8. Wonderful life.

Szóval sajnálom, hogy kicsit késve érkeztem az új résszel, de az elmúlt időben nagyon nem volt időm semmire. Oly annyira, hogy csak ma tudtunk képeket egyeztetni Pattival a bloggal kapcsolatban ami elég eredményesnek mondható legalábbis az én szempontomból. Ma mindenkitől a " Nyugodj meg! " kifejezést hallottam a legtöbbször.Legszívesebben mindenkit fejbe vágtam volna (3 szor) aki ezt mondta. Sajnálattal közlöm, hogy ma ideg összeroppanást kaptam! De semmi probléma itt vagyok (igaz eléggé idegesen és emellett deprimált állapotban is) a rész is itt van és remélem, hogy nem okoztam csalódást. Jó olvasást! Ps.: Ha valaki megijedt volna a kép láttán ne aggódjatok a részben nem lesz semmi ehhez hasonló jelenet csak a lelki állapotomat tükrözi.

Az ajtóban sokkos állapotban.. Tara állt. Niall felkelt mellőlem az ágyból és oda sietett hozzá.
-Jól vagy?-kérdezte kedvesen.
-Tudtam, tudtam, tudtam.-kezdett el ugrálni Tara.
Niall nyakába ugrott aztán odafutott hozzám.
-A-A.-állítottam meg.- Beteg vagyok.-mondtam teljesen bedugult orral.
-Nem baj!-kiabálta és átölelt.
Teljesen elfelejtettem, hogy ma Taraval megbeszéltük, hogy meg nézzük a sulit.
-Felöltözök és mehetünk jó?-mosolyogtam rá.
-Hova akarsz Te menni betegen?-kérdezte Niall felvont szemöldökkel.
-Taranak megmutatom a sulit.-válaszoltam.
-Elviszlek titeket jó?-kérdezte.
-Köszönöm.-mondtam és kaptam egy puszit.
-Nekem ehhez még hozzá kell szoknom, hogy nem veszekedtek.-röhögött Tara.
Miután kimentek a szobámból és felöltöztem levonszoltam magam a nappaliba ahol mindketten Anyával beszélgettek.
-Indulhatunk?-kérdeztem és feltoltam a fejemre a pilóta szemüvegem.
-Persze.-mondta Niall és megfogta a kezem.
Beszálltunk a kocsiba aztán elindultunk a Ferris High Shool felé. Niallnek fogalma sem volt hol van a suli így végig navigálni kellett. Mikor odaértünk az igazgató kedvesen fogadott minket.Aztán miután bemutattam Őket egymásnak kicsit kettesben maradtunk az igazgatóval.

-Igazgató Úr! Legyen szíves az én osztályomba rakni Tarat, tudom, hogy fotós nem sportoló, de szükségünk lesz egymásra.-mondtam.
-Selena ezt nem csak azért mondja , hogy maga ne legyen egyedül?
-Ő ugyan olyan mint én!-válaszoltam.
-Legyen, felveszem az osztályába.-mondta.
-Köszönöm.-mondtam és visszaindultam a többiekhez.
-Megmutatom a sulit.-mosolyogtam Tarara.
-Mond már mit mondott, ne idegesíts.- mondta izgatottan.
-Nyugi. Felvettek.-nevettem.
-Köszönöm Sel.-ugrott a nyakamba.
Megmutattam nekik az osztályunkat és azt , hogy igazából hol találnak ha nem elméleti órám van.

A kori pálya az udvaron volt és egy nagy sátor ponyva volt rajta.
-Ez élőben nagy.-szólalt meg Niall most először mióta itt vagyunk. Szerintem rám rossza hatással van a suli. Mi Taraval csak kiröhögtük aztán ránéztem.
-Fotós szoba?-néztem rá sejtelmesen.
-Mindenképp.-bólogatott mosolyogva. Miután ezzel kész voltunk még megnéztük a torna termet és az ebédlőt. Jobban mondva Tara ért jött Harry, Niall meg enni akart, mert állítólag nagyon megviselte, hogy be kellett mennie egy iskolába. Mikor Harry meglátta, hogy Niall a kezemet fogja eléggé furán nézett ránk.
-Niall azt hittem jóban vagyunk.-mondta aztán Tara felé fordult és megbökte.-Te erről tudtál?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Ma reggel buktak le.-mosolygott.
-Azt hittem veled is elég jóban vagyok.-mondta Harry aztán összefonta maga előtt a kezeit, mint ha meg lenne sértődve. Tara átölelte aztán nyomott egy puszit a szájára. Harry innentől fogva ki volt engesztelve. Elköszöntünk egymástól aztán mi elindultunk Nando's-ba. Én nem igazán voltam éhes, de Niall tele ette magát aztán a nap további részében otthon voltunk és beszélgettünk lényegtelen dolgokról aztán én valahogy elaludtam.

Másnap 11-kor keltem fel. Huh, jó régen volt ilyen. Niallt sehol sem találtam így gondoltam haza ment aludni. Írtam neki egy SMS-t hátha még alszik. Levonszoltam magam a lépcsőn és befeküdtem a nappaliba az ágyra és TV-ztem.1 óra múlva csörgött a telefonom.
-Igen?-szóltam bele két köhögés közben.
-Ráérsz?-kérdezte Niall.
-Hát szerintem az ágyban fekvésen kívül nem tudok mit csinálni, szóval igen.-válaszoltam.
-15 perc múlva ott vagyok.-mondta.
-Rendben. Szia.-köszöntem el.
-Szia.-mondta Ő is és leraktam a telefont.
20 perc múlva Niall rontott be az ajtón.
-Sel?-kérdezte bizonytalanul.
-Szia.-emeltem fel a kezem, hogy tudja hol vagyok.
Mikor oda ért hozzám kaptam egy puszit és utána egy újságot nyomott a kezembe.A címlapon Niallel voltunk és éppen sétáltunk ki a Nando's-ból. A kép felett pedig a következő szöveg volt olvasható:
"Selena Evens és Niall Horan? Ők lesznek a következő álom pár Harryék után?"
Világ fájdalmas fejjel néztem fel Niallre.
-Zavar?-kérdezte.
-Nem.-mosolyogtam.-Csak lesz egy hosszú beszélgetésem és amúgy szerintem a többiek nem egy bulvárlapból szeretnék megtudni, hogy együtt vagyunk.-válaszoltam.
-Akarjam tudni miről van szó?-nézet rám.
-Nem fontos, majd én elintézem.-mondtam.
Niall hozott 4 zacskó kaját mekiből azt hittem a fele megmarad, de ahhoz képest simán megette. Én csak egy csibeburgert ettem, de az is alig fért belém. Igazából annak, hogy beteg vagyok csak hátránya van. Sajnáltam is, mert Niallnek nagyon sok jó ötlete volt azt illetően, hogy hova mehetnénk. Aztán eljött az a pillanat amitől egész nap tartottam. Csörgött a telefonom. Niallre néztem akinek fogalma sem volt róla, hogy ki az. Aztán felvettem.
-Igen?-szóltam bele.
-Ott van?-szólt bele nyugodt hangon Nate.
-Igen.-válaszoltam.
-Hangosítsd ki!-Beszélni akarok mindkettőtökkel.-mondta.
-Kész.-tettem a telefont a lábamra.
-Nathanial Leighton vagyok a Powerslide World Team igazgatója.-mondta.
-Niall Horan.-szólalt meg.
-Nem tudom mit gondoljak.-szólalt meg pár másodperc hallgatás után.
-Nate.-kezdtem mikor Niall félbeszakított. Hangja hirtelen komoly lett.
-Én csak a saját nevemben tudok beszélni.-kezdte és jelentőség teljesen rám pillantott.-Teljesen komolyan gondolom ezt a dolgot Selenával és akármit megteszek ha az kell ahhoz, hogy együtt legyünk.-mondta.
Én csak ültem és nem tudtam semmit sem csinálni teljesen lesokkoltam. Sosem hittem, hogy komolyan így érez. Aztán Niall elkezdett bökködni.
-Mi...Mi van?-kérdeztem feleszmélve.
-Te is így érzel?-kérdezte Nate.
-Igen.-mondtam teljes határozottsággal.
-Rendben. Legyen.-mondta és sóhajtott egyet.- De nem szeretném ha ez valamelyikőtöknek hátrány lenne. Rendben?-kérdezte. Jól esett, hogy Andyvel ellentétben Ő Niallre is gondolt.
-Természetesen.-válaszoltuk egyszerre.
Beszélgettünk még néhány percet, mondta, hogy Ő is jön Bécsbe szóval hamarosan találkozunk és utána letettük.
-Bécs?-kérdezett vissza Niall.
Uhh, teljesen kiment a fejemből ez az egész dolog.
-Sajnálom, hogy nem szóltam igazából már régen elfelejtettem, de el kell mennem Bécsbe egy bálra.-mondtam a fejemet lehajtva.
-Mikor?-kérdezte.
-Jövő szerdán.-válaszoltam.
-Vissza?-nézett rám.
-Szombat.-mondtam még mindig lehajtott fejjel.
-De a suli? Jövő héten kezdődik.-nézett rám furcsán.
-Csak az EB után fogok rendesen suliba járni.-mondtam és felnéztem rá elég zavarodottnak tűnt.
-Mikor lesz?-kérdezte. Tudtam, hogy elfog jönni ez a pillanat is de annyira nem akartam beszélni róla. Csak vele akartam lenni.
-Október első hete.-mondtam félve.
Niall nem mondott semmit csak magához húzott és megcsókolt olyan óvatosan mint szokott engem pedig ismét elöntött a melegség és újra beköltöztek a pillangók a hasamba. Este Niall felvitt a hátán a szobámba igaz 3x bevertem a falba a lábam, de nem baj csak jót nevettünk rajta. Aztán elmentem zuhanyozni és bevágtam magam az ágyba. Niall maradt még gyanítom addig amíg elaludtam. Fogalma sincs hogy mászott ki alólam mert az utolsó emlékem az volt, hogy a mellkasán van a fejem és csak szívom magamba azt a jól ismert illatot ami igazán megnyugtató volt.

Másnap reggel mikor felkeltem nagyon jól éreztem magam komolyan semmi bajom nem volt. Épp egy mackó nadrágba és egy sport melltartóban álltam a szekrényem előtt mikor valaki benyitott a szobámba és hátulról átölelt. Újra éreztem az illatát és ez boldoggá tett.
-Jó reggelt!-mondtam kuncogva mert éreztem a leheletét a nyakamon és csikizett.
-Szia.-fordított maga felé és egy hosszú csókot nyomott a számra. Aztán eltolt magától és eléggé furcsán nézett rám.
-Neked mióta van tetoválásod?-kérdezte.
-Ömm fél éve.-válaszoltam.
-Megnézhetem?-kérdezte mosolyogva.
Kicsit húztam a számat, de végül engedtem neki. A tetoválásom bal oldalt volt a mellem alatt egy kicsivel egy 10 cm-s vágás felett. Egyszerű fekete betűkkel csak az volt odatetoválva, hogy " Never Give Up" Niall percekig csak nézte aztán hirtelen a szemembe nézett. fogalmam sincs mit gondolhatott.
-Nem szeretnéd elmesélni?-kérdezte meggyötört hangon.
-Biztosan tudni szeretnéd?-simogattam meg az arcát és közben mosolyogtam.
-Igen.-mondta a szemembe nézve és megcsókolt.
Olyan jó érzés volt, hogy ott van mellettem. Erősen megöleltem és lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Ő átkarolta a derekam és amennyire csak lehetett magához húzott. Mikor ajkaink elváltak mélyen a szemembe nézett és letörölte azt az egy kósza könnycseppet.
-Öltözz fel rendesen és elmegyünk sétálni közben mindent elmondhatsz. Rendben?-kérdezte.
-Rendben.-mondtam.Ő megfordult és éppen indulni készült mikor utána szóltam.-Niall. Köszönöm!-mondtam a lábamat fürkészve mintha csak valami nagyon érdekes dolog lenne rajta. megölelt és nyomott egy puszit a homlokomra aztán kiment a szobából. 15 perc múlva készen voltam. Vettem egy mély levegőt és összeszedtem a gondoltaimat, hogy mit is akarok neki mondani. Aztán kimentem a szobámból le a lépcsőn ahol Niall várt.
-Mehetünk?-mosolygott.
-Persze.-válaszoltam.
Kiléptünk az ajtón megfogta a kezem én pedig levezettem a folyópartra ahol még néhány napja a Milánói utamat tervezgettem ahova nem megyek el.
-Sokat kutattam utána, de semmit sem találtam.-mondta.
Itt egy kicsit elnevettem magam.
-Ezen nem csodálkozom.-mosolyogtam.- Mindenki megtett mindent azért, hogy ne legyen róla hír vagy az emberek ne tudjanak róla semmit.-mondtam mosolyogva.
-4 évvel ezelőtt történt.-kezdtem bele.-az első VBm-re készültem amit Sydneiben rendeztek meg. Már 2 héttel előbb elutaztunk, hogy hozzá tudjak szokni az idő eltolódáshoz. Akkor voltam 13. Nagyon nagy teher volt rajtam. Mindenki elvárta, hogy jól teljesítsek bár nekem is nagyon sok elvárásom volt magammal szemben. Abban az évben szerződtem le a Powerslidenál és akkor kaptam meg életem első fizetését is. Nagyon boldog voltam, hogy a saját pénzemet költhetem.-itt elmosolyogtam a szép emlékek miatt.-Aztán ezután jött a baleset. Azt hiszem valami hosszabb távon mentünk és végig vezettem a versenyt, de ez Cholenak nem igazán tetszett. Akkor Ő volt az aktuális koris sztár. Aztán ez után a futam után sosem húzott újra korit. meglökte a derekamat és már amúgy is fáradt voltam így nem bírtam megtartani az egyensúlyomat. A lehető legrosszabb helyen lökött meg pont az egyik palánknál gondolom azt hitte ott könnyebben kitud lökni. Hát sikerült neki. A mellkasomon csúsztam aztán valaki elesett a kezemben és én a palánknak estem.-mondtam kifejezéstelen arccal a vizet bámulva.
Niall egy arabig a vizet nézte aztán meggyötört arccal rám nézett.
-Mi lett a bajod?-kérdezte halkan.
- Eltörött a kulcscsontom, 5 bordán a bal karom, 2 ujjam a mellkasomon nem volt bőr és eléggé bevertem a fejemet. Amit sebet láttál abból pedig egy nagyobb kavicsot vettek ki.-mondtam és fájdalmas emlékekre gondolva újra fájni kezdett minden.
Ezt Niall is észre vette. Szorosan magához ölelt és hosszasan megcsókolt és ez elfeledtetett velem minden fájdalmat.
-Soha de soha többet nem engedem, hogy bajod essen.-mondta fojtott hangon a hajamba.
-Köszönöm.-válaszoltam alig hallhatóan.-Most már tudsz rólam mindent.-mosolyogtam könnyes szemmel.
-És miért pont "Soha ne add fel"?-kérdezte miközben letörölte az arcom.
-Arra az egy dologra emlékszem abból amikor kómában voltam, hogy Anya folyamatosan csak ezt mondogatta.-mosolyogtam.
-Miért mentél vissza ezek után is?-nézett rám.
-Mert ennél nagyobb bajom már nem lehet, de a legfőbb ok az volt, hogy megmutassam mindenkinek, hogy ezek után is tudok a legjobb lenni.-mosolyogtam tovább és komolyan büszke voltam magamra.
Beszélgetésünket a mobilom csörgése zavarta meg. A kijelzőn Pedig Tara képe volt látható.
-Szia!- szóltam bele kedvesen.
-Szia Sel. Gondolom Niallel vagy remélem nem zavarok.-szólt bele a telefonba.
-Nem, dehogy is.-mondtam.
-Holnap nyár záró bulit rendezünk, mert ugye valakinek lesz suli.-nevetett.
-Rendben, ott leszek..mosolyogtam.
-Beugrok még előtte, ha nem gond úgyis régen beszélgettünk.-mondta.
-Persze, gyere csak.-mondtam izgatottan.-Akkor Holnap!-mondtam aztán letettem a telefont.
-Szóval holnap buli?-mosolygott rám Niall.
-Miért nem mondtad,-próbáltam rá rondán nézni, de sajnos jelen esetben ez lehetetlen.
-Volt fontosabb dolgom is.-mondta huncutul mosolyogva és egy puszit nyomott a számra.
Bementünk aztán elkezdtünk filmezni. Mivel utálom a horror filmeket Niall valami romantikus filmet rakott be amin én majdnem elaludtam, Ő viszont rendesen megkönnyezte,
-Gyenge vagy!-néztem rá furcsán.
-Nem igaz!-tiltakozott.-De most mond, hogy nem megható.-törölte le gyorsan a könnycseppet ami épp lefolyni készült az arcán.
-Niall ez olyan megható.-mondtam cinikusan.
Ő csak elröhögte magát aztán odahúzott magához. Hozzá ért a sebemhez és egyből el is kapta a kezét.
-Fáj még?- nézett rám.
-Nem, már egyáltalán.-mosolyogtam.
Végig húzta az ujját rajta aztán a szemembe nézett és megcsókolt. Na ott tudtam volna sírni nem az idegesítő romantikus filmen. Ez százszor csodálatosabb volt. Vagy tényleg érzéketlen lennék? Valahogy most nem érdekelt hiszen ott volt velem Ő, akit szeretek, de még mindig nem tudom neki ezt elmondani. Niall este 11 körül indult haza és megbeszéltük, hogy holnap náluk találkozunk. Még felhívtam Lout, mert tegnap nem is beszéltünk, csak pár SMS-t váltottunk.
-Halló. Tomlinson magán nyomozói iroda.-szólt bele.
Én elröhögtem magam. Komolyan, hogy jutnak ilyen dolgok eszébe?
-Miért magán nyomozói?-kérdeztem még mindig röhögve.
-Nem tudom.-gondolkozott el.
-Jól van Sherlock.-röhögtem tovább.
-Holnap elmondjátok?-kérdezte.
-Igen.-mosolyogtam mintha csak látná.
-Vele jössz?-tette fel az újabb kérdést.
-Nem. Ez egy kicsit bonyolult. Tara eljön aztán együtt leszünk egy kicsit és majd csak utána megyünk, de szerintem már mindenki rájött miután Niall 3 napja alig van otthon.-mondtam.
-Szerintem nem.-mondta sejtelmesen.
-Kösz Superman. Szóval fedeztél minket?-röhögtem el magam.
-Igen.-röhögött Ő is.-Szóval jössz nekem egyel.-mondta.
-Szerintem nem is egyel.-mondtam.
-Ne szórakozz már! Mennem kell, de holnap találkozunk.-mondta és letette a telefont. Lou néha Elég titokzatos és furcsa tud lenni szóval nem foglalkoztam vele Ő mégis csak Lou. Elmentem fürdeni magamra ráncigáltam a kék lepkés pizsamámat aztán befeküdtem az ágyba és próbáltam aludni. Sajnos ez nem igazán ment , mert folyton azon járt az eszem, hogy most minden olyan tökéletes. Aztán valahogy mégis sikerült elaludnom.

Másnap reggel mikor felébredtem Tarat találtam az ágyamba. Keresztbe tett lábbal feküdt mellettem és gondolom Twitterezett.
-Jó reggelt!-mosolygott.
Szia.-mondtam fáradt hangon.-Hány óra?-kérdeztem.
-Fél 12 -mosolygott.
-Akkor megyek reggelizni.-mondtam morcosan.
-Felesleges.-mondta mosolyogva és elém tolt egy mekis zacsit.
-Ez életmentő.- ugrottam fel egyből.
-Ismerlek.-röhögte el magát.
-Mennyire?.kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Annyira, hogy hoztam ruhát is.-nevetett tovább.
-Örök hála.-mondtam teli szájjal.
Tara csak röhögött rajtam. Nagyon jó ruhát hozott, komolyan nagyon tetszett. Egy rózsaszín kockás inget kaptam egy sötétebb farmerrel és egy hozzá illő alacsony szárú converse-el. A hajamat egy laza copfba kötöttem. Aztán Tara is átöltözött.
-Indulhatunk?-kérdezte miután mindketten készen voltunk.
-Persze.-mondtam és megfogtam a kocsi kulcsot. Liam és én sosem iszunk. A többiekről meg inkább nem szeretnék beszélni. Beszálltunk a kocsiba aztán elindultunk a One Direction házhoz.
-Lounak köszönhetitek, hogy még nem buktatok le.-mosolygott Tara.
-Hogy-hogy?-csodálkoztam.
-Újságot dugdosott, nem volt 3 napig internet a házban nehogy észre vegyenek valamit.-sorolta.- Amúgy visszakövethetnél már Twitteren.-nézett rám.
-Tényleg fogalma sincs mikor voltam utoljára fenn.-mondtam.
-Akkor most itt az ideje.-mondta és a kezébe vette a telefonomat.-E-mail? Jelszó?-kérdezte.
Elmondtam neki aztán kb negyed óráig csendben nyomkodta a telefonomat.
-Van valami érdekes számomra is?-kérdeztem nevetve.
-Inkább számomra.- mondta fel sem emelve a tekintetét a telefonról.
-Velem is megosztod esetleg?-kérdeztem.
-Persze.-mondta.-2 millió követőd van a fiúk, Joey , Peet, és egy csomó híresség.-mosolygott.
-Hát jó.-vontam meg a vállam.-És ez olyan nagy dolog?-kérdeztem furán.
-Ez több millió lány álma.-válaszolta.
-Nekem sosem volt ez az álmom.-válaszoltam.
-tudom, nekem sem.-mosolygott aztán megérkeztünk.
Mikor kiszálltunk a kocsiból Lou abba a pillanatban kiszabta a bejárati ajtót és felénk rohant, aztán a nyakamba ugrott.
-Szia Lou.-mosolyogtam aztán szorosan megöleltük egymást.
-Hiányoztál!-mondta.
-Te is nekem!.-válaszoltam, aztán üdvözölte Tarat is és bevonszolt minket a házba. Lou eléggé izgatott volt igazából hozzá se lehetett szólni. Szembe találtam magam Niallel aki csak rám mosolygott és 2 percen belül kaptam egy SMS-t.
"Gyönyörű vagy! 5 perc múlva várlak a szobámba. xx"
Üdvözöltem mindenkit aztán útba igazítást kértem Loutól, hogy merre van Niall szobája.
-A folyosón jobbra aztán a szobám mellett legbelül.- kacsintott rám.
-Köszönöm.-mosolyogtam.
Felmentem a lépcsőn aztán végig a folyosón és benyitottam Niall szobájába. Elég érdekes kép fogadott. Niall éppen a kajás papírokat szedte össze. Volt egy csomó mekis, Nando's-os meg sokféle csokis papír.
Mikor észrevette, hogy megjöttem eldobta az összes papírt ami a kezében volt és felém indult. Óvatosan átölelte a derekamat aztán hosszasan megcsókolt. Végig futott a hátamon a hideg és csodálatosan észtem magam, már a pillangókkal is megbarátkoztam a hasamban.
-Jó, hogy itt vagy.-suttogta a fülembe miután elváltak ajkaink.
Én csak belefúrtam az arcomat a mellkasába Ő pedig nyomott egy puszit a fejemre.
-Mikor szeretnéd elmondani?-nézett a szemembe.
-Most.-mosolyogtam rá.
-Akkor induljunk.-mosolygott Ő is.
Mélyen a szemebe nézett aztán még egyszer megcsókolt. A derekam köré fonta karjait és pedig a tarkójára tettem a kezem és simogatni kezdtem. Mikor elváltunk mélyen a szemébe néztem. Kinyitotta előttem az ajtót és elindultunk lefelé a többiekhez. Leértünk, de senkit sem találtunk a  házba és öntöttem magamnak átlátszó műanyag pohárba valami piros löttyöt aztán kimentünk az udvarra. Még világos volt így messziről is láttuk a többieket. Elindultam Niall pedig még a házban marat aztán kicsit később Ő is utánunk jött és a többiek elé állt. Ott volt mindenki.kivéve Tarat és Harryt.
-Hát szóval.-vakarta meg Niall a tarkóját.-Sel és én együtt vagyunk.-mosolygott és kinyújtotta felém a kezét amit megfogtam és hozzá bújtam. Vicces volt nézni azokat a csodálkozó pillantásokat el is nevettem magam. Zayn szólalt meg először.
-Gratulálok.-mondta és egy hatalmas mosoly húzódott a szájára. aztán megölelt Niallel pedig lepacsizott és bólintott egyet.
-Haver, azt hittem nekem elmondod.-nézett furán Liam.
-Elmondtam. Most.-vonogatta a vállát Niall.
Liam is gratulált aztán a lányok is. El örült a legjobban Ő a nyakamba ugrott. Danit annyira nem ismertem, de nagyon szimpatikus, Perrie pedig nem tudom olyan furcsa lány.
-Csókot.-üvöltötte el magát Lou. Erre mindenki elkezdett röhögni. Niall megfogta a derekamat és megcsókolt, mindketten belemosolyogtunk ebbe a csókba. Furcsa volt mások előtt megcsókolni, de jó érzéssel töltött el, hogy jelen pillanatban Ő az enyém és azt akartam, hogy ezt mindenki tudja. Mikor elváltak ajkaink mélyen Niall szemébe néztem és egy hatalmas mosoly húzódott a számra aztán Loura néztem aki nagyon nyomkodta a telefonját. 10 perc múlva ki is derült mi volt az oka. Bementünk a házba és mindenki elfoglalta magát aztán megjelentek Taraék.
-Miért van Lou twitterén egy olyan kép amin Sel és Niall csókolóznak?-kérdezte mosolyogva.
-Louis.-kiabáltam.
-Igen?-nézett ki a szoba ajtón.
-Meghalsz!-röhögött Niall a kezembe nyomta a telefonját, befutott a szobába és rá ugrott Loura.
-Óvodások.-röhögött Tara.
-Rosszabbak.-néztem rá nevetve.
Aztán csörögni kezdett a kezembe a telefon. Amin...

Suli:





Remélem mindenkinek tetszett a rész. Igazán nem meglepő, hogy az életemet ismét egy tábla csoki mentette meg. Köszönöm azoknak akik rendszeres olvasók lettek! A következő rész 12 komi után és 10 rendszeres olvasó után jön! Kérlek írjátok le a véleményeteket kíváncsi vagyok rá. Köszönöm. C. xx.
pénteken lesz egy twitcam ahol tudtok a bloggal kapcsolatban kérdezni, ÉS MINDENKÉPPEN NÉZZETEK, MERT FONTOS BEJELENTENI VALÓNK LESZ A BLOGOKKAL KAPCSOLATBAN:  http://twitcam.livestream.com/cks75