajta tudtam, hogy valamikor a verseny folyamán majd el akar velem beszélgetni. Eldöntöttem magamban, hogy akármennyire is fáj elküldöm, hogy ne okozzak neki több csalódást. Nincs szüksége rám, csak nekem rá, de nem akarom kihasználni. Így maradt az alternatív verzió miszerint elküldöm a tőlem telhető legközömbösebben ami neki fájni fog és békén hagy. Remélhetőleg örökre.
-Sel - szólított meg eléggé halkan.-Beszélnünk kell - mondta én pedig nem tetszésemet a fintorral fejeztem ki, de Ő folytatta.
-Elég rég óta ránk fért volna, hogy megbeszéljük a dolgokat. Egy ideje, amit szerintem te is észrevettél, teljesen megváltozott a kapcsolatunk. Azt hittem ez idővel elmúlik majd és minden rendeződik, de nem így lett. Most is mikor tudod, hogy itt vagyok és szurkolok neked, eszedbe sem jut odajönni hozzám. Azt várod, hogy megkeresselek, sőt úgy érezem nem is keresed már a társaságom. Szó nélkül ott hagysz, de nem csak engem, hanem azokat is akiket még egy ideje barátaidnak mondtál. Semmit sem osztasz meg velem, mindent másoktól kell megtudnom. Rám vágod a telefont, mikor én csak rólad akarok megtudni információt. Hol van az a Sel akivel a vidámparkban nevettünk hasfájásig, akivel csak semmittevés közben is jól éreztem magam?  Hol van az a Sel akit bármikor felhívhattam, akire mindig számíthattam, akivel mindent megbeszélhettem? Hol van a régi Sel? - nézett rám könnyes szemmel, de nem láthatott rajtam semmi reakciót, mert az arcom rezzenéstelen maradt aztán lassan gyúnyos vigyorra húztam a számat.. 
-Az a Sel sosem létezett – válaszoltam szemrehányóan, majd hátat fordítva nyugodtan elsétáltam és otthagytam.
Időközben elég sok riporter meg fotós gyűlt körénk akiknek gondolom egy címlap sztorira fájt a foguk. Hát megkapták. Régen szerettem az ilyen drámai távozásokat, de a mai nappal ezt is megutáltam, mert így kellett itt hagynom Tara-t. Talán életem legnagyobb hibáját követtem el, de jelenleg ez sem érdekelt. Nem sírtam, nem voltam szomorú, nem éreztem semmit. Csupán csak teljesen üres voltam. Pontosan úgy mint régen. Tehát üdv újra itthon, régi önmagam.

Másnap reggel arra keltem, hogy kopognak az ajtómat majd utána megjött a jól megérdemelt fájdalom. Talán Tara miatt vezekeltem nem tudom, de egyenlőre még nem adtam be magamnak semmiféle injekciót a fájdalom ellen. Kimásztam az ágyból és mikor kinyitottam azt megrökönyödve láttam, hogy az ajtóban Niall állt. Napszemüvegben lazán beállított hajjal, egy fekete sima polóval, egy farmerrel és egy fekete vans cipővel. Ilyenkor döbbenek mindig rá, hogy mennyire szerelmes vagyok belé. Levette a napszemüvegét majd amikor félre álltam az  ajtóból lazán belépett a szobámba.
-Hogy kerülsz ide? - kérdeztem rezzenéstelenül. 
Niall-el is ugyan az volt a tervem mint Tara-val. Elküldöm és így nem fogok senkinek semmilyen elszámolni valóval tartozni. Vágytam a régi szabadságomra.
-Itt vagyok vasárnap óta - válaszolta lazán majd a szemebe nézett és közelebb lépett hozzám. -Azt hiszem meg kell beszélnünk valamit - ült le az ágyra és megakadt a szeme az injekciókon. 
Nem mondott semmit, de láttam az arcán, hogy megdöbbent.
-Rendben vagy? - kérdezte, de tudtam, hogy nem ezért jött.
-Nem ugorhatjuk át ezt a részt? - kérdeztem az ablakhoz sétálva és kinéztem rajta.
Egy parkra nyílt az ablakom. Most nem játszott senki én pedig csak bámultam az egyik fát. Az időjárás eléggé megváltozott már már fújt a szél és teljesen be volt borulva az ég. 
-Mi volt ez tegnap Tara-val? És mi van velünk? Miért távolodtál el tőlem? Mit tettem Lena? - kérdezte nekem pedig összeszorult a gyomrom a név hallatán.
-Menj el Niall! Vége! Nekünk nincs jövőnk együtt. Azt hiszem ez egy tévedés volt - mondtam és már a sírás határán álltam hangom mégis nyugodt volt és magabiztos.
-Miről beszél?  - hangja hisztérikus lett. - Ezt nem hiszem el! Hazudsz! Mond a szemebe, hogy menjek el és elmegyek ígérem - mondta én pedig erőt gyűjtöttem, de képtelen voltam meg tenni.
Mögém állt és a jobb vállamra tette a kezét majd maga felé fordított és megcsókolt. Ajkai ugyan olyan követelőzőek voltak mint mikor először megcsókolt. A forróság átjárta a testemet és a hideg is futkosott a hátamon. A gyomor pedig hirtelen összehúzódott. Egész testemben bizseregtem. Mikor elváltak ajkaink kedvesen rám mosolygott megsimította az arcomat, nyomott még egy puszit a homlokomra és kifelé indult a szobámból.
-Otthon várlak! - mondta majd kiment én pedig nem tudtam felocsúdni a döbbenettől. 

Egyedül reggeliztem az ebédlőben fájós vállal és mikor behozták a reggeli újságot megakadt a szemem a címlap fotón. Hirten az édes palacsintának keserű íze lett a számba és legszívesebben kiköptem volna. Megfogtam az újságot és olvasni kezdtem.
-Ez nem lehet igaz - suttogtam és azt hittem rosszul leszek.