12. Ajándék?!

A címlapon pedig én voltam és ... Harry. Csak bámultam az oldalt és nem tudtam elhinni, hogy az emberek komolyan kíváncsiak erre. Ez más magánélete. Sosem kívántam, hogy ilyen életem legyen mégis megtörtént. Rájöttem, hogy mostanában egyre többet gondolkozom azon, mi lenne ha nem lenne körülöttem ekkora felhajtás, ha csak együtt lehetnék a barátaimmal és Niallel. Egyszerűen kamerák és tévhitek nélkül. Ezzel csak az a baj, hogy sok benn a "ha" szócska. Nem akartam és kedvem sem volt ezzel foglalkozni így visszadobtam az újságot az eredeti helyére.
-Indulhatunk?-nézett hátra a pilóta.
-Persze.-mosolyogtam.-Peet fejezd már be! Ülj le és kösd be magad!-szóltam rá.
Vonakodva de szót fogadott és pár perc múlva elindultunk. Miután felszálltunk Peet kikötötte magát és felpattant.
-Mit csinálunk?-kérdezte izgatottan.
-Eszünk!-vágtam rá és a "konyha" felé vettem az irányt.
Megettük a repülőgépen fellelhető összes élelmiszert és talán ennyi értelmes dolgot csináltunk két és fél óra alatt. Éppen teli hassal fetrengtünk a kanapén mikor szóltak, hogy kössük be magunkat.
-Szerintem rajtam már nem ér körbe az öv.-csodálkozott Peet a hasát méregetve.
Belőlem kitört a röhögés aztán nagy nehezen sikerült bekötnünk magunkat. Miután kiszálltunk a gépből megláttuk Joet és már azzal sem foglalkozva, hogy tele van a hasunk elkezdtünk felé rohanni és a nyakába ugrottunk.
-Annyira hiányoztál!-nyávogtuk és mind a ketten rajta csüngöttünk.
-Jól van gyerekek szálljatok be a kocsiba!-szólt ránk nevetve és lerázott minket.
A csomagjainkat betette az óriási kocsi csomagtartójába aztán beült előre a sofőr mellé.

Joe olyan testőr féleség, de csak ilyenkor van velünk vagy ha valamilyen versenyre megyünk általánosságban megszokott hülyülni tőlünk, de azért szeret minket. Legalábbis reménykedem benne. Fél órával később birtokba vettük apa bécsi házát. Évente csak egyszer jövök ide amit igazán sajnálok, mert imádom ezt a helyet ugyan úgy ahogy Magyarországot is. Ott Budán van egy házunk amiben három éve nem is jártam. Apa szokta használni imádja Magyarországot és nagyon sok filmet forgatott ott. Tavaly az EB Szegeden volt amit nem is bántam így legalább megismerhettem még egy lélegzet elállító várost. Igaz csak pár órát töltöttem a városban és a verseny után utaznom kellett haza, de amit láttam belőle az nagyon tetszett. Terveztem, hogy ebben az évben újra ellátogatok Budára, de a versenyek és a szoros idő beosztás miatt nem jutott rá időm. Igazából pihenésre is alig fordítottam időt így elhatároztam, hogy Tarat és a fiúkat is meghívom majd, hogy tartsanak velem. Már jó ideje csak feküdtem a szobámba és gondolkoztam mikor feleszméltem, hogy megígértem mindenkinek amint odaértünk telefonálok. Előhalásztam a készüléket és beszéltem anyával, Markkal és Niallel. A végére hagytam Louist, mert azt mondta fontos megbeszélni valója van velem.
-Sel! Mi lesz Niall szülinapi bulijával? Mit csináljak? Úr isten! Elfelejtettem. Teljesen hülye vagyok!-hisztizett a telefonba.
-Lou! Nyugodj meg! Még van tizenegy napunk. Rendezünk egy bulit és kész. Tara biztosan segít ha megkéred és amint hazaértem én is csatlakozom.-mondtam mosolyogva.
Hallottam, hogy egy óriási megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját aztán még az izgalomtól remegő hangon megszólal.
-Ajándék?-kérdezte.
-Na látod ez már nehezebb.-kezdtem.-De van ötletem.-mondtam gonoszul vigyorogva.
-Úgy érzem ennek nem lesz jó vége. Szóval kérlek oszd meg velem az ötleted.-nevetett.
-Beszéltem egy skót juhász tenyésztővel aki ideköltözött Bécsbe. Holnap találkozom vele és megnézem a kölyköket.-válaszoltam.
-Kutya? Nem rossz!-nevetett Louis.
-Sel! Indulnunk kell!-kiabált fel Peet.
-Lou! Mennem kell, de holnap hívlak ha végeztem. Rendben?-kérdeztem.
-Rendben. Szia.-búcsúzott és lerakta a telefont.
Felvettem a táskámat a földről amit nem rég készítettem ki, felkaptam a fekete Vans cipőmet és lerohantam a lépcsőn. Joe kiterelt minket a házból bezárta azt és beültünk a kocsiba. Az út csendesen telt Joe legnagyobb örömére. Fáradtak voltunk a repülőút után és még várt ránk egy három órás fotózás. Fél óra múlva megálltunk egy stúdió előtt kivettük a korijainkat a csomagtartóból és bementünk. Millió ruha, sok futkozó fodrász és sminkes plusz egy hisztis fotós fogadott minket, aki azért mondta a magáét, mert késtünk öt percet.
-Végre!-mondta erős francia akcentussal.
-Nyugodjon meg. Itt vagyunk.-mondtam franciául mire a férfinak elkerekedtek a szemei.
-Te beszélsz franciául?-kérdezte.
-Igen.-válaszoltam megvonva a vállam.
Annyi országban jártam már és annyira tetszettek a nyelveik, hogy minél többet próbáltam megtanulni. Így beszélek franciául, spanyolul, németül és egy keveset magyarul amit a sulinak köszönhetek, mert indult magyar szakkör és kötelezően fel kellett venni egy nyelvet. Nagyon szeretem csak nehéz így nem megy olyan könnyen a tanulása mint a többi nyelvnek.
-Kezdhetjük?-kérdezte egy óriási mosollyal az arcán.
Bólintottam mire Peetet elragadta két fiatal lány a fotós pedig leültetett egy székbe és azt az utasítást adta a sminkesnek, hogy egyszerű vakolatot csináljanak. Majd ugyan ezt közölte a fodrásszal is. Miközben a hajamat csinálták elővettem a telefonomat ami azt jelezte, hogy SMS-t kaptam.
" Milyen a fotózás? Nálunk most éppen Harry van soron utána én jövök. FÉLEK! xx N."
Ezen elkezdtem mosolyogni. Niall olyan dolgoktól tud félni, hogy nevetnem kell rajta. Visszaírtam neki, hogy nem kell félnie mivel úgyis jó képeket csinálnak róla így felesleges aggódni aztán leraktam a  telefont, mert végeztek a hajammal. Egy világos szép sminket kaptam a hajamat pedig kivasalták és középen elválasztva két oldalra csatolták. A fotós belenyomta a kezünkbe az új melegítőnket, hogy vegyük fel ebbe több mint egy órát pózoltunk amitől még jobban kimerültünk aztán jött a futóruha és vele együtt a gondok is.
-Húzd le félig a cibzárat Peet te pedig öleld át a derekánál. Én erre értetlen fejet vágtam és éppen mikor elakartam kezdeni tiltakozni valaki közbe szólt.
-Pierre. Selnek barátja van. Nem kérheted, hogy így pózoljon Peettel.-szólalt meg az ismerős hang.
A hang irányába néztem és alig hittem a szememnek. Apa nővére Nicole állt Pierre mellett. Odafutottam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
-Hiányoztál.-suttogtam a vállába.
-Te is nekem.-simította meg a fejem.
Ez a pillanat nem tartott sokáig mivel Pierre gyorsan visszarángatott Peet mellé.
-Csak pár ilyen képet csinálunk.-mondta és intett Peetnek, hogy csinálja.

Ezután még csináltunk koktél ruhában képeket amiket Pierre szeretne használni és megszabadultunk. Az egyetlen képet ami tetszett elküldtem Niallnek aki egyből visszaírta, hogy nagyon tetszik neki,  a kép és ne felejtsem el, hogy 9 kor Skypeolunk.
Fél órával később Nicoleal ültünk egy kávézóban és lassan szürcsölgettük a teánkat.
-Mi a helyzet Angliában?-kérdezte mosolyogva.
-Anya és én is hiányolunk Mark nem igazán beszél rólad apáról pedig több mint egy hónapja nem hallottam.-válaszoltam szomorúan.
-Tudjátok, hogy nem tehettem mást el kellett mennem. Ilyen munka ajánlatot többet nem kaptam volna.-nézett rám szomorúan.
Nicole a U2 stylistja már két kerek éve és azóta alig volt otthon. Ugyan olyan mint én és apa. Mindig utazunk nem tudunk megülni egy helyben, de néha azért mégis jó haza menni hát Ő ezt nem így gondolja. Ha nem dolgozik akkor Amerikába megy és ott "nyaral". 
-Igen, de attól függetlenül néha hazajöhetnél.-mondtam az órámra nézve.- Úr isten! Niall. Mennem kell Nicole a bál előtt találkozunk.-álltam fel hirtelen majd nyomtam egy puszit az arcára és kirohantam a kávézóból. Fogtam egy taxit és haza siettem. Mikor a ház elé értünk fizettem és kivágva a bejárati ajtót felrohantam a szobámba elővettem a Macbookomat és bekapcsoltam. Amíg bootolt leengedtem a hajam, kifésültem, felvettem egy rövid nadrágot, egy fehér pulcsit ami kicsit nagy volt rám és beültem az ágyba. Bekapcsoltam a Skyepot és egyből videóhívást indítottam.
-Milyen volt a fotózás?-kérdeztem mosolyogva.
-Egész jó, de annyira azért nem mint neked.-mosolygott.-Nagyon szép vagy azon a képen.-mondta lehajtva a fejét én erre elmosolyogtam.
-Köszönöm.-mondtam halkan.-Mi a holnapi program?-kérdeztem és próbáltam terelni az előző témát.
-Rádiózunk.-válaszolta.-Remélem hallgatni fogsz.-nézett rám komolyan.
-Persze. Hánykor lesz?-nevettem el magam hihetetlen, hogy az ilyen dolgokat milyen véresen komolyan tudja venni.
-Egy körül, de külön-külön leszünk.-nézett rám nagy szemekkel.-De az nálatok kettőkor lesz.-mondta kétségbe esetten.
-Nyugi! Tudom.-nevettem el magam ismét.
Egy órán keresztül beszélgettünk Niallel utána pedig Peettel és Joeval szórakoztunk egy kicsit a nappaliban. Tizenegy körül kezdtek lecsukódni a szemeim így elbúcsúztam a fiúktól, letusoltam és elmentem aludni.

Másnap reggel kilenc körül keltem, mert tíz órára volt megbeszélve a találkozóm Maryvel a kutyatenyésztővel. Mikor odaértem kedvesen fogadott és beinvitált. Egyszerűen berendezett, de mégis gyönyörű ház volt amiben domináltak a barnás, meleg árnyalatok. Mikor jobban körülnéztem az egyik sarokban megláttam egy meglehetősen nagy fekhelyet amiben sok foltos beazonosíthatatlan valami mozgolódott. Csodálkoztam, mert Mary azt mondta, hogy a kutyák kinn vannak, de kérdeznem nem kellett, mert egyből kiszúrta, hogy a sarkokban lévő mozgó valamiket nézegetem.
-Megszeretnéd nézni őket?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.-bólintottam rá egyből vigyorogva.
Odavezetett és az egyik mozgó gombócot elkezdte kibontani. Amint megláttam a tartalmát szerelmes lettem.
-Istenem, de aranyos.-csodálkoztam amit Mary egy nevetéssel díjazott.
-Teacup malacok egy angol nő tenyésztette ki őket. Nagyon okos állatok házi kedvencként tartják mivel nem nőnek 20-25 centinél magasabbra és maximum tíz kilósak lesznek.-kezdett róluk mesélni.
A kezembe adta és mikor elkezdtem simogatni a kis puha szőrét tudtam, hogy ez lesz Niall tökéletes ajándéka. Nem akarok semmilyen kutyákat nézegetni nekem Ő kell. A telefonom csörgése rángatott vissza a valóságba. A malacot odaadtam Marynek egy pillanatra és felvettem a készüléket.
-Mi a helyzet a kutyákkal?-kérdezte Lou.
-Nem érdekelnek a kutyák.-sétáltam arrébb miközben gonoszul vigyorogtam.
-Akkor?-csodálkozott.
-Ha vársz pár percet küldök képet.-nevettem el magam.
-Várom.-mondta izgatottan majd lerakta a telefont.
-Mary csinálhatok róla egy képet?-kérdeztem és lesem vettem a szemem a malacról.
-Persze.-mosolygott.
Megcsináltam a képet és elküldtem Lounak.
-Megnézhetjük a kutyákat?-kérdezte nevetve, mert a malac ismét a kezemben volt és simogattam.

-Nem. Nekem Ő kell. Ugye eladó?-néztem rá nagy szemekkel.
-Igen.-nevetett.
Örülni sem volt időm, mert hirtelen sok dolog történt egyszerre. Lou hívott és bejött a házba Mary lánya aki kis híján nekem esett.
-Mi a véleményed?-szóltam bele a telefonba és egy pillanatra figyelmen kívül hagytam a kislányt.
-Az egy malac. Olyan mint Niall. Tökéletes.-röhögött.-De mit csinálunk ha megnő?-kérdezte.
-Nem nő sokat max 20-25 centi magas lesz.-adtam át Louisnak a frissen szerzett tudásomat.
-Még jobb. Mennem kell mert hamarosan én jövök.-mondta.
-Niall mikor jön?-kérdeztem.
-Utánam Liam és csak utána Niall.-mondta.
-Rendben. Később beszélünk. Szia.-köszöntem és letettem a telefont.
-Te vagy Selena Evens?-kérdezte a kislány.
-Igen.-mosolyogtam rá.
-Milyenek a fiúk?-kérdezte üres tekintettel.
-Bolondok.-nevettem el magam Louis és a többiek hülyeségeire gondolva.
-Jess Menj a szobádba.-szólt rá Mary.
-Engem nem zavar.-mosolyogtam.
-Biztos?-csodálkozott.
-Persze.-válaszoltam mosolyogva a kislány pedig már egy fényképezőgéppel futott felém. Csináltunk egy képet és amíg náluk voltam Ő végig a sarkamban volt ami egyáltalán nem zavart. Egy óra múlva malacostól, ketrecestől és minden hozzátartozó dologgal ültem vissza a fekete autóba. Mikor haza értünk és Peet meglátta a malacot Ő is egyből szerelmes lett. Peetre hagytam az állatot, mert anyával közölnöm kellett, hogy mit vettem először neki egy kicsit meredek volt, de mikor meglátta a képet Ő is megenyhült. Peettel és a malaccal a TV elé telepedtünk és közben névtelen kedvencem elaludt. A telefonom jelzett, hogy kettő óra.
-Megyek rádiót hallgatni.-nevettem el magam.
Nem jött válasz és mikor hátra néztem észre vettem, hogy mind ketten alszanak erre elmosolyodtam aztán bekapcsoltam a rádiót. Meghallgattam Niallt és mire vége lett Peet a szemét dörzsölve jött ki az étkezőbe.
-Elmegyek futni addig vigyázol rá?-kérdeztem nagy szemekkel.
Csak bólintott aztán megint eltűnt valahova. Átöltöztem bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elindultam. Azon gondolkoztam közben, hogy mennyire hiányzik London, Niall, Tara és a többiek. Rosszul éreztem magam ez miatt az egész miatt egy óriási hülyeségen vesztünk össze. Utáltam magam érte. Niall nélkül pedig nem voltam már teljesen egész. Hiányzott belőlem valami. Rettenetesen hiányzott. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtam a fejemben mikor elegem lett a futásból. Visszafordultam és próbáltam kizárni a gondolataimat és csak a zenére koncentrálni. Mikor visszaértem Peet éppen a malacot etette cumisüvegből és eléggé furcsán nézett rám. Kihúztam a fülhallgatót és mellé sétálva megsimogattam a malacot.
-Két órán keresztül futottál?-kérdezte.
-Igen.- válaszoltam vállat vonva és elindultam fel a lépcsőn.
A szobámba lépve elővettem a Macbookomat bekapcsoltam és ameddig bootolt elmentem tusolni. Frissen és pizsamában az ágyamra telepedtem mikor kopogtak.
-Gyere!-kiabáltam ki miközben megnyitottam a Skypeot.
Peet jött be kezében pedig az alvó malac volt bebugyolálva a rózsaszín takarójába.
-Én is elmegyek futni. Addig itt hagyom. Rendben?-nézett rám miközben az ölembe rakta.
-Persze.-mosolyogtam rá.-Köszönöm, hogy vigyáztál rá.-simítottam meg a karját.
-Majd jövök.-nyomott egy puszit a homlokomra aztán kiment.
Louissal videóhívást kezdeményeztem.
-Hol a malac?-kérdezte izgatottan.
-Itt.-mondtam és arra fordítottam a gépet.
-Várom már, hogy megfoghassam.-kezdett el ugrándozni.
-Már csak pár nap.-nevettem el magam.
-De most térjünk a lényegre.-komolyodott el.
Na jó, ez furcsa Louis tud komoly is lenni?
-Hallgatlak.-mosolyogtam rá.
-Szóval meghívtam Edet és Justint is. Ed jön Justinnak viszont koncertje van Amerikában.-mondta büszkén.
-Várj!-tátottam el a számat.- Úgy érted Ed Sheeran?-kérdeztem.
Lou büszkén bólogatott. Én alig tudtam megszólalni. Imádom Edet egy rettenetesen jó zeneszerző és dalszöveg író gyönyörű hanggal na meg a haja egyszerűen imádnivaló.
-Örülsz, hogy találkozhatsz vele?-kérdezte nevetve.
-Hülyéskedsz?-nevettem el magam én is.
Még beszélgettünk fél órát aztán elbúcsúztam, mert az "ajándék" felébredt és nagyon úgy nézett ki mint akinek kinn van dolga. Felvettem egy kabátot felkapcsoltam a villany és kivittem a kertbe sétálni. Nevettem rajt, hogy esetlenül szaladgált össze-vissza aztán negyed órán belül úgy elfáradt, hogy megmozdulni nem tudott ezen elmosolyogtam felemeltem és bevittem a házba. Elővettem az ágyát amit kiraktam a nappaliba és leraktam. Igazából nem sok vizet zavar mivel még olyan pici, hogy csak eszik meg alszik. A Marytől kapott kerítést is odaraktam, hogy még véletlenül se tűnjön el reggelre. Írtam Peetnek egy cetlire, hogy elmentem aludni még megsimogattam az alvó malacot aztán felmentem a szobámba és befeküdtem az ágyba. Egy órán keresztül csak forgolódtam aztán nagy nehezen sikerült elaludnom.

Másnap reggel Peet keltett, hogy menjek reggelizni, mert hamarosan indulunk. Gondoltam tényleg késő lehet mivel hajnalban fel kellett kelnem megetetni a malacot.
-Peet 11 óra van még csak.-néztem rá hunyorogva az órámra.
-Tudom, de unatkozom.-röhögött és kiment a szobámból.
Húsz perc múlva vánszorogtam le a lépcsőn és a konyhába indultam reggelizni. Peet sehol sem volt így leültem vettem elő narancslevet beleöntöttem egy tálba és kevertem bele natúr müzlit.
-Ez gusztustalan ugye tudod?-jelent meg Peet.
-Aha.-bólogattam teli szájjal.
-Találtál már neki nevet?-mutatott a malacra aki a nappaliban szaglászott valamit.
Megráztam a fejem.
-És azt sem tudom ki fog rá vigyázni este.-mondtam a tálamat úszkáló müzli darabokat bambulva.
-Adjuk oda Joenak!-nevette el magát.
-Hülyét kapna.-röhögtem el magam.
-A Hollandiás eset miatt visszakapja.-dörzsölte össze a kezét én meg csak röhögtem rajta.
Ez az egész a pályán kezdődött mikor Peet éppen valamivel kiidegelte Joet és Ő el akarta kapni, hogy bezárja a szobájába, de Peet elfutott előle és nem gondolta, hogy szembe találja magát egy-két rajongó lánnyal akik oda vannak érte. Hát Peetet elragadták a lányok Joe pedig jót röhögött rajta és csak negyed óra után szabadította ki. Szegény megszeppenten és szakadtan állt előttünk mi meg csak röhögtünk rajta. Peet akkor bosszút fogadott és még nem volt alkalma visszaadni. Szegény Joe. Na meg szegény malac. Gondolataimból a telefonom csörgése húzott vissza.
-Igen?-szóltam bele.
-Conort is meghívtam.-mondta ismét büszkén Louis.
-Az ki?-kérdeztem elég furcsa arccal.
-Te komolyan nem ismered Conor Maynardot?.röhögött.
-Nem.-válaszoltam egyszerűen.
-Akkor majd megismered.-mondta aztán elbúcsúzott és lerakta a telefont.
Időközben Joe is felébredt és kiakadt mikor Peet közölte vele, hogy Ő fog vigyázni a malacra. A jó hír, hogy Ő is jön velünk a bálba. A rossz, hogy dugdosni kell nehogy valaki meglássa a végén még kitörne a harmadik világháború. Miután otthon hagytuk Joet a malaccal elindultunk ebédelni, vásárolni később pedig fodrászához és ruhapróbára. Bementünk egy étterembe és közben arról beszélgettünk, hogy hamarosan elmegy. Szerettem volna ezt a témát kikerülni, de tisztában voltam vele, hogy ez nem lehetséges. Rosszul voltam annak a gondolatától, hogy Peet több száz kilométerre lesz tőlem. Miután végeztünk az ebéddel átsétáltunk a Starbucksba én ittam egy forrócsokit Peet pedig egy capuccinot ezután pedig jöhetett a vásárlás. Megláttam egy cipős boltot ahova beráncigáltam Peetet. Egy órán keresztül mászkáltunk benn mire végig jártuk az egészet és sikerült kiválasztani a számunkra tökéletes darabokat. Peet egy kékes szürke alacsony szárú converst vett én pedig 2 vans cipőt és mikor megláttam a szegecses convesre cipőt tudtam, hogy nem hagyhatom ott mivel Taraval Londonban mindenhol ilyet kerestünk csak éppen sehol sem találtunk. Mikor elindultunk a fodrászhoz út közben találkoztunk két tizenöt év körüli lánnyal.
-Selena Evens és Peet Valor?-kérdezte a barna hajú lány csillogó szemekkel.
-Igen.-válaszoltuk mosolyogva.
-Csinálhatnánk veletek egy képet?-kérdezte a másik lány.
-Persze.-mosolyogtunk még mindig.
Peettel igazán vicces kedvünkbe voltunk szóval elég hülye fejeket is vágtunk a képeken ezután a lányok megígértették velük, hogy mindenképpen vissza kell hogy kövessük őket twitteren aztán tovább mentünk.
-Sel. Már 4 óra. Nem 3 ra kellett volna fodrászhoz menni?-röhögött.
-De.-nevettem én is és elindultunk.
Fodrász közben Peet lelépett így egyedül unatkoztam immáron a sminkes székben. Hála Istennek egy visszafogott sminket kaptam aminek mindig nagyon tudok örülni. Mikor itt végeztem beültem a fekete autóba ami Nicole szalonjához vitt. kiszálltam és belépve a stúdióba egy kedves nő fogadott aki hátra is kísért. Igazából amit magammal hoztam kék ruhát az senkinek sem tetszett pedig tényleg szép volt. Helyette inkább rám aggattak egy óriási ruhát.
-Muszáj ezt felvennem?-nyávogtam az egész alakos tükör előtt.

-Nem mehetsz abba a kék ruhába.-mutatott fintorogva a ruha irányába.
-Miért?-kérdeztem felháborodottan.
-Mert ronda!-hangsúlyozta ki az utolsó szót.
-És ez miért jobb?-kérdeztem felvonva a szemöldököm.
-Elegánsabb.-válaszolta egyszerűen.
Én csak forgattam a szemimet mire Nicole jól fejbe vágott egy füzettel(?), fogalmam sincs hogyan került a kezébe.
-Aúú.-fogtam a  fejem.
-Ha ezeket kibírtad.-mutatott a karomra egy tollal(?) amin már csak egy óriási méretű fehér folt volt.-Akkor ez egyáltalán nem fájt.
-Igazad van!-mutattam a füzetre.-Ez az büszkeségemnek fájt. Főleg tőled.-mondtam felhúzva a szemöldököm.
Erre csak nevetett és fel húzta a ruha cibzárját aminek következtében hirtelen alig kaptam levegőt. Az erős anyag kiszorította a tüdőmből az összes levegőt. Nicole óvatosan elkezdte lefelé húzni az anyagot és ahogy sikerült lejjebb erőszakolni a ruhát a tüdőm úgy tudott újra megtelni levegővel.
-Ugye tudod, hogy gyönyörű vagy?-nézett rám a tükörből.
-Csak ilyenkor. Aztán mikor jön a futóruha meg a sisak az önbizalmamnak búcsút inthetek.-mosolyogtam magamat végig mérve a tükörbe.
-Pedig olyankor még ennél is gyönyörűbb vagy.-simította meg a vállamat.
-Ne szórakozz velem.-nevettem el magam szembe fordultam vele majd magamhoz szorítottam.-Köszönöm Nicole.-suttogtam.
-Hát van mit különben elmentél volna abba a ronda ruhába.-nevetett.
-Nagyon vicces.-forgattam a szemeimet.-Peet hol van? Már rég itt kéne lennie fél 8 van.-néztem rá.
Nicole telefonja hirtelen megszólalt majd intett, hogy várjak és arrébb vonulva a telefont a füléhez emelte. 10 percen keresztül diskurált valakivel majd visszaindult hozzám.
-Peet hamarosan itt lesz viszont érted itt az autó.-mondta az ajtó felé terelve.
-De hát még csak háromnegyed 8. Fél 9 re kell oda érni.-néztem rá furcsán.
-Tudom de még haza kell mennetek Joeval, mert ott hagytam az ékszereket amik a ruhához tartoznak.-vakarta meg a fejét.
-Héj! Ez nem ér. Fogalmam sincs mire készülsz, de idegesít, hogy nem tudom.-néztem rá sértődötten.
-Te paranoiás vagy! Nem készülök semmire.-nevetett.-Most csak így jött ki. Na indulj!-irányított az ajtó felé.
-Ugye nem bántod Peetet?-kérdeztem.
-De! Főleg ha nem fogad szót.-mondta a ruhám alját megemelve.
Erre elnevettem magam és kiléptünk a szalonból ami előtt egy limuzin állt. Ilyenkor tudatosul bennem igazán, hogy utálom a felhajtást. Nicole segített beszállni majd nyomott a homlokomra egy puszit.
-Később találkozunk.-mosolygott és becsukta az ajtót.
Rájöttem, hogy Ő apa szöges ellentéte attól függetlenül, hogy testvérek. Megfontolatlan, bohókás és a kora ellenére egy óriás bébi. Olyan mintha a barátnőm lenne. Mikor feleszméltem a gondolataimból megláttam a velem szemben ülő vörös fejű Joet.
-Remélem tisztában vagytok vele, hogy nem vagyok semmiféle malac csősz.-idegeskedett.
-Ezt Hollandiáért kapod.-nevettem el magam. 
Erre morgott valamit az orra alatt és nem szólt többet én pedig a a gondolataimba mélyedtem. Rájöttem, hogy azzal ha ennek a bálnak vége nem csak Peetet vesztem el egy időre hanem a szabadságomat is és milliószor kevesebb időt tudok majd Niallel, Taraval vagy a fiúkkal tölteni. Ez bántott, mert tudtam, hogy ha nem is nekik, de nekem Ők igazán hiányozni fognak. Amint hazaértünk innen napi 4-5 órával nő az az idő intervallum amit edzésre kell fordítanom. Stresszes leszek és megint egy őrült megszállott aki csak a korival foglalkozik. Arra eszméltem, hogy az autó megáll Joe pedig kiszáll és a házba indul az ékszereimért. Miután visszaért bevágta magát mellém az limuzin újra elindult Ő pedig az ékszereket rám aggatta. Az "ajándékot" nem engedte, hogy megfogjam, mert állítása szerint koszos lesz a ruhám és ezért Nocile megölné. 
-Joe ez egy szoba malac. Hogy lennék koszos tőle?-nevetek pár pillanatig önfeledten Joe aggodalmasságán.
Ő erre nem mondott semmit csak vissza ült velem szemben lévő ülésre és az út további részét csendben tettük meg ami körülbelül negyven percet vett igénybe így volt időm ismét totálisan elrontani az amúgy sem fényes kedvemet. Közben elővettem a telefonomat és pötyögtem Niallnek egy SMS-t.
"Úton vagyok a bálba. Remélem otthon minden rendben. xx S."
Furcsa volt, hogy nem válaszolt általában ilyenkor fél percen belül érkezik a válasz, de gondoltam biztosan csinál valamit. Út közben összeszedtem a gondolataimat, mert azért ez mégis csak egy nagy esemény és nem ilyen állapotban kéne bemennem a kapun de nem sokat tudtam javítani a kedvemen. Ez a bál a spotolóké. Itt díjazzák azokat a kiemelkedő eredményekkel rendelkező embereket mint Joey vagy Peet. Magamat sosem szerettem ide sorolni, mert nem igazán voltam megelégedve az eddigi teljesítményemmel. Mindig is tudtam, hogy én ennél sokkal többre vagyok képes, de valahogy sosem jöttek össze úgy a dolgok, hogy nekem kedvezzenek. Ilyenkor szokták kiosztani sportonként az év sportolója díjat és a suliból mindig szoktak utánam küldeni egy fotós aki megörökíti a bál szinte minden pillanatát. Kíváncsi vagyok idén ki lesz a szerencsés. Az autó ismét megállt Joe pedig biztatóan rám mosolygott. Az ajtó kinyílt és egy kéz nyúlt felém. Legnagyobb meglepetésemre Peettel találtam magam szembe akinek az egyik kezemmel erősen belekapaszkodtam a felém nyújtott kajába a másikkal pedig a szoknyámat fogva ki kecmeregtem a limuzinból. Mikor felemeltem a fejem kis millió vaku villant, de most tudtam, hogy ki kell bírnom. Peet elkezdett e lépcső felé húzni aminek a tetején megállt.
-Mosolyogj!-suttogta a fülembe.

Én pedig mosolyogtam ahogy tanították. Ez sosem volt őszinte, de ezt mások nem tudták. Apa mindig arra tanított, hogy legalább a látszatát tartsam fenn annak, hogy boldog vagyok.
-Ez csak egy áll arc.-gondoltam aztán Peettel beléptünk a terembe.
-Mi a baj Sel? Régen láttalak ilyennek.-kérdezte Peet aggódva.
-Semmi.-mosolyogtam megint ugyan úgy.
-Hiányzik?-tette fel az újabb kérdést.
-Igen.-válaszoltam, de ez nem a teljes igazság volt. Két nap múlva Ő elmegy és én jó darabig nem fogom látni.
-Mellette boldog vagy igaz?-kérdezte mosolyogva.
Csak bólintottam. Nem akartam a másik okát elmondani a viselkedésemnek és ezzel terhelni Őt. Egy unalmasan eltelt fél óra múlva jött a párok bemutatása. Én fenn álltam a lépcső tetején Peet pedig valahol lenn várt. 
-Már csak két ember. Nyugalom Selena menni fog.-mondogattam magamban.
Odaálltam a lépcső tetejére és belekapaszkodtam a korlátba, hogy még véletlenül se szédüljek le.
-Selena Caroline Evens.-kezdte.
Utálom ha a teljes nevemen szólítanak. 
-És párja...

15 komment és +5 felíratkozó után hozom az új részt! Kíváncsi vagyok arra, hogy mi a véleményetek a blogról, pozitív illetve negatív. Az is érdekel hogy tetszik e a fejléc! ezt mind írjátok le nekem így lesz sokkal jobb a blog. Köszönöm, további szép napot!.xx