9. Definetly Maybe

Újra itt vagyunk. Remélem ennek mindenki örül és nem volt olyan hosszú az a 3 hét nélkülünk. Az előző bejegyzésem ért elnézést kérek kicsit zaklatott voltam, de most már itt vagyok teljes mértékben szóval remélem meg leszek velem elégedve.:) Jó olvasást!

Amin... emelkedő hang erőn elkezdett szólni a Nando's song. Csak meredtem a kijelzőre aztán éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel és egy lefolyik az arcomon amit egyből el is tüntettem. Tara kikapta a kezemből a telefont. Ránéztem Ő a képernyőt fürkészte és láttam rajta, hogy ideges. Elutasította a hívást aztán a telefont a tőlünk öt méterre lévő asztalra dobta. Erre mindenki felkapta a fejét. Én kirontottam a házból és az erdő felé rohantam, de Tara utánam kiabált.
-Sel! Várj!-kiabálta.
Tudtam, ha elfutok nem fog utol érni, de szükségem volt valakire. Nem is valakire pontosan rá. Megálltam és megvártam míg utolér. A könnyeim patakokban folytak végig az arcomon. Tara odafutott hozzám és szorosan magához ölelt.
-Menjünk el innen.-sírtam a vállába.
-Háromra futunk az erdő felé jó?-kérdezte mire én csak bólintottam.-1...2...3...-számolt aztán elkezdtünk futni.
-Lányok.-üvöltött utánunk Zayn valószínű kinn cigizett.
Nem válaszoltunk csak rohantunk tovább. Mikor már úgy gondoltuk, hogy elég messze járunk megálltunk és csak sétáltunk tovább.
-Miért?-kérdeztem halkan.
Tara nem mondott semmit csak magához szorított. Jól esett, hogy itt van velem. Már egy órája sétáltunk mikor kezdett besötétedni.
-Szerinted mennyi esély van arra, hogy eltévedtünk?-nézett rám Tara.
-Nem tudom. Valószínű nagy. Miért?-kérdeztem.
-Mert szerintem eltévedtünk.-mondta.
-Hogy mi?-néztem rá és a szemeim elkerekedtek. Annyira el voltam foglalva a saját gondolataimmal, hogy arra sem figyeltem, hogy hol vagyunk vagy mit csinálunk. Igazából csak csendben sétáltunk egymás mellett.
-Komolyan már fél órája sétálunk vissza felé.-jelentette ki.
Újabb egy órát sétáltunk, de a visszavezető utat nem találtuk meg. Én minden erőmmel próbáltam a jó út megtalálására koncentrálni.Több kevesebb sikerrel ment is a dolog, de a jó utat nem találtuk meg. Egyikünknél sem volt kabát mindketten fáztunk aztán megpillantottunk egy régi kis omladozó fa házat.
-Nézd!-mutatott rá Tara.
-Én oda be nem megyek.-mondtam.
-Ne szórakozz!-fogta meg a csuklóm és a ház felé húzott.
-Az összes gusztustalan horror film így kezdődik én oda biztos, hogy nem megyek be.-folytattam fintorogva.
-Akkor megfagysz kinn egyedül.-mondta még mindig a ház felé ráncigálva.
Megálltunk előtte és alaposan megvizsgáltuk talán 4 négyzet méter lehetett az egész nem volt rajta ablak csak egy kis nyikorgó ajtó. Tara megfogta az ajtót és kinyitotta. Recsegett az egész. Félelmetes volt. Aztán a gyengén lengedező szél felerősödött és belekapott a hajunkba. Tarat kirázta a hideg és behúzott a házikóba. Leültünk és a falnak támaszkodtunk. A ház deszkái között apró rések voltak amin ki lehetett látni és befújt rajtuk a szél. Ettől az egész ház nyikorgott én odabújtam Tarahoz Ő pedig átkarolta a vállamat. Azt hiszem ennyi előnye van annak, hogy kicsi vagyok. Aztán akaratlanul is de újra rám tört a sírás.

*Niall szemszöge.*

Louissal éppen verekedtünk mikor a srácok berohantak a szobába.
-Niall megint mi történt Selel?-kérdezte Zayn.
-Nem tudok róla, hogy valami problémája lenne. Miért?-kérdeztem és elég furán néztem rá.
-Tara és Sel az előbb befutottak az erdőbe és...-itt hagyott egy kis szünetet és eléggé kétségbe esett képet vágott.-sírt.-mondta ki.
-Mi?-ugrottam le Louisról Harryvel egy időben.
-Nem kell parádézni. Felhívom Tarat.-mondta Harry.
A kezébe vette a telefonját és tárcsázott. A folyosón pedig rá pár pillanatra meg szólalt az Arctic Monkeys-tól az R U Mine?
-Hát ez szép volt.-mondta Louis.
-Majd én.-mondtam és kimentem a konyhába a telefonomért. 1 nem fogadott hívás.
-Ki lehet az?-kérdeztem magamban.
Megnéztem és Demi képét pillantottam meg.
-Majd később visszahívom.-gondoltam.
Tárcsáztam Selt aztán megszólalt a Sum 41-tól a No Brains. A hang irányába néztem és megláttam Sel telefonját rezegni a pulton amin a saját képem volt.
-Hol vagy?-kérdeztem magamban.

Aztán rájöttem, hogy Sel kezébe nyomtam a telefonomat mikor befutottam a szobába és akkor hívott Demi.
-Úr isten!-mondtam a fejemhez kapva.
-Mi van?-kérdezte hisztérikusan Harry.
-Azt hiszem tudom mi a baja.-fordultam Zaynhez válaszolva a kérdésére és elmondtam a fiúknak mindent.
-Ember Te hülye vagy!-mondta Louis elkerekedett szemmel.
-Az.-értett egyet mindenki.
-Én elmegyek megkeresi Őket.-mondtam egy perc hallgatás után.
-Én is.-mondta Harry.-De ha bajuk lesz meghalsz.-folytatta.
Felöltöztünk, fogtunk 2 elem lámpát hátha nem találjuk meg Őket sötétedés előtt. Aggódtam értük.
-Hogy lehet ilyen barom?-kérdeztem magamtól.
-Mi van Demivel?-zökkentett ki Harry.
-Semmi! Az ég világon semmi. Ha lenne valami tudnátok róla, de mióta itt van Ő azóta még csak nem is beszélek Demivel.-válaszoltam.
-Szóval Te is szereted.-mondta.
-Igen. Azt hiszem mindketten szerelmesek lettünk.-tettem a kezemet Harry vállára.-Nem lesz semmi bajuk.-néztem rá bíztatóan.
-Remélem.-tettem hozzá magamban.
Kezdett besötétedni és a szél is felerősödött. A lányok meg otthon hagyták a kabátjukat. Egyre jobban kezdtem aggódni. Mi van ha történt velük valami? Erre inkább nem akarok gondolni. Nem tudnám elviselni ha egyiküknek is baja esne. Harryvel már több mint két órája gyalogoltunk a korom sötétben és a hidegben. Ez mind az én hibám. Ismét eltelt két óra és már nagyon fáradtak voltunk. Kezdtünk egyre idegesebbek lenni.
-Ha megtaláltuk őket és végig aludtam egy egész napot csináltatok egy  kerítést ami mindig zárva lesz.-szólalt meg Harry hosszas hallgatás után.-Azt hittem, hogy a 18 évesek nem tévednek el az erdőben.-fogta a fejét.
-Segítek.-sóhajtottam.-Ez mind miattam van.- mondtam lehajtott fejjel.
-Lehet, de nem számít már csak találjuk meg Őket.-mosolygott.
Kitudja hány óra telt el, de világosodni kezdett. Szerencse, hogy sokat szoktunk az erdőben sétálni.
-Mi van ha megtalálták a kis házat?-nézett rám Harry.
-Nézzük meg.-mondtam lehangoltan.
Újabb 15 perc séta után megtaláltuk a kis házat. Leléptünk az ösvényről és a kis ház felé futottunk és Harry izgatottan kinyitotta az ajtót. Ott voltak. Annyira megkönnyebbültem hihetetlen érzés kerített hatalmába. Harry ráadta Tarara a kabátját aztán felvette az ölébe. Én is bementem és megfogtam Selt aztán próbáltam az ölemben kivinni, de amit ráeszmélt, hogy mit akarok csinálni megszólalt.
-Tegyél le!-mondta határozott halk hangon.
-Sel, kérlek ne csináld ezt.-könyörögtem.
Éreztem, hogy reszket és láttam is, hogy fázik mivel tiszta lila volt a szája.
-Csak tegyél le.-mondta újra.
Letettem és ráadtam a kabátját. Hátra nézett látta, hogy már menni akarnak így elindult.
-Beszélhetnénk?-fogtam meg a csuklóját és magam felé fordítottam.
-Miről beszéljünk Niall? Demiről? Nem. Köszönöm nem vagyok rá kíváncsi.-válaszolta.
-Sel. Én nem szeretem Demit Ő csak egy nagyon jó barátom. Sajnálom ezt az egészt.-mondtam komolyan.
-Nem érdekel.-mosolygott rám.
Utálom ezt. Nagyon jól tudja, hogy ezzel lehet a legjobban felidegesíteni, de akkor nem érdekelt csak erősen magamhoz húztam és megcsókoltam. A csókom nem talált viszonzásra így elhúzódtam tőle és mélyen a szemébe néztem. Tudtam, hogy ki kell mondanom. Nem akartam elveszíteni Őt nem.
-Szeretlek, csak téged!-mondtam aztán csak néztem rá. Közelebb hajoltam és megcsókoltam újra, csodálatos volt. Akkor éreztem, hogy Ő is ugyan úgy érez ahogy én. Még szorosabban magamhoz öleltem Ő pedig a nyakam köré fonta karjait.

*Sel szemszöge.*


Amikor megcsókolt már nem tudtam rá haragudni. Ő tényleg komolyan gondolja amit mond és tesz. Akkor abban a pillanatban szállt el minden kétely ami bennem volt. Tudtam, hogy a számomra legtökéletesebb embernek adtam ki magam és őszintén nem bántam meg. Tudtam, hogy lesznek még nehézségeink, de ha igazán szeretjük egymást akkor ez nem lesz akadály. Tudom, hogy szeretem Őt. Átkarolta a vállamat és úgy indultunk el. Tarat Harry az ölében vitte vissza a házhoz ami legalább fél óra volt. Harry bement a házba és én is indultam volna csak valaki történetesen Niall ebben megakadályozott a csuklómnál fogva visszahúzott magához és egy csókot nyomott a számra. Lényegtelen mióta vagyunk együtt mikor megcsókol minden alkalommal kiráz a hideg, jólesően furcsa érzés van a gyomromban és legszívesebben sosem engedném el. Aztán elváltlak ajkaink és mélyen a szemébe néztem.
-Köszönöm.-mondtam halkan.
-Nem Selena. Én köszönöm, hogy megbocsájtottál.-suttogta a fülembe.
Szorosan belekapaszkodtam a kezébe és befelé indultunk. Eddig nem nagyon foglalkoztam vele, de mikor beléptem a házba rájöttem, hogy rettenetesen fázom.
-Nem szeretnél elmenni fürdeni?-kérdezte mosolyogva Niall.
-Ha nem gond.-néztem rá nagy szemekkel.
-Felhívom anyukádat és itt is maradhatsz ha gondolod.-mosolygott tovább.
-Nem zavarok?-kérdeztem.
-Ha zavarnál nem kérdeztem volna meg.-mondta aztán elnevette magát.
-Köszönöm.-mondtam és lábujjhegyre állva egy óvatos puszit nyomtam a szájára.
-Készítek ki neked törölközőt meg ruhát.-mondta és felindultunk a szobájába.
-Életmentő.-mosolyogtam.
Niall adott egy törölközőt egy adidas melegítőt és egy pólót. Természetesen mind ezt zöldbe. Kicsit nagyok voltak rám a cuccai és mikor ezt meglátta egy óriási mosoly terült szét az arcán.

-Igazán jól nézel ki a cuccaimban.-mért végig újra.-Nem akarsz elmenni Ír szurkoló lánynak?-kérdezte nevetve.
-Csak az szeretnék lenni.-nevettem én is.
A ruháknak mind Niall illata volt amit annyira szerettem. Elindultunk lefelé a lépcsőn mikor hallotuk Tara azt kiabálja, hogy:
-Louis, ha nem fejezed be kidobom Kevint a kukába.
-Ne.-visította Louis.-Nem bánthatod Kevint. Abba hagyom komolyan.-kiabált tovább egy öt éves hangján.
Ránéztem Niallre és kitört belőlünk a röhögés. Mire a konyhába értünk Louis a földön feküdt magához szorítva Kevint és halált tetetett.
-Biztos, hogy minden rendben van vele?-fordultam Tarahoz felvont szemöldökkel.
Mire Tara válaszolni tudott volna arra Louis felkapta a fejét.
-Sel Te vagy az?-kérdezte csukott szemmel.
-Igen Lou.-válaszoltam furcsán.
Erre felugrott és megölelt.
-Selena te rossz kislány.-mondta Kevinnel bábozva.-Kevin szeret téged.-mondta meghatottan a szemét törölgetve mintha sírna.
-Sose volt normális.-mondta Tara.
-A többiek?-kérdezte Niall.
-Zayn Perrievel van, Liam Danival, Eleanor fotózáson úgyhogy nem tudja lefoglalni a hiperaktív barátját. Harry tusol aztán ha végzett haza visz ruháért.-válaszolta Tara.
-Azt hiszem ez nem rossz ötlet.-néztem Niallre.
-De útközben bemegyünk Nando's-ba.-nézett rám felelősség teljesen.
-Támogatom éhes vagyok.-mondtam.
-Ez az én barátnőm.-mondta büszkén és nyomott egy puszit a homlokomra.
15 percen belül elindultunk. Beszálltunk Niall kocsijába és mentünk Nando's-ba Bementünk "megreggeliztünk" és elindultunk volna haza mikor sok sikítozó lányba botlottunk. Niall mindenkivel kedves volt és egy csomó képet csináltak velünk. Mindenki megdicsérte a ruhámat aztán elindultunk haza.
-Olyan kedves vagy velük.-mosolyogtam rá.
-Nekik köszönhetünk mindent.-nézett rám kedvesen és egy puszit nyomott a hajamba.
Mikor haza értünk és beléptünk a házba anya kedvesen fogadott minket Mark pedig hozzám futott és megölelt.
-Hiányoztál.-mondta mosolyogva.
Felemeltem és adtam neki egy puszit.
-Te is hiányoztál nekem.-mondtam a nyakába és erre elkezdett nevetni mert állítólag csikis volt. Amíg összekészítettem a cuccomat addig Niall az udvaron focizott Markkal. Mikor leértem anya az ablakból figyelte Őket.
-Olyan jól kijönnek.-mosolygott.
-Igen. Niall más mint Joey volt.-mosolyodtam el én is.
-Örülök, hogy így alakultak a dolgok.-mondta felém fordulva.
-Én is.-néztem rá.-Anya! Én... szeretem Őt.-mondtam a cipőmet fürkészve még neki is nehezemre esett bevallani.
-Vigyázz rá!-ölelt meg.
-Vigyázni fogok.-viszonoztam az ölelését.
Kimentem és én is csatlakoztam a fiúkhoz aztán mikor már Mark elfáradt elindultunk vissza. A házhoz érve csak azt láttuk, hogy az összes ablak és ajtó nyitva van.
-Louis?-kérdeztem.
-Igen.-röhögött Niall.
Szerencse, hogy a kinti kapu be volt zárva. Bementünk és én a nappali felé vettem az irányt ahol Louis az óriás TV előtt ült körülbelül öt méterrel törökülésben és Xboxozott.
-Louis jól vagy?-kérdeztem furcsán.
-Itthon hagytatok egyedül.-mondta sértődötten és megsimogatta maga mellett Kevint.
-Sajnálom. Mivel tudlak kárpótolni?-kérdeztem visszatartva a belőlem kitörni készülő röhögést.
-Nem tudom. Találd ki!-mondta még mindig sértődötten.
-Oké!-mondtam és kisétálva szobából és tárcsáztam Tarat.
-Igen?-szólt bele a telefonba.
-Hozzál répa tortát légyszíves.-mondtam.
Erre elkezdett röhögni.
-Oké.-röhögött tovább.-Mit csináltál?
-Itthon hagytam egyedül szerintem sztrájkol az összes ablak meg ajtó nyitva volt mikor visszaértünk és Xboxozott a nappaliban.-válaszoltam.
Tara csak röhögött aztán nagy nehezen kinyögte, hogy hoznak répa tortát. Megkerestem Niallt aki éppen telefonált gondoltam az anyukájával, mert csak egy óra múlva láttam újra telefon nélkül. Szóltam óvodás Louisnak és Kevinnek, hogy segítsenek sütit csinálni. Mire Niall leért Louis már megette az egyik adag felét.
-Kaja?-nézett rám csillogó szemekkel.
-És finom is.-mondta Louis teli szájjal.
Mire Taraék visszaértek már alig maradt a három adagból valami abból is csak Harry evett.

Louis már amúgy is tele ette magát, de mikor meghallotta, hogy megérkezett a kárpótlásom felugrott és még azt is megette amit mi röhögve néztünk végig. Mire El megérkezett Louis már megmozdulni sem tudott.
-Mennyit evett?-kérdezte nevetve Eleanor.
-Sokat.-vágtuk rá egyszerre.
-Louis nem hiszem el. Csak te lehetsz ekkor hülye.- fogta a fejét nevetve és megölelte óriás hasú barátját. Louis pedig megcsókolta. Mi csak "húú"-ztunk és röhögtünk rajtuk.
-Sel mikor nézted meg utoljára a Twittered?-nézett rám Tara.
-Amióta megnézted nem voltam fenn.- vontam meg a vállam.
-Ellenőrzés.-nyújtotta ki a kezét én pedig belenyomtam a telefont.
Tara hümmögött meg puffogott aztán felnézett.
- 3 millió követő és Demi is bekövetett-mondta.Én csak húztam a vállam aztán mondtam neki, hogy kövesse vissza nyugodtan nem érdekel. Belemélyedt a saját telefonjába is aztán öt perc múlva felkapta a fejét.
-Mi történt?-kérdeztem rá se nézve.
-Cara... Bekövetett..-nézett rám.
-Az ki?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Csak egy csaj, akit ki nem állhatok.-mondta.-Rámászott Harryre. Biztos, hogy nem követem vissza.-dühöngött.
-Hát jó.-mondtam aztán hitetlenül felröhögtem.
-Ez nem vicces!-nézett rám komolyan.
-Igazad van sajnálom.-fojtottam vissza a röhögést de pillanatokon belül újra kitört belőlem.-Tényleg. Bocsi.-mondtam nevetés közben.
-És mi van Demivel?-nézett rám kihívóan.
-Ez nem vicces.-komolyodtam el hirtelen, aztán mindkettőnkből egyszerre kitört a nevetés.
A röhögésre a fiúk kidugták a fejüket a nappali ajtaján.
-Mi olyan vicces?-kérdezte Harry furcsa fejjel mire mi még jobban elkezdtünk röhögni.
-Ma senki sem százas.-mondta Niall aztán visszafeküdt a kanapéra.Legalábbis azt feltételeztük, mert a feje hirtelen eltűnt. Megnéztük Cara-t Twitteren és még jobban elkezdtünk nevetni már komolyan a földön hemperegtünk mikor megjött El.
-Lányok... Jól vagytok?-nézett ránk mosolyogva.Csak bólogattunk, mert megszólalni nem tudtunk. Aztán El is elkezdett röhögni mikor felé mutattam a telefont amin Cara volt látható. Fél órás röhögő görcs után fájó hassal mentünk be a fiúkhoz én leültem Niall mellé a kanapéra ami az előtt terpeszkedett, de mikor látta, hogy jövök összehúzta magát, hogy én is odaférjek aztán átkarolta a vállam és nyomott egy puszit a számra. Tara pedig Harry ölébe ült a fotelbe. Aztán közösen megszavaztuk, hogy megnézzük az Inception-t. Szerintem jó film volt. Az egyik kedvenc színészem játszik benn. Niall elég furcsán nézett rám mikor közöltem, hogy Ő a kedvencem és egyszer találkozni is szeretnék vele. Harry kiröhögte Tara pedig közölte, hogy meg kell néznünk a Twilight-ot, mert Robert az Ő kedvence. Itt Harrynek torzult el az arca és Niall röhögött rajta. Nem tudom én inkább maradok Joseph-Gordon Lewitt-nél, de a Twilight estbe beleegyeztem.
-A premierre el kell mennünk.-ujjongott Tara.
-Persze. Már csak az hiányzik.-szólt bele Harry.
-Ne legyél már ilyen jöhetnél Te is.-röhögtem el magam.
-Persze!-forgatta meg a szemeit aztán kiment a konyhába Tara pedig utána és elkezdtek veszekedni.
-Sosem fogok vele találkozni fogalmam sincs miért csinálod ezt.-mondta Tara.
-Egy városban élsz vele akármikor találkozhattok.-kiabálta Harry. 
Valamelyikőjük becsapta az ajtót és ezen vitatkoztak 10 percig aztán Tara berohant a szobába.
-Sel, kérlek vigyél haza.-fogta könyörgőre a hangját.
-Nem mész sehova.-rohant utána Harry.
-Nem Harry. Haza megyek. Most.-mondta.
-Na nem! Majd én haza viszlek akkor.-folytatták tovább.
-Mondom Selel.-jelentette ki határozottan Tara.
Aztán könyörgő szemekkel rám nézett. Odadobtam neki a kocsi kulcsot és elbúcsúztam Nialltől. Megfogtam a cuccomat és beültem a kocsiba ahol Tara idegeskedett. Gondoltam addig nem szólok neki arról, hogy hülyeségen vesztek össze amíg meg nem nyugszik. Aztán az út felénél elkezdett hadarni és csak mondta, mondta és mondta.
-Nem tudom miért kell ezt csinálni.-fejezte be ingerülten.
-Ha rájöttél volna egy olyan dolgon vesztetek össze aminek az égvilágon semmi jelentőség sincsen.-mondtam az utat figyelve.
Tara öt percig csendben ült mellettem és emésztette amit mondtam neki aztán megszólalt.
-Végülis igaz, de nem fogok bocsánatot kérni. Ő kezdte.-mondta.
-Makacs.-néztem rá egy pillanatra.
-Volt kitől tanulnom.-válaszolta nevetve.
Erre csak vágtam egy pofát aztán mentünk tovább. Az út további részében Tara idegessége alább hagyott és csak nevettünk. És mikor a rádióból egy One Direction számot adtak Harry szólójánál nemes egyszerűséggel kinyomta azt. Én erre hitetlenül elröhögtem magam Ő pedig csak forgatta a fejét. Kiraktam otthon aztán aztán egy öleléssel elköszöntünk és megbeszéltük, hogy holnap találkozunk. Elindultam haza mikor elkezdett csörögni a telefonom. Niall volt az. Felvettem, kihangosítottam és a tartójába raktam.
-Hol vagy?-kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Úton haza felé.-mondtam én is mosolyogva.
-Még mennyi idő?-tette fel az újabb kérdést.
-30 perc.-válaszoltam.
-Jól van. Akkor este még beszélünk és holnap suli után találkozunk.-mondta.
-Rendben.-mondtam és megvártam amíg kinyomja a telefont.
 Haza felé még beraktam a TDG One X albumát így gyorsan elment az idő. Beparkoltam a garázsba köszöntem anyáéknak aztán felmentem a szobámba fel a lépcsőn a gardrób szobába elővettem a pizsamát és elmentem tusolni. Mikor végeztem és beléptem a szobámba meglepődtem azon amit láttam. Az ágyamon...


Remélem tetszett mindenkinek, köszönöm, hogy olvassátok a blogomat nekem ez nagyon-nagyon sokat jelent azoknak is köszönöm akik kommenteltek és rendszeres olvasók lettek! Új rész 15 komment és 15 rendszeres olvasó után lesz!

Köszönöm: C. xx