11. Viszlát.

-Tara... fogalmam sincs, hogy hol van.-válaszoltam.
-Mi? Miért nem ment fotós szakkörre?-kérdezte Harry.
-Összevesztünk mikor utánam jött.-mondtam.
-Ezt miért nem mondtad előbb?-vállt a hangja hisztérikussá.
Aztán akkor esett le minden. Mit tettszem? Összevesztem a legjobb barátnőmmel aki csak jót akar nekem. Niallnak azt mondtam, hogy semmi köze ahhoz amit tettem pedig igenis nagyon sok köze van hozzá. Gratulálok Selena ismét szépen elcsesztél mindent. A gondolataimból Harry nyávogó hangja rángatott vissza.
-Most mit fogunk csinálni?-kérdezte kétségbe esetten.
-Megkeressük.-osztottam meg vele a számomra egyetlen teljesen evidens lehetőséget.
Szeretem Harryt, de ha Tararól van szó akkor nagyon nincs helyén az esze. Ezt már nagyon sokszor bebizonyította.
-De hol, és hogyan?-nyávogott tovább.
-Harry ha nem fejezed be itt hagylak és keresheted egyedül.-mondtam egyre idegesebben- Hívd fel valamelyik fiút-utasítottam.
Én addig félre vonultam és tárcsáztam Peet számát.
-Sel. Hogy vagy?-kérdezte kedvesen.
Hallottam a hangján, hogy éppen nagyon gondolkozott valamin. nem igazán akartam zavarni.
-Sel?-kérdezte megint.
Elszorult a szívem. Nem akartam arra gondolni, hogy el fog menni és már csak pár napot lehetek vele.
-Bocsi, kicsit elgondolkoztam.-sóhajtottam egy nagyot.-Nem tudsz valamit Tararól? Összevesztünk és eltűnt.-vált a hangom idegessé.
-Mi? Nem tudok róla semmit.. Sajnálom Sel. Tudnék valamiben segíteni?-kérdezte.
-Nem. Pakolj csak nyugodtan holnap találkozunk.-mondtam.
-Rendben. Sok sikert!-válaszolta aztán letettük.
Jó hogy az első iskolai napon eltűnik az igazgatót és minket is az őrületbe kerget, de ha jobban bele gondolok akkor az mind az én hibám.
-Idióta.-korholtam magam gondolatban aztán visszaindultam a fiúkhoz. Jobban mondva csak Harryhez.
-Hol van Niall?-kérdeztem furcsán.
-Elment haza és megkért, hogy dobjalak el téged is.-mondta a sírás határán.
Nagyon jó megbántottam a barátomat és Ő büntetésből itt hagyott egy hisztis Harryvel én így biztos, hogy nem ülök be mellé a kocsiba.
-Add a kocsi kulcsot.-nyújtottam ki a kezem.
-Minek?-kérdezte Harry meglepetten.
-Mert így nem ülök melléd.-válaszoltam.
Elkezdett a zsebében kotorászni aztán a kezembe nyomta a kulcsot.
-Megtudtál valamit?-kérdeztem.
-Senki sem tud semmit.-hajtotta le a fejét.
Harry felvette a csuklyáját és elindultunk kifelé. Szerencsére pont órák voltak szóval sértetlenül kijutottunk, de csak a kapuig. Az utcán pedig szembe jött velünk pár paparazzi.
-Francba.-hallottam meg Harry hangját.
-Futás!-mondtam halkan és a kocsi felé rohantunk.
Vicces volt, hogy Harry automatikusan a vezetőülésre akart beülni és mikor leesett neki, hogy én vezetek mint egy idióta sikítozva és csapkodva átfutott a kocsi másik oldalára és bevágta magát az anyós ülésre.
-Mehetünk?-néztem rá.
-Igen.-kapcsolta be a biztonsági övet.
Beindítottam a motort és elindultam haza. Tíz perc néma csend után aztán Harry törte meg a csendet.
-Miért teszed ezt magaddal?-kérdezte valamivel nyugodtabb hangon.
-Ez bonyolult.-mondtam az utat figyelve.
-De bántod magad és a körülötted lévőket.-nézett rám.
-Nem vagyok hozzászokva, hogy vannak körülöttem olyanok akiket megtudok bántani.-mondtam szárazon és próbáltam legyűrni a lelkiismeretemet, hogy így bánok Harryvel csak, hogy ne kelljen erről beszélnem.
-Hagyd abba! Ha másra nem is magadra gondolj.-mondta halkan és kinézett az ablakon.
Fájdalmas pontra tapintott. Pár perc hallgatás után válaszoltam csak, mert addig nem jött ki hang a számon.
-Ezt nem lehet abba hagyni.-mondtam halkan és küzdöttem a torkomban lévő gombóccal de ő győzött és legördült az elő könnycsepp az arcomon.
-Állj meg!-mondta nyugodt hangon.
A semmi közepén Harry kimászott a kocsiból át sétált az én oldalamra kihúzott onnan majd magához szorított én pedig zokogni kezdtem. Percekig álltunk így és Harry csak simogatta. Mikor a zokogás csillapodni kezdett erőt vettem magamon eltoltam magamtól és a szemébe néztem.
-Igazán köszönöm.-szipogtam halkan.
-Szeretnék segíteni-mondta elkpava a tekintetét.
-Nem kell segítség.-komolyodott el a hangom és visszamásztam a kocsiba. Harry is követte a példámat.
-koncentráljunk inkább Tarar.-mondtam határozottan.
-Igen.-bólogatott.-Hova menjünk?-kérdezte.
-Suli, város és Taraék háza.-néztem előre aztán rákanyarodtam a kis utcára ami azt jelentette hogy már nem vagyunk messze.
Mikor odaértünk leparkoltam megtöröltem a szemem Harry pedig kiszállt a kocsiból és kivette a cuccomat. Leállítottam a motort és én is kiszálltam a kulcsot a kezébe nyomtam és kivettem a kezéből a táskámat aztán a ház felé vettem az irányt. Mikor bementünk anyuval találtuk magunkat szembe aki kedvesen mosolygott Harryre.
-Biztosan Te vagy Tara barátja. Louis már sokat mesélt rólad.-mosolygott.
-Louis?-kérdeztük egyszerre értetlen képpel.
Anya erre elnevette magát.
-Tara és Niall hol vannak?-kérdezte.
-Majd elmesélem ha hazaértem csak a kocsiért jöttem.-válaszoltam
-Felfutottam a táskámmal és mikor leértem lekaptam a kocsi kulcsot a tartóról anyának pedig nyomtam egy puszit és kiléptünk a házból. Egy öleléssel elbúcsúztam Harrytől és megbeszéltük, hogy Ő megy Taraékhoz én pedig vissza a városba aztán majd hívjuk egymást. Én lefordultam jobbra Harry pedig balra Taraék felé.

* 2 órával később.*

A fiúk étkező asztalánál ültem és révetegen néztem a velem szemben lévő barna szekrénysort. Liam a mellettem lévő széken ülve Twitterezett a Macbookján. Louis és Niall sem hajlandó velem beszélni Liam pedig próbált segíteni, de passzív-agresszívat játszottam akárhányszor ez a téma jött szóba. Harry még mindig Tarat kereste és fél óránként helyzetjelentést adott. Én végig jártam az egész sulit és a város összes eldugott helyét, de sehol sem találtam Tarat így eljöttem, hogy megbeszélni a dolgokat Niallel, de Ő hallani sem akar rólam. Aztán megint csörögni kezdett a telefonom.
-Igen?-szóltam bele.
-Peettel volt a parkban.-mondta most már nyugodt hangon.
-Végre.-mondtam, de mikor leesett, hogy mit mondott ideges lettem. Peet hazudott nekem.
-Terápiára fogsz járni.-mondta Harry a telefonba mire Liam felkapta a fejét és egyet értően bólogatni kezdett.
-Elfelejtheted.-röhögtem fel hitetlenül.
-Ha nem mész Ő megy hozzád.-mondta komoly hangon.
-Szia Harry.-mondtam és leraktam a telefont.
-Hatásos.-nevetett Liam.-De igaza van.-mutatott a telefonra.
-Nem fogok semmilyen terápiára járni.-néztem rá komolyan.
Liam rántott egyet a vállán aztán újra belemerült a Twitterbe.
-Mi a helyzet Daniellel?-néztem rá.
Úgy tűnt fájdalmas pontra tapintottam, mert Liam arca eltorzult.
-Keveset találkozunk mostanában. Jövő héttől megyünk stúdiózni után koncertek egész Európában. Ő pedig végig Amerikában lesz. Rettenetesen hiányzik már most.-nézett rám szomorúan.
Én ezekről miért nem tudok? Miért nem mondta Niall, hogy stúdióba mennek utána meg végig utazni fognak? Aztán valami azt suttogta, hogy most inkább Liammel kéne foglalkoznom. Felálltam és megöleltem.
-Remélem minden rendben fog jönni.-suttogtam a fülébe.
Még pár percig így álldogáltunk aztán eltoltam magamtól és a szemébe néztem.
-Azt hiszem beszélnem kellene a fiúkkal.-mondta.
-Szerintem is.-mosolygott szomorúan.
Ott hagytam Liamet aki ismét belemerült az internet világába és folytatta Daniellel való beszélgetését. Elindultam fel a lépcsőn aztán jobbra fordultam Louis szobája felé. Megláttam a répákból kirakott nevet ezen elmosolyodtam és bekopogtam.
-Gyere!-kiabálta ki.
Benyitottam a szobába ahol Lou is a gépét bújta és mikor meglátott elkerekedtek a szemei.
-Mit akarsz?-esett nekem.
-Beszélni.-válaszoltam.
-Ülj le!-biccentett a fejével az ágy felé.
Leültem az ágy szélére és csak néztünk egymásra. Tíz perc hallgatás után Louis szólalt meg.
-Hallgatom a magyarázatodat.-vállt a tekintete számon kérővé.
-Én sajnálom ezt az egész dolgot.- mondtam rezzenéstelen arccal, de belül megszakadtam a fájdalomtól, hogy erről kell beszélnem. Mindig is jó voltam abban, hogy ne mutassam ki az érzéseimet. Volt kitől tanulnom.
-Ez nem mentség semmire.-válaszolta.-Mondj el mindent az elejéről.-utasított.
-Rendben.-bólintottam.- De tudnod kell, hogy nekem nehéz erről beszélni.-hajtottam le a fejem.
Louis megfogta a kezem én pedig lassan bele kezdtem.
-Az első nagy versenyem előtt egy kicsivel többet ettem a kelleténél. Azt mondták, hogy menjek el meghánytatni magam, mert az segít. Jobban leszek és könnyebben fogok mozogni. Így is lett. Segíteni akartak nekem, de én túlzásba estem. Egyre csak komolyodott a dolog, de senkivel nem mertem róla beszélni. aztán mikor összekerültem Andyvel vettem a bátorságot és beavattam a titkomba mire kiderült, hogy nem csak én csinálom ezt. Próbáltam róla leszokni és sikerült is elég sokáig tartanom magam, de ma ismét bántottam magam. Egészen máig természetesnek vettem ezt a dolgot most meg mindenki elvonóra meg terápiára akar küldeni.-fejeztem be aztán Louisra néztem.
-Megértem, de ha nem beszélsz róla attól csak rosszabb lesz egyedül azt nem tudom megérteni, ha Andy tudott róla miért nem tett ellene. Lebeszélhetem a többieket a terápiáról de csak akkor ha nekem mindent elmondasz ezzel kapcsolatban.-emelte fel a fejemet és a szemembe nézett.
-Rendben.-bólintottam.-Köszönöm Louis.-álltam fel és átöleltem.
-Beszéltél már Niallel?-kérdezte kibontakozva az ölelésemből.
Lehajtottam a fejem majd megráztam azt.
-Itt az ideje aggódik érted.-mosolygott majd összekócolta az amúgy is kusza hajamat. kilökködött a szobából majd Niallé felé terelt bekopogott és nevetve elszaladt. Nagyon vicces. Niall kinyitotta az ajtót és mikor meglátott rám vágta és kulcsra zárta. Én csak álltam ott és tágra nyílt szemekkel tanulmányoztam az ajtót. Összeszorult a szívem, de sírni már nem tudtam. Fogtam magam és üres tekintettel elindultam lefelé a lépcsőn aminek az alján Louis állt.
-Azt hiszem most haza megyek.-mosolyogtam rá szomorúan.
Louis csalódottan bólintott majd erősen magához szorított. Elköszöntem Liamtől is aki éppen Daniellel camozott így neki is intettem.
-Hol van Niall?- hallottam még Dani hangját.
-Fasírt van.-válaszolta Liam és onnantól nem hallottam semmit.
Beültem a kocsiba és elindultam haza. Rákanyarodtam az útra és szembe találtam magam Harry Range Roverével. Harry intett Tara pedig mikor meglátott hasonló viselkedést produkált mint Niall csak ajtó nélkül. Csodáltaos. A számomra két legfontosabb ember haragszik rám a legjobban. Egészen hazáig gondolkoztam ezen aztán mikor beléptem az ajtón anya nagyon megörült nekem. Semmi kedvem nem volt adni a boldogot így felmentem a szobámba és elővettem a Macbookomat. Felléptem twiterre és eléggé meglepődtem. Kaptam nagyon kedves de mellette utálkozó üzeneteket is. Még az sem nyilvános, hogy együtt vagyunk vájunk csak már az sem biztos, hogy együtt vagyunk. Visszakövettem pár embert és utána megláttam a twitjeiket, hogy mennyire örülnek annak, hogy rányomtam a követés gombra. 3,5 millió követőm volt nem tudtam visszakövetni mindenkit ezért még szomorúbb lettem. Aztán láttam a Louis által twittelt képet amin Niallel vagyunk. Összeszorult a szívem és csak meredtem a képernyőre. Aztán jelzett a twitter és megláttam, hogy Louis twittelt valamit nekem.
@Selena_Evens A telefonod nem azért van, hogy ne vedd fel! Helyettem inkább Twitterezel megjegyeztem.
Szeretettel: Louis.x

Nem volt kedven ehhez az egészhez de azért visszaírtam neki.
@Louis_Tomlinson A kocsiban maradt és a meleg ágyamban fekszem. Megbántanám ha ki kellen másznom.
Szeretettel: Selena.xx

Rá fél percre jött a válasz.
@Selena_Evens Akkor menj le érte, mert fontos közölni valóm van. Az ággyal majd megbeszélem a dolgokat.
Szeretettel: Louis Tomlinson.x

Sóhajtottam egy óriásit és kimásztam a takaró alól. Felvettem a fekete mamuszomat meg egy nagy pulcsit aztán kiléptem az ajtómon és lementem a kocsihoz a telefonomért. Semmi életkedvem nem volt, de mikor rá néztem a telefonra elnevettem magam. Louisnak szokásává vált, hogy idióta képeket állít be magáról háttér képnek. A mostanit szerintem neten találta. Egy stúdióban voltak ahol Louis a fejét az üvegnek nyomta és kancsalított mellette gitározott Niall Zayn pedig "simogatta" az üvegen keresztül. Aztán megszólalt valami idióta zene. Itt megint hangosan felnevettem és rájöttem, hogy Louis biztosan nem normális.
-Szia Louis.-szóltam bele.
-Most indulok érted van fél órád elkészülni.-mondta köszönész nélkül.
-Holnap nem ér rá?-kérdeztem.
-Holnap már pakolsz.-adta meg a teljesen jogos választ.
-Legyen.-sóhajtottam és kinyomtam a telefont.
Felmentem a szobámba a gép tetejét lehajtottam aztán felmásztam a lépcsőn a gardróbba. Felvettem egy feszülős fekete nadrágot és nagy szürke kapucnis pulcsit és előkerestem hozzá a bakancsomat. A hajamat kiengedve hagytam és a frufrumat oldalt rögzítettem pár hullám csattal. Miután ezzel végeztem az utam a konyhába vezetett majd kinyitva a hűtő ajtaját kikutattam egy jó hideg szén savas ásványvizet. Ahogy lecsavartam a kupakot elkezdett pisszegni és millió buborék tört fel a számhoz emeltem az üveget és elkezdtem inni. Éreztem ahogy a hideg víz lefolyik a gyomromba és a szén sav mardossa a torkomat. Imádtam ezt az érzést. Kihúztam az egyik széket a konyha asztalnál leültem rá és vártam, hogy Louis beessen az ajtón. Tíz percen belül megérkezett és láttam rajta, hogy mindjárt elkiabálja magát de még időben közbe szóltam.
-Nem kell kiabálni itt vagyok.-mondtam mosolyogva majd felálltam az asztaltól a széket pedig visszatoltam a helyére.
-Pedig akartam.-szomorodott el Lou.
-Tudom.- nevettem el magam.
-Mehetünk?-nézett rám mosolyogva.
-Elmondhatnád hova.-válaszoltam némi gúnnyal a hangomban és amint feleszméltem, hogy Louis miért van itt ideges lettem.
Louis nem mondott semmit csak mosolyogva forgatta a fejét amivel még jobban felhúzott. Kiléptünk az ajtón és bezártam magam után, mert anyáék időközben indokolatlanul és szó nélkül otthon hagytak egyedül. Beültünk a kocsiba Louis pedig benyomta a rádiót amiből valami idióta gépzene szólt. Öt perce utazhattunk mikor elegem lett és kifakadtam.
-Elmondhatnád végre hova megyünk.- néztem rá idegesen.
Louis képén egy önelégült vigyor jelent meg. Utálom a meglepetéseket és azt, hogy sosem tudok semmiről. Utálom Louis önelégült képét. Utálom ezt az egészet. Abban a pillanatban utáltam mindent. Jóformán ok nélkül. Kikutattam a pulcsim zsebéből az Ipodomat.
-Ne.-mondta Louis, de én tudomást sem vettem róla.
Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és hangerőn üvöltetni kezdtem a Thousend Foot Krutch Welcome To The Masquerade albumát. Nagyon jól tudtam, hogy Louis a szám összes szavát tisztán hallja. Ilyen esetben egy óriási önelégült mosoly húzódott volna  a számra, de most ehhez sem volt kedvem. Csak ültem a hátra hajtottam a fejem a szememet pedig becsuktam. A hirtelen jött ok nélküli idegesség kezdett elmúlni a pörgős számok alatt. Minden izmom ellazult és én ernyedten feküdtem az ülésben. Akkor figyeltem fel a hányás okozta izomlázra. Éreztem ahogy egy-egy hirtelen levegő vételnél megrándulnak a megerőltetett has izmaim, de most ez is jól esett. A kocsi pedig hirtelen megállt. Kinyitottam a szeme és egy kis tisztást pillantottam meg körül ölelve fákkal. Gyönyörű volt, de nem éppen passzolt a kedvemhez tehát újra lehunytam a szeme és hallgattam tovább az üvöltő zenét. Louis ezt nem nagyon díjazta így kihúzta a fülemből a fülhallgatót.  Mintha szívességet tennék neki úgy néztem rá amit Ő is észre vett és egy horkantással jelezte nem tetszését.
-Már nem vagy kíváncsi?-érdeklődött.
Ingatni kezdtem a fejemet és teljesen komolyan gondoltam amit szerintem Ő is észre vett. Nagyon nem voltam jó kedvemben és nem volt kedvem Louis idióta vicceihez sem. Nem akartam semmit csinálni és akármennyire is szerettem Lout ma még hozzá sem volt lelki erőm. Én csak azt akartam, hogy hagyjanak békén vagy, hogy valamivel levezethessem a bennem felgyülemlett és ki nem mondott érzelmeket. Túl sokáig titkoltam ezt a dolgot és az, hogy ilyen gyorsan kiderült még csak rontott azon a tényen, hogy erős független ember vagyok aki képes mások segítsége nélkül is megállni a lábán. Ez az egész lerombolta az eddig nehéz munkával felépített önbecsülésemet. Louis kiszállt a kocsiból így gondoltam legalább most békén hagy. Visszadugtam a fülembe a fülhallgatót és csak feküdtem a kocsiban. Gondolatok nélkül hallgattam az éppen aktuális számot amikor valaki megint kihúzta a fülemből a hangszórót amire megint átjárt az idegesség. Gondoltam most leordítom Lou fejét, de mikor kinyitottam a szemem csodálkozva láttam, hogy nem Ő ül mellettem. Én pedig egyből megnyugodtam.
-Így hajlandó vagy kiszállni?-kérdezte.

Nem válaszoltam csak idiótán bámultam rá végül sikerült megmozdulnom és kinyitni az ajtót kiszálltam a kocsiból majd becsaptam az ajtaját. Mikor körülnéztem Louist nem láttam sehol sem. Bele szagoltam a friss és csípős levegőbe ami átjárta a tüdőmet.
-Hova megyünk?-kérdeztem rá sem nézve.
-Sétálni.-válaszolta. Ezután pedig egy hosszú csend következett fogalmam sem volt mit mondhatnék, de aztán Ő megszólalt.
-Louis elmondott mindent. Erről miért nem beszéltél?-kérdezte.
-Mert nehéz róla beszélni.-válaszoltam kedvetlenül.
-Az istenit Selena a barátod vagyok és aggódok érted.-mondta felháborodva Niall majd megfogva a kezemet magához rántott én pedig akaratlanul is szembe találtam magam azzal a gyönyörű tengerkék szempárral aminek sosem tudok ellenállni. Az igéző tekintete végig mérte az arcomat én pedig akaratlanul is elgondolkodtam, hogy mivel érdemeltem ki ezt az egészet. Közelebb hajolt hozzám és ajkaink már szinte súrolták egymást. Vágytam rá. Akartam Őt, de Niall nem mutatta annak jelét, hogy megcsókolna így ránéztem a szájára hátha veszi az adást.
-Nem kapsz semmit.-mondta nevetve és tudtam, hogy minden aggodalom szerte foszlott benne majd nyomott egy puszit a homlokomra és a kezem után nyúlt, de én elhúztam az. Majd kihívóan néztem rá erre Ő csak elnevette magát.
-Ha harc hát legyen harc.-gondoltam a kis tisztás felé indultam és mikor a közepére értem megálltam Niall pedig követte a példámat. 
-Megbocsájtasz?-kérdeztem lefele nézve.
-Igen. De ezt nem csinálhatod többet.-mondta komolyan. 
Erre nem reagáltam, mert nem akartam elmondani, hogy ezt nem lehet csak úgy abba hagyni. Hirtelen felindulásból egy puszit nyomtam a szájára.
-Hé ez nem ér.-nevetett jóízűen. Akkor jött meg az én életkedvem is. Jó volt hallani az édes nevetését.
-Miért?-néztem rá nagy szemekkel.
-Mert túl aranyos vagy és nem tudom megállni, hogy ne csókoljalak meg.-mondta még mindig nevetve.
-A barátnőd vagyok.-néztem rá még mindig ugyan úgy.
-Azért meg is teszem.-mondta felém hajolva.
-Vagy nem.-nevettem el magam én is és elkezdet futni. 
-Ugye tudod, hogy ez sem ér?-nevetett aztán Ő is futni kezdett.
-Miért?-kérdeztem.
-Mert Te sportoló vagy.-mondta lihegve.
-Ja, tényleg.-torpantam meg és érdekes fejet vágtam a saját tudatlanságom miatt.
Azzal viszont nem számoltam, hogy Niall frontálisan belém ütközik és pedig az enyhén nedves élénk zöld fűbe esek.
-Hupsz.-hallottam meg Niall hangját.
-Oké már levettél a lábamról, de most örülnék ha leszállnál rólam.-nevettem jóízűen.
-Tényleg?-gurult le rólam.
-Nem.-fordultam a hátamra majd ülő helyzetbe tornásztam magam.
-Akkor majd most.-vigyorgott gonoszan és újra a földre döntött majd rám feküdt.
-Nem kapok levegőt.-mondtam és próbáltam a szabadon lévő kezemmel ütögetni Niallt. Kevés sikerrel. Ő csak nevetett aztán átfordult a hátára engem pedig magával húzott. Az orrunk összeért és egymás szemébe néztünk. Elkezdtem mosolyogni és Niall is ugyan ezt tette aztán lassan közelítette ajkait az enyémekhez mire én elkaptam azt és egy puszit nyomtam az orrára.
-Héj.-nézett rám nagy szemekkel.
-Te kezdted.-nevettem el magam.
-De arról nem volt szó, hogy vissza is kapom.-mondta sértődött belőlem pedig kitört a nevetés.
-Fejezd már be!-szólalt meg pár perc hallgatás után és szorosan magához húzva ajkait az enyémekre tapasztotta. Akkor már nem volt kedvem nevetni inkább élveztem Niall csókját. Még csak most gondoltam bele, hogy holnap után elmegyek és nem lehetek vele napokig. Mióta együtt vagyunk minden róla szól az életemben és nem volt olyan nap amit nem együtt töltöttünk volna. Hihetetlen, hogy pár perce még önfeledten nevettem most meg hirtelen megint nulla lett az életkedvem. 
-Mi a baj?-húzódott el Niall.
-Holnap után elmegyek.-mondtam szomorúan.
-Ha ezzel azt akarod mondani, hogy hiányozni fogok akkor közlöm, hogy Te is nekem!-mosolygott szomorúan. Ez még vicces is lett volna, de nem ilyen helyzetben. Rettenetesen el voltam keseredve. Aztán megszólalt a telefon a zsebembe.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia Sel.-köszönt Andy.-Beszélhetnénk?-kérdezte.
-Persze-válaszoltam kedvesen.
-Holnap tíz órakor indul a gépetek Bécsbe. Lesz egy fotózásotok.-mondta lazán.

Nem hittem a fülemnek. Eddig ezt megcsinálhatta, de most itt van Niall, Tara és a fiúk. Gondolhatna rájuk is. Felkeltem a földről és arrébb sétáltam.

-Nem lehetne átrakni azt a fotózást péntekre?-kérdeztem idegesen.

-Nem, mert aki a portfóliót csinálja pénteken nem lesz Bécsben.-válaszolta.

-Nagyon jó.-mondtam és legszívesebben falba vertem volna a fejem.-Azért gondolhatnál arra legközelebb, hogy itt vannak nekem már a többiek.-idegeskedtem tovább.

-Még beszélünk erről.-mondta és lerakta a telefont.

Lassan visszaballagtam Niallhoz aztán leültem mellé a fűbe.

-Minden rendben?-kérdezte fürkésző tekintettel.

-Holnap reggel indulunk Bécsbe, mert lesz egy fotózás.-válaszoltam szomorúan a földet kémlelve.

-Akkor azt hiszem haza viszlek.-mondta mosolyogva.

-Niall! Én annyira sajnálom.-néztem rá.

-Nem kell.-válaszolta majd felsegített a földről és a kocsihoz húzott.

Beültünk a kocsiba én pedig nyomtam egy puszit az arcára mire Ő édesen elmosolyodott.

-Ugye minden nap beszélünk?-néztem rá nagy szemekkel.

-Telefon, SMS, Skype.-bólogatott.

Már fél órája a gardróbomba pakoltunk mikor én a bőröndöm előtt ültem törökülésben Niall pedig matatott valamit mögöttem.

-Ezeket miért itt tartod?-kérdezte.
Gondolom megtalálta a képeket amin apával vagyok még kiskoromban.
-Mert már nincs köze az életemhez.-keserű mosolyra húzódott a szám. 
Igazából nagyon hiányzott apa és ez nem igaz, hogy nincs köze az életemhez mert nagyon is sok van. A legtöbb dolgot azért tettem, hogy neki megfeleljek, de neki ez nem jelent semmit. Hiányzik nekem és képtelen vagyok a szemébe mondani.
-Niall.-szólaltam meg pár perc hallgatás után. Kicsit hezitáltam, hogy kimondjam-e, de végülis megtettem.- Hiányozni fogsz.-néztem még jobban a bőröndömbe és a fejem tiszta paradicsom színű lett. Niall leült mellém a fejemet maga felé fordította és halkan kuncogott amint meglátta az arcomat.
-Te is nekem!-mondta mosolyogva majd gyengéden megcsókolt.
Tíz perccel később a gardrób szőnyegén feküdtünk és szótanul néztük a plafont.
-Nem gondolod, hogy beszélnem kéne Taraval?- kérdeztem szomorúan. 
-De kellene.-nézett rám Niall.
-És ha nem beszél velem?-néztem rá elég furcsán.
-Ha haza jössz megbeszéled vele arra biztosan megnyugszik.-mosolygott én pedig csak helyeslően bólogattam.
-De most nem szeretnék ezzel foglalkozni.-mondta és megcsókolt nekem pedig egy óriási mosoly húzódott a számra.
Fél órával később már a bőröndjeimet pakoltuk le a nappaliba. Niall nem engedte, hogy cipeljem őket szóval Ő levitte a két bőröndöt nekem pedig a kezembe adta a kék ruhámat amit a bálon fogok viselni.
-Gyorsan pakolsz. Nekem ez két napig tartott volna.-nevetett miközben baktatott fel utánam a lépcsőn.
-Pedig ez még lassú volt.-nevettem én is aztán sikítva felfutottam a lépcsőn mikor Niall belecsípett a fenekembe. Ő a korlátnak támaszkodva röhögött én pedig a fájdalmas pontot dörzsöltem.
-Normális vagy?-kérdeztem nyavajogva.
Niall továbbra is a korláton támaszkodva röhögött.
-Gonosz vagy!-kiabáltam rá aztán bementem a szobámba gondoltam ha abba hagyta úgyis utánam jön. Bekapcsoltam a TV-t lefeküdtem az ágyra aztán belemerültem a mesecsatornába. Öt perc múlva Niall rontott be azt ajtón, nekifutásból rám ugrott és közben azt üvöltötte, hogy " Én vagyok Superman."
-Oké Superman le lehet szállni rólam.-röhögtem.- Ne Niall ez fáj!-sikítottam fel mivel elkezdett mozogni és ráült a lábamra.
-Bocsi.-nézett rám nagy szemekkel aztán felém hajolt és próbált megcsókolni. Én lelöktem magamról ez miatt a hátára fordult majd utána ráültem.
-Nyertem.-nevettem fel diadalittasan.
-Nem gondolod, hogy ez egy kicsit félre érthető?-nevetett Ő is.
-Nem.-mondtam aztán beletúrtam a hajába és megcsókoltam. Miután elváltak ajkaink Niall megszólalt.
-Te kis huncut.-mondta mire mindkettőnkből egyszerre tört ki a röhögés.
Lemásztam róla és melléfeküdtem mikor megszólalt az az idióta nyávogás a telefonomból. Niall elkezdett röhögni én pedig kimásztam az ágyból és a telefonom után kezdtem kutatni.
-Szia Louis!-szóltam bele.
Erre egy óriási puffanást hallottam magam mögül. Hátra néztem és kitört belőlem a röhögés. Niall lábai fenn az ágyon és hason fekve a a földet üti.
-Sel. Minden rendben?-kérdezte Lou mikor már fuldokoltam a röhögéstől.
-Persze.-nevettem még mindig.-Valamit mondani szeretnék.-komolyodott el a hangom hirtelen.
-Miről lenne szó?-kérdezte.
-Holnap reggel utazom Bécsbe. Csak szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésem miatt és mindent megköszönni.-válaszoltam.
-Sajnálom.-szomorodott el.- Tudod, hogy nem tudnék rád haragudni.-mondta és hallottam a hangján, hogy egy halvány mosoly húzódik a szájára.
-Köszönöm Lou! Holnap ha odaértem hívlak rendben?-kérdeztem.
-Ne felejts el! És vigyázz magadra!-mondta kedvesen.
-Viszlát Lou!-mondtam aztán kinyomtam a telefont.
-Aúú.-hallottam meg Niall hangját.
Ránéztem és éppen a homlokát dörzsölte.
-Rosszabb vagy mint egy óvodás.-nevettem aztán felsegítettem a földről.-Jól vagy?-kérdeztem.
-Igen, de fáj.-nyávogott.-Film?-csillantak fel a szemei.
Fogalmam sincs honnan jött ez most ide néha nem tudok ki igazodni rajta.
-Mit nézzünk?-kérdeztem.
-Looper.-vágta rá.-De előtte együnk.-mondta.
-Pizza?-kérdeztem.
-Milyet kérsz?-halászta elő a telefonját.
-Hawaii.-válaszoltam miközben a filmet kerestem.
Fél óra múlva az ágyban feküdtünk filmet néztünk és ettük a pizzát aztán mikor a filmnek vége lett egyikünknek sem volt kedve kimászni az ágyból.
-Itt maradsz ma éjszaka?-néztem rá nagy szemekkel.
-Ha szeretnéd.-mosolyodott el és egy puszit nyomott a fejemre.
-Amúgy van egy piros folt a homlokodon.-nevettem el magam.
-Össze is vesztem miatta az éjjeli szekrényeddel.-nevetett Ő is.
-Ezentúl Niall biztossá teszek mindent.-másztam ki az ágyból és a fürdő fel indultam.
-Megbeszéltük.-röhögött.
Letusoltam belebújtam a pizsimbe és Niall is elment fürödni én addig TV-ztem aztán mikor végzett bemászott mellém az ágyba én pedig a mellkasára hajtottam a fejemet.
-Nagyon fogsz hiányozni!-suttogta a fülembe olyan halkan, hogy alig hallottam.
Erre még jobban hozzá bújtam Ő pedig megcsókolt. Aztán arra aludtam el, hogy Niall gyengéden simogatja a vállamat.

Másnap reggel hét órakor keltem mivel be kellett mennem az igazgatóhoz. Niall még aranyosan aludt és nem akartam felkelteni így írtam neki egy lapra, hogy kilenc körül itthon vagyok és utána indulhatunk. Nyomtam egy puszit az arcára aminek hatására morogva a másik oldalára fordult én pedig halkan kuncogva kimentem a szobából. Miután megreggeliztem beszálltam a kocsiba és a sulihoz indultam. Mikor odaértem elővettem a belépőkártyámat lehúztam és bementem. Az igazgatói felé vettem az irányt ahol Mr. Gordon már várt.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Hallottam ma indul Bécsbe a barátjával Peettel.-mondta.
-Jól hallotta. Ezért sietnék, ha lehet.-mondtam hidegen.
-Rendben. Tehát mivel magyarázza ezt?-kérdezte.
-Az én hibám volt az egész. Tara pedig besokallt és szüksége volt egy kis egyedüllétre ezért hagyta ki a fotós szakkört.-válaszoltam.
-És maga szerint ez elég?-kérdezte.
-Elég kell hogy legyen.-válaszoltam. 
Nem volt kedvem jó pofizni vele.
-Ó igen? És ugyan miért?-tette fel az újabb kérdést.
-Mert ha nem lenne elég amit nagyon kétlek akkor én is itt hagyom az iskolát.-válaszoltam.

-Túl sokat tesz ezért a lányért.-mondta a fejét forgatva.

-Viszlát Mr. Gordon.-intettem majd kiléptem az ajtón.

Utálok vele beszélni. Feszélyezve érzem magam mellette és utálom, hogy Ő is azok közé az emberek közé tartozik akik magáznak. Ránéztem az órámra 8:11 percet mutatott. 

-Időben vagyok.-gondoltam.

Beszálltam a kocsiba és elmentem a Mc'Donalds-ba reggeliért majd haza indultam. Mikor haza értem anyáék még otthon voltak Niall pedig gyanítom, hogy még aludt.
-Mark.-kiabáltam.
-Igen?-jött hozzám egy pohár narancslével a kezében.
-El kell köszönnünk.-mosolyogtam rá szomorúan.
Bántott, hogy megint itt kell hagynom és hogy olyan kevés időt tudunk együtt tölteni részben azért mert Niallel vagyok részben pedig a versenyek miatt.
-Ugye hamar haza jössz?-nézett rám könnyes szemmel.
-Igen. Pár nap múlva itt vagyok.-öleltem meg Ő pedig sírni kezdett. A hátá simogattam mikor anya is belépett a nappaliba.
-Hiányozni fogsz.-mosolygott és átölelt minket.
Marknak odaadtam a neki vásárolt kaját, de ezzel nem nagyon sikerült megvigasztalnom.
-Menjetek, mert nem értek oda.-búcsúztam el egy-egy puszival és öleléssel.-Ha odaértem hívlak titeket.-ők pedig integetve beszálltak a kocsiba én pedig becsuktam az ajtót.
Sírni tudtam volna, de inkább visszatartottam. Azzal nyugtattam magam, hogy csak pár napról van szó, de ez nem nagyon jött be, mert rájöttem, hogy utána Peettel nem fogok találkozni. Kész csődtömegként indultam fel a szobámba a mekis zacskóval. Niall még mindig aludt így kibontottam a zacskót és az orra alá dugtam erre egyből felkelt.
-Kaja.-ült fel az ágyban.
-Nekem már nem is örülsz?-nevettem el magam.
-Te hoztad a kaját hogy ne örülnék?-kérdezte már teljesen fitten.
-Na szép.-mondtam és leültem az ágyszélére.

Niall félre rakta a kaját és hozzám bújt majd megcsókolt.

-Köszönöm a reggelit.-nyomott egy puszit a homlokomra.-Mikor indulunk?-kérdezte.

-Fél óra.-mosolyogtam szomorúan.

Lementem TV-zni a nappaliba és gondolkoztam Peeten. Igazából nem jutottam semmire csak emésztettem magam feleslegesen. Hirtelen Niall lépett elém.

-Indulhatunk?-kérdezte.

-Persze.-mosolyogtam.

Akkor vettem észre, hogy egy bőrönd sincsen már az előszobában gondolom amíg én az ágyon feküdtem Ő bepakolta azt is. Átmentem még a konyhába vettem ki egy üveg vizet, Niall megfogta a kezem és kiindultunk a házból az ajtót bezártam a kulcsot pedig zsebre raktam beültünk a kocsiba és indultunk a reptérre. Az út szótlanul telt igazából egyikőnk se tudta mit mondjon a másiknak. Mikor oda értünk Peet izgatottan fogadott minket.

-Magán géppel megyünk.-mondta önkívületi állapotban.

-Miért nem rendessel?-nevettem el magam.

-Nem tudom. De ez tök izgalmas.-ugrált össze-vissza.

-Azt hiszem megbolondult.-nézett rám Niall.

Én csak nevetve bólogattam.

-Most el kell búcsúznunk.-nézett rám Niall szomorúan. 

Én csak bólintottam és megöletem Ő pedig még erősebben szorított magához.

-Vigyázz magadra és ha oda értél mindenképpen hívjál fel.-utasított aztán a kezeibe fogta az arcom és ráérősen megcsókolt. Már most hiányzik mi lesz később? Pedig csak pár napra megyek. Még kikísért a kapuig, megcsókolt még egyszer utoljára aztán én a géphez indultam Ő pedig haza. Könnyek szöktek a szemembe mikor felsétáltam a lépcsőn és mikor beléptem a gépbe szembe találtam magam Peettel aki csak átölelt.

-Ne sírj. Elszórakoztatlak én itt.-mosolygott aztán leguggolt és elkezdett bukfenceket csinálni. Én hitetlenül felröhögtem aztán ledobtam magam a vajszínű kanapéra. Peetet elvarázsolta a gép így Ő ezzel foglalkozott viszont nekem megakadt valamin a szemem a kanapé mellett. A mai újság. A címlapon pedig én voltam és..

Ezzel a résszel kapcsolatban voltak fenntartásaim (nem is kevés), hogy nem igazán sikerült jóra úgyhogy utólag is bocsánatot kérek ha csalódnotok kellett benne. Nem igazán jöttek úgy össze a dolgok, hogy elégedett legyek magammal. Igazán köszönöm mindenkinek aki kommentelt és rendszeres olvasó lett. Mikor megláttam, hogy +13 rendszeres olvasóm lett kevesebb mint két hét alatt akkor elgondolkoztam, hogy fogalmam sincs mit csinálok "jól"(már ha ezt lehet annak nevezni), de nektek tetszik és ez iszonyúan boldoggá tett. Kérlek titeket, hogy tartsátok meg azt a jó szokásotokat, hogy visszajeleztek nekem a részekkel kapcsolatban mindegy, hogy pozitív vagy negatív csak mondjátok, mert nekem ez nagyon-nagyon sokat jelet. Imádlak titeket!

Következő rész 15 komment és 30 rendszeres olvasó utána lesz.