10. Hey, my old self...

Az ágyamon...pedig kiterülve feküdt Peet. 

-Peet!-örültem meg neki.
-Szia!-mosolygott, felkelt az ágyból, lassan felém indult és mikor elém ért óvatosan magához húzott.
-Régen beszéltünk.-mondtam halkan miközben magamba szívtam azt a jól ismert illatot.
-Sel beszélnünk kell!-tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
Megijedtem, de nem volt időm összeesküvés eleméleteket szőni , mert folytatta.
-Visszaköltözök Spanyol országba.-mondta ki hirtelen.
-Mi? Mikor? Miért?-döbbentem le teljesen és a szememben könnyek gyűltek.
-Bécs után haza utazom. Sajnálom, hogy csak most szóltam, de egészen máig ez nem volt biztos és azt szerettem volna, ha Te tudsz róla először.-mondta egyenesen a szemembe.
egy szó sem jött ki a számon. Szorosan magamhoz öleltem és fojtogatott valami. Egy óriási gombóc volt a torkomban és alig tudtam visszatartani a belőlem kitörni készülő zokogást. A gondolataimból egy éles hang rángatott vissza.
-Ez mi volt?-néztem értetlenül hátra.
Pett eléggé olyan fejet vágott mint aki bajban van.
-Niall.- mondta ki.
-Úr isten!-nyögtem kétségbeesetten aztán utána rohantam, kivágtam az ajtót lerohantam a lépcsőn és ki a bejárati ajtón. Niall éppen a kocsi kulccsal szenvedett. A kezében volt öt zacskó kipattogtatható kukorica és egy DVD. Enyhe mosoly húzódott a számra aztán rájöttem, hogy a helyzet komolyságához méltóan kéne viselkednem nem pedig idiótán vigyorogni mikor a barátom éppen ideg összeroppanást kap.
-Niall.-szólítottam meg  gyengéden és mellé léptem. Éppen akkor sikerült kinyitnia az ajtót a kezében lévő dolgokat pedig idegesen bevágta a kocsiba és hirtelen felém fordult.
-Nem. Nem akarom hallani, hogy ez az egész amit láttam egy hülye félreértés. Válaszolj őszintén a kérdésemre. Megcsal engem Peetel?-nézett rám megsemmisítően.
-Nem Niall.-mondtam határozottan. Erre az egyik szemöldöke egy kicsit magasabbra ugrott a kelleténél.-Szeretem Peetet, de nem úgy ahogy téged.-mondtam a reakcióját figyelve.
-Akkor mi volt ez az egész? Mit keres nálad este 7 órakor és miért öleleget a szobádban?-kérdezte a másik szemöldökét is felhúzva.
-Peet elmegy. Elbúcsúzni jött.-válaszoltam.
Niall arca megenyhült felém lépett és megcsókolt. Ez nem volt gyengéd mint az eddigiek ebben benne volt minden érzésünk. És akkor tudtam. Akkor tudatosult bennem végleg, hogy Ő szeret és úgy szeret ahogy más sosem fog. Mikor elváltak ajkaink mélyen a szemébe néztem.
-Sajnálom.-mondtam.
-Én sajnálom.- mosolygott majd megsimította az arcom. Kivette a kocsiból a filmet én pedig a popcornt, megfogtuk egymás kezét és így indultunk be a házba.
-Milyen filmet hoztál?-néztem rá nagy szemekkel.
-Fifty-fifty.-mosolygott.
-De abba játszik..-kerekedett el a szemem.
-Igen. Joseph-Gordon Lewitt.-válaszolta.
Én a nyakába ugrottam Ő pedig elkezdett neveti aztán felvett a hátára.
-Jó estét!-mondta anyának Niall.
-Szia Niall!-mosolygott ránk anya és csak forgatta a fejét.
Felvitt a lépcsőn és elkezdett lihegni.
-Ezentúl jössz velem futni.-nevettem.
-Biztos hogy nem.-támaszkodott a térdén én meg majdnem leestem a hátáról. Csak nevettem aztán benyitott a szobámba. Peet az ágyon ült és mikor meglátott minket elkezdett mosolyogni.
-Niall nem kéne edzened?-nézett rá felvont szemöldökkel.
-Ne kezd Te is!-röhögte el magát Niall.
Kezet fogtak aztán Peet elment haza, komolyan majdnem könnyes búcsú lett belőle, de nem aggódok még van egy hetem. Kevés.
Amíg én beraktam a filmet Niall lement és kipattogtatott két zacskó kukoricát. Had ne mondjam én alig ettem belőle a filmet háromszor kellett megállítani, még az itthoni pattogatott kukorica készletet is teljesen kifosztotta és miután közöltem vele, hogy én édességet szeretnék enni még egyszer megállította a filmet és lement nekem csokiért. Ezt egy csókkal háláltam meg neki. A film jó volt csak nem élvezhető, miután vége lett Niall még mindig éhes volt szóval csináltam neki szendvicset és mikor végzett haza akart menni.

-Niall nem mész már sehova. Késő van és éjszaka nem aludtál semmit, szóval maradsz.-néztem rá komolyan.
-Nem akarok zavarni.-mondta a takaró rojtos szélét piszkálva.
-Ha zavarnál, nem mondtam volna, hogy maradj.-simítottam meg mosolyogva az arcát.
Miután maradásra bírtam elmentem fürdeni és amíg Ő tusolt addig bekapcsoltam a TV-t. Igazából nem volt benn semmi érdekes szóval a mese csatornára kapcsoltam ahol pont Spongebob ment. A kedvencem. Mire Niall végzett én már rég bele merültem a mese nézésbe.
-Selena-szólított meg Niall röhögve.
-Igen?-szakadtam el a képernyőtől.
-Már háromszor szóltam.-nevetett még mindig.
-Sajnálom, de most derült ki, hogy akik egész eddig Patricnál voltak azok nem is az igazi szülei.-néztem rá komolyan.
-Botrány!-tetetett felháborodottságot.-Szegény Patric!
Erre én is elröhögtem magam aztán bebújt mellém az ágyba és kikapcsoltam a TV-t. Szorosan magához húzott és megcsókolt. Kirázott a hideg és a gyomromban pillangók voltak. Fejemet a mellkasára hajtottam és így aludtunk el. Ketten. Együtt.


Másnap reggel az ébresztő óra szakította meg édes álmomat. De mikor oldalra néztem és megláttam Niall ellenállhatatlanul  édes arcát úgy döntöttem a valóság jobban tetszik mint az álom. Talán ilyen igazán boldognak lenni? Megpróbáltam óvatosan kimászni az ágyból és nem felébreszteni a mellettem szuszogó Niallt. Felmentem a lépcsőn a gardrób szobámba és elővettem a sulis egyenruhámat. Bementem a fürdőbe és vittem magammal azt a csodálatos ruhakölteményt. Megmosakodtam a hajamat kiengedve hagytam eredeti göndör állapotában aztán felöltöztem. Felvettem egy fekete alacsony szárú Converse-t és kiléptem a fürdőből. Nagy meglepetésemre Niallel találtam magam szemben. Haja kócos volt és lehetett rajta látni, hogy még csak néhány perce kelt fel.Melegség fogott el mikor ránéztem és ez megmosolyogtatott.
-Igazán jól nézel ki ebben a ruhában.-mondta egy óriási mosollyal az arcán.
-Ezért keltél fel? Hogy dicsérgesd a menő egyenruhám?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Persze.-mondta magához húzva majd ráérősen megcsókolt.
Szeretnék ezentúl minden napot így kezdeni.
-Elmegyek veled. Jó?-mosolygott rám miután ajkaink elváltak.
-Szerintem menjetek Harryvel vásárolni , mert edzésem is lesz Taranak pedig fotós szakkör.-mondtam szomorúan.
-Majd meglátjuk.-mosolygott és megsimította az arcomat.
Miután Niall is összeszedte magát lementünk reggelizni aztán beültünk a kocsiba és elindultunk a suli felé. Igazából késésben voltunk de egyikőnk sem foglalkozott vele. Niall egész úton hülyeségeket beszélt meg röhögtetett. Igazán vicces kedvében volt aznap. Aztán megcsörrent a telefonom.
-Igen?-szóltam bele nevetve, mert éppen valami hülyeséget mondott Niall.
-Hol vagy már?-hallottam meg Tara ideges hangját a vonal másik végéről abban a pillanatban lefagyott a mosoly az arcomról és ezt Niall is észre vette. Hirtelen kikapta a kezemből a telefont és kihangosította.
-Szia Tara!-szólt bele mit sem törődve azzal, hogy ha Tara közelébe kerülünk lehet megöl minket.
-Szóval a Te hibád. Mindent értek.-hallottam, hogy a hangja megenyhül.
-Mikor értek ide?-kérdezte.
-Pár perc.-válaszolta Niall.
-Várlak Sel.-mondta és lerakta a telefont.
-Ugye tudod, hogy ez nem fair?-néztem Niallre.
-Miért?-kérdezte egy pillanatra elszakítva a tekintetét az útról.
-Mert rád nem haragszik.-tettem keresztbe a kezem sértődöttséget színlelve.
Éppen akkor értünk a suli elé. Niall felém furdult az államnál fogva felemelte a fejem, hogy bele nézhessen a szemembe és így szólt:
-Mert mellettem csinálhatsz akármekkora hülyeséget. Tudja, hogy én vigyázok rád.-mondta és egy óvatos csókot nyomott az ajkaimra.
Nem igazán volt időm gondolkodni a hallottakon, mert Tara kitépte az Audi ajtaját és kirángatott a kocsiból.
-Majd jövünk.-mondta Niall egy édes mosollyal, behúzta a kocsi ajtaját és elhajtott.
Szerintem Tara észre vette, hogy eléggé lesokkoltam.
-Szóval?-nézett rám huncut mosollyal.
-T..T..Tara.-próbáltam kinyögni a nevét több kevesebb sikerrel.
-Mond már!-mosolygott rám biztatóan.
Itt kapcsoltam.
-Semmi, menjünk.-váltottam vissza normális hangszínre.
Elindultunk, de Tara nem igazán akart békén hagyni aztán mikor az osztályhoz értünk sikerült leráznom magamról. Beléptünk az osztályba és nem nagy meglepetésemre az osztályfőnök mellett Andy állt.
-Sel.-szólított meg mire mindenki ránk figyelt.
-Jó reggelt!-szóltam a tanárnak aztán Andyhez indultam.
-Nem mész évnyitóra. Hol a cuccod?-itt mindenki felmordult. Ezért nem szeretnek az osztálytársaim.
-Úr isten! A kocsiban maradt.-kaptam a kezem a szám elé.
-Menj ki érte!-mondta Andy a fejét fogva.
-Niall kocsijában maradt.-válaszoltam.
-Hát akkor mégis igaz, hogy a mi kis Selenánk felnőtt és Niall Horan barátnője lett. Irigyellek. jobbat nem is választhattál volna.-mondta maró gúnnyal a hangjában Vanessa a suli királynője.
-Elég legyen.-fordult hozzá Andy.
-Ohh. Igazán sajnálom.-állt fel a helyéről kifelé igyekezett a teremből és mikor Tara mellé ért a vállára tette a kezét.-Azt hiszem mi jóban leszünk.-mondta rá villantva az ezer wattos mosolyát.
-Rosszul hiszed.-rázta le a kezét Tara.
Az egész osztály huhogott meg röhögtek. Vanessa pedig sértődötten kikopogott a teremből Jennyferrel hűséges barátnőjével. Ők műkorcsolyázók és megnyertek mindent amit lehetett kivéve a világbajnokságot. Vanessa évek óta próbálkozik de valahogy sosem sikerül neki.
-Hívd fel!-szakított ki Andy a gondolataimból.
Csak bólintottam a telefonomért nyúltam és tárcsáztam Niallt. Éppen az osztályunk felé tartott a cuccommal csak valahol állítása szerint elakadt, mert megtámadták. Ő gy fogalmazott, hogy: " Nem sikerült végig kommandóznia a folyosón"
-Mindjárt jövök.-sóhajtottam.
Csak bólintottak én pedig elindult a folyosón hogy is mondjam nem volt nehéz megtalálni a sikítozó lányok között. Szegényt folyamatosan kérdésekkel bombázták. Mikor észre vett megpróbált kijönni a tömegből. Több kevesebb sikerrel összejött neki csak kevesebb lett egy sapkával. Odajött hozzám nyomott egy puszit a számra aztán megfogta a kezem.
-Nem vásároltok?-kérdeztem.
-Nincs kedvem. Inkább megnézlek.-mondta mosolyogva aztán elindult az egyik folyosón.
-Rossz irány.-röhögtem el magam.
Elindultam a másik folyosón a lányok pedig követtek minket. Beléptünk az osztályba ahol mindenki lesokkolt Nialltől. Az osztály háromnegyede fiú szóval annyian nem támadták meg de az a három lány is odarohant amint beléptünk.
-Mire kell a csarnokba érni?-kérdeztem Andyhez fordulva.
-Lehetőleg minél előbb.-válaszolt.
-Ők is jönnek,.kérdezte.
-Szerintem igen.-válaszoltam mosolyogva.- Készíts elő két korit kérlek.-mondtam.
-Rendben.-mosolygott aztán kislisszolt a teremből.
Miután Niall beszélgetett kicsit a lányokkal elindultunk a tesiterem felé. Tara telefonja megszólalt és arrébb vonult. Niall kihasználta a helyzetet és hozzám fordulva megcsókolt. Édes volt mint mindig. Éreztem az illatát és ahogy hozzám ért kirázott a hideg. Bizsergett mindenem. Ő tényleg megmozgat bennem mindent. Ez félelmetes érzés, de közben igazán jó is. Aztán mikor meghallottuk Tara hangját ajkaink szétváltak. Mikor kinyitottam a szemem egyenesen Niall csillogó szemébe néztem. Csodálatos látvány volt.
-Igazából én nem akarok semmi jó az elrontója lenni, de mindenki titeket fényképez és Selnek edzésre kéne mennie.-mondta nevetve.
Belekapaszkodtam Niall kezébe Ő ezt egy mosollyal nyugtázta aztán Tara után húzott. Készségesen engedelmeskedtem neki és nem sokkal később már a tesiteremben voltunk ahol Andyt találtuk egy nagy kupac kori alatt. Felkutatott mindent, hogy találjon két pár megfelelő méretű korit.
-Segítsek?-kérdeztem mosolyogva.
Vicces volt ahogy ott bénázott.
-Nem kell már végeztem.-mondta morcosan és a kezembe nyomta a korikat és a védőfelszerelést.
Tara és Niall elég furcsán nézett ránk. Belenyomtam a kezükbe azzal az utasítással, hogy vegyél fel.
-Én ezt fel nem veszem.-nézett Niall hitetlenül a kezében tartott korira.
-Ne csináld már. Tök jó buli.-lelkesedett be Tara. Ő akkor már a védő felszereléseket húzta magára.
-Jó, de zárjátok be az ajtókat nehogy valaki meglásson.-mondta röhögve.
Andy a fejét fogva és nevetve vette elő a kulcsai és bezárta az ajtókat. 15 perc alatt beöltöztettük Őket és Andy utasításait követve kezdtek el korizni. Taranak egész jól ment ami nagy szó mivel most van először korcsolya a lábán Niall pedig össze-vissza bénázott amin jókat nevettünk. Később én is átöltöztem és elkezdtük az edzést.
-Jó, akkor egy tíz perc bemelegítés kötetlen korival.-utasította Andy.
-Ez nem veszélyes?-kérdezte Niall felvont szemöldökkel.
-Nem.-válaszoltam kuncogva.
Éppen a technikai gyakorlatok végén voltunk mikor már Niallnak is egész jól ment Andy telefonja megcsörrent és kulccsal a kezében az ajtó felé indult. kinyitotta és Joey lépett be rajta. Annyira megörültem, hogy kapásból odaindultam hozzájuk.
-Ez ki?-kérdezte Niall Taratól. Ezt az egy mondatot hallottam mikor elmentem mellettük.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem és megöleltük egymást.
-Gondoltam előbb eljövök Amerikából még a bál előtt és meglátogatlak titeket.-mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.-Még így is kicsi vagy.-nevetett.
Én erre csak megforgattam a szemeimet.
-Akkor ha már itt vagy szeretnélek bemutatni valakiknek.-mosolyogtam.
Odagurultam Taraékhoz Joey pedig követett.
-Joey, Ő itt a barátnőm Tara és a barátom Niall.-mutattam be Őket.
-Sziasztok!-köszönt Joey aztán mindkettőjükkel kezet fogott és Tarat megölelte. Ezután valaki berontott a terembe és zihálva hozzánk igyekezett. Harry volt az. Ahogy néztem Andy elég gyorsan bezárta az ajtókat ahhoz, hogy a rajongók ne tudjanak bejönni. Harry gyors csókot nyomott Tara szájára aztán felénk fordult és meg akadt a tekintete Joeyn.
-Harry Styles.-nyújtotta a kezét Joey felé.
-Joey Mantia.- mondta azt kezet fogtak.
-Körülötted tényleg minden felfordult.-nevetett Joey.
-Igen azt hiszem.-mondtam és Niallre pillantottam akinek enyhén szólva vörös volt a feje.
-Jól vagy?-néztem rá.
-Persze, csak kérlek segíts levenni ezt a lábamról.-mutatott a korira.
-Ülj le!-mondtam mosolyogva, mert tudtam, hogy nem hajlandó elmenni a padig.
Levettem a korit a lábáról és mikor felállt egy puszit nyomtam a szájára. Erre egy óriási elégedett mosoly húzódott a szájára.
-Joey akkor húzd a korid. Edzés van.-mondta mosolyogva Andy.
-Legyen.-mosolygott és elindult az öltöző felé.
-Itt maradhatunk?-kérdezte Tara nagy szemekkel.
-Nem rajtam múlik.-mosolyogtam.
Andy csak bólintott Tara és a fiúk pedig felültek a lelátóra. Pár perccel később Joey a bokáján térdvédővel lépett ki az öltözőből a kezében pedig a sisakját lóbálta.
-Az minek?-nevettem és a védőkre mutattam.
-Ez rosszabb mint a beton Te is tudod.-nevetett Ő is.
-Nem lazsálunk! kezdjük!-tapsolt kettőt Andy és átváltott kíméletlen üzemmódba.  Két óra múlva a padon feküdtünk vörös fejjel. Szerintem senki sem csodálkozott, hogy hulla fáradtak vagyunk.

-Akkor még egy 10.000 méter a végére.-mondta Andy miközben mi Joey-val próbáltunk pár perc alatt minél több vizet magunkba önteni amit általában Andy megakadályozott mondván "Ha sokat isztok nem tudok rendesen mozogni"-Nem lehetne inkább 5?-kérdezte Joey
-15.-vágta rá egyből Andy.
Andy közben elfeledkezett arról, hogy Én folyamatosan iszok és mikor feleszméltem már késő volt.
-Selena valami baj van?-kérdezte Andy.
-Túl sokat ittam.-válaszoltam a vizet bambulva.
Egy sóhajtás kíséretében felemelte a kezét és a mosdó felé mutatott. Tudtam mi fog következni. Könyörgő szemekkel néztem rá, de Ő nem engedett így feltápászkodtam a földről és a mosdó felé vettem az irányt. Kinyitottam az ajtót végig gurultam a folyosón és bementem a mosdóba. Nem kellett semmit tennem jött magától a reggelimmel együtt az összes víz amit megittam. Felkeltem megmostam az arcom és kiöblítettem a számat. Belenéztem a tükörbe és újra láttam régi sápadt önmagam.
-És még csak hétfőn van.-mondtam a tükörképemnek mosolyogva.
Visszaindultam a terembe és mikor beléptem Joeyval találtam magam szembe.
-Ugye nem?-kérdezte felelősségteljesen a sápadt arcomat fürkészve.-Nem kell válaszolnod. Látom rajta.-mondta faképnél hagyva.
Én csak bámultam magam elé aztán Andyhez indultam és felálltunk a rajthoz. Utálok rajzhoz állni. Vicces nem? Mikor ott vagyok a vonal előtt pár centivel a szívem ezerszer gyorsabban ver a normálisnál, felfordul a gyomrom, leizzadok a torkom pedig kiszárad. Évek óta csinálom ezt de valahogy képtelen vagyok hozzá szokni. Furcsa, hogy közben mégis imádom csinálni. Ha csak egy régi videót nézek vissza egy-egy versenyről ugyan ezt érzem pedig az összesnek emlékszem minden mozdulatára, hogy mit rontottam el vagy miért nem azt csináltam amit az edző mondott. Aztán Andy sípjának a hangja rángatott vissza a valóságba. Joey már jóval előttem volt mikor elindultam és a lemaradásomat sehogy sem tudtam ledolgozni mondjuk ezen nem csodálkozom mivel Joey férfi és ott sokkal keményebbek a versenyek, de még  így is túl teljesítettem magamon és megdöntöttem a saját 15.000 méteres csúcsomat. Mikor végeztünk Andy elindult a cuccaiért.
-Holnap találkozunk.-mondta és kilépett az ajtón.
-Hogy csinálhatod még mindig ezt?-kérdezte Joey felemelve a hangját.
-Ugyan Joey. Mond, hogy Te nem ezt csinálod.-mondtam szemrehányóan.
-Nem. Nem csinálom és neked sem kéne.-szűrte ki a fogai között.
-Nem lesz semmi bajom.-mondtam és ott hagytam.
Tudtam, hogy igaza van de nem foglalkoztam vele. Igazából próbáltam magamat győzködni, hogy ezzel nem árthatok magamnak és hogy ehhez senkinek semmi köze sincsen rajtam kívül. Azzal is tisztában voltam nem kikerülhető, hogy a többiek tudomására jusson vagy Joey fogja nekik elmondani vagy én. Nem telet el öt perc sem Tara berontott az öltöző ajtaján. Arca kifejezéstelen volt.
-Miért Sel? Komolyan muszáj ezt csinálni? Ez nem normális! Te beteg vagy!- hangsúlyozta az utolsó mondatot.
-Nem Tara, nem lenne muszáj, de valamiért áldozatokat kell hozni és ha ez kell ahhoz, hogy újra bajnok legyek megteszem.-válaszoltam az edző gatyámat összehajtva.
-Akkor tudod mit? Csinálsz amit akarsz. De én ebbe nem veszek részt Nem fogom végig nézni, hogy tönkre teszed magad.-mondta és sarkon fordult az ajtót pedig becsapta maga után.
A szokásosnál is lassabban pakoltam mert tudtam, hogy még Niall elé is oda kell állnom ez miatt.
-"Vállald a felelősséget a tetteidért."- visszhangzottak Apa szavai a fejemben.
Felvettem a táskámat a vállamra, sóhajtottam egyet majd kiléptem az öltözőből és lementem a lépcsőn ahol Niall a falnak dőlve állt Harry pedig pár méterrel mellette. Mikor meglátott csak a fejét forgatta.
-Mehetünk?-kérdeztem.
-Nem megyünk sehova addig amíg meg nem magyaráztad ezt az egészet.-mondta Niall idegesen.
-Ezen nincs mit megmagyarázni.-válaszoltam.
-Igen? Szerinted ez normális?-kérdezte.
-Niall ez az én dolgom . Azt csinálok amit akarok és nem vagyok hajlandó erről többet beszélni.-mondtam határozottan, de fáj, hogy ezt az egész dolgok ők is tudják. Ez az én gyengeségem csak hogy ezt eddig senki sem tudta Andyn és Joeyn kívül.
-Hol van Tara?-szakított ki Harry a gondolataimból.
-Fotós szakkörön.- válaszoltam aztán csörögni kezdett a telefonom.
-Hol van Tara?-szólt bele a telefonba.
-Szakkörön?-kérdeztem vissza.
-Ott nehezen mivel Mr.Peterson itt áll mellettem és Őt keresi.-válaszolta az igazgató.
-Micsoda?-vált a hangom kissé hisztérikussá.
-Fel fogom hívni a szüleit és megbeszélem velük, hogy keressenek másik iskolát a lányuknak. Selena maga is tudja, hogy ez itt nem divat.-mondtam.
-Kérem Igazgató Úr! Nem beszélhetnénk meg ezt ketten?-fogtam könyörgőre.
-Holnap reggel 8 kor várlak az irodámban. Nagyon ajánlom, hogy kielégítő magyarázata legyen.-mondta majd köszönés nélkül lerakta a telefont.
Harryre néztem akiről üvöltött, hogy teljesen kétségbe van esve.
-Hol van Tara?-kérdezte fojtott hangon.
-Tara...

Remélem mindenkinek tetszett ez a fejezet.:) Új rész 17 komi és 20 követő után lesz!

C. xx