7. Do you believe in a miracles?

Hátra néztem és megláttam... Louist.
-Ugye nem haza indulsz?-kérdezte Lou mosolyogva.
-Szerettem volna.-válaszoltam.
-10 perce figyelem az ablakból, hogy mit kezdesz magaddal és akárkivel fogadtam volna, hogy haza akarsz menni.- mondta röhögve.
-Röhögj csak, de ez nem vicces.-mondtam komoly fejjel, de Lou annyira röhögött, hogy én sem bírtam sokáig és én is elkezdtem nevetni aztán mikor befejeztük magához ölelt.
-Gyönyörű vagy! Tetszeni fogsz neki ebben biztos lehetsz.-suttogta a fülembe.
-Köszönöm Louis.-mondtam mosolyogva.
-Na gyere.-tette rá a kezét a vállamra és bevezetett a házba.
Mikor megláttam Tarat odafutottam hozzá és a nyakába ugrottam.
-Jó újra látni.-mondtam és magamhoz szorítottam amit Ő is viszonzott.
-Azt hiszem te tartozol nekem valamivel.-mondta az arcomat fürkészve.
-Nem tudom miről beszélsz.- erre mindenki elröhögte magát, de Tara szeme szikrákat szórt. Ilyenkor nem érdemes vele szórakozni, mert a végén még megöl.
-Szóval?.-nézett rám felhúzott szemöldökkel. Itt már senki sem röhögött.
Elmeséltem neki mi történt, hogy miért nem szóltam Ő csak végig hümögött meg bólogatott aztán rávágott egyet a fejemre. Itt megint mindenki elkezdett röhögni.

-Miért mindig a legkisebbet kell bántani?-dörzsöltem a fájdalmas pontot a fejemen. A többiek már fetrengtek a földön a röhögéstől. Miután mindenki kiszórakozta magát rajtam magamévá tettem egy doboz hideg kólát és kiindultam az udvarra.

Nem volt annyira felhős az ég szóval lehetett pár csillagot látni.
-Hiányzik.-suttogtam alig hallhatóan.

Már azt sem tudom mikor éreztem utoljára az illatát, mikor láttam utoljára a gyönyörű szemeit. Szőkén is nagyon jól nézett ki, de barnán. Áhh inkább nem akarok rá gondolni. Ilyen dolgokon gondolkodtam aztán el akartam indulni befelé mikor megláttam. Mint mindig most is ugyan olyan lazán volt felöltözve ami nagyon jól állt neki és ezzel Ő maga is tisztában volt. Kis híján majdnem elájultam.
-Niall. Beszélhetnénk?-kérdeztem félénken.
-Nincs miről beszélnünk.-mondta lekezelően.
-De..-kezdtem volna bele mikor Niall folytatta.
-Sel ha nem vagyok elég jó neked akkor nincs miről beszélnünk és soha nem is volt.-mondta érzelem mentesen.
Ezzel a mondattal megsemmisített.
-Niall én sajnálom.-mondtam lehajtott fejjel.
-Sel hagyjuk abba ezt az egészet.-mondta már idegesen.
-De, én ... én...-próbáltam kinyögni, hogy nekem Ő nem csak valaki hanem én szeretem Őt.
-Te.. Te.. Mi? Mondjad már!-kiabált rám.
-Én csak sajnálom.-mondtam és lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Éppen ki akartam kerülni a kis házat mikor Niall megfogta a csuklómat és megfordított. Megijedtem attól az erőtől amivel megfogta a csuklómat így hátrálni próbáltam, de a falba ütköztem. Közelebb lépett hozzám és már éreztem meleg leheletét az arcomon. A pulzusom az egekben volt a gyomrom összeszorul. Ránéztem zaklatott volt és folyamatosan engem fürkészett. Bele néztem a szemébe Ő becsukta a szemét és lassan közelítette ajkait az enyémekhez. Becsuktam a szemem Ő pedig óvatosan megcsókolt. Pillangók voltak a gyomromban. Mohó volt nem akarta abba hagyni én pedig csak csináltam amit Ő akart.Ő irányított bár olyan gyengéd volt, hogy akármikor ellökhettem volna magamtól, de inkább a nyaka köré fontam a karjaimat és beletúrtam a hajába Ő még közelebb húzott magához és kezeit a derekam köré fonta . Csodálatos volt és én elvesztem minden pillanatába. Aztán mikor ajkain külön váltak láttam rajta, hogy még mindig zaklatott, de már csak a csók miatt. Megtudom érteni engem is felkavart. Aztán a szemébe néztem és pár másodperc múlva megszólalt.
Hangja bizonytalan volt.
-El sem tudod képzelni mióta várok erre a pillanatra.- kezdte.- Ezentúl mindig melletted lesz.-mondta a homlokát az enyémnek támasztva.
-Köszönöm.-néztem mélyen a szemébe.
-Istenem ennél nagyobb hülyeséget nem is mondhattam volna.-korholtam magamat gondolatban.
 -Szeretnék valamit kérdezni.-nézett rám komolyan.
-Hallgatlak.-mosolyogtam biztatóan.
-Selena.-itt egy kis szünetet tartott és látszott rajta, hogy zavarban van.-Lennél a barátnőm?-nézett rám.
-gondoltam a reakciómat figyelte.
-Igen!-ugrottam boldogan a nyakába.
Ezután az egész éjszakát a kerteben töltöttük a hinta ágyon beszélgetve. Mindent elmondott, hogy mit érzett mikor látott Louissal, mikor látott fél holtan és sebesen, mikor elmondtam, hogy az SMS-t nem neki akartam küldeni. Igaz nehezemre esett megbizonyosodni róla, hogy benne tényleg megbízhatok a csalódások után, de hallgattam arra a hangra ott benn, hogy Ő nem fog többé bántani. Bízz benne! Aztán én is elmondtam neki mindent. Fájt mert mellette olyan csupasznak éreztem magam, de nem bántam. Ő talán az életem szerves része lesz mostantól. Minden kis darab is a helyére került ma este és ezért hálás voltam. Igazán hálás. A többiek sokszor kerestek minket az este folyamán, de gondoltuk nem fognak haragudni, ha csak később jelentjük be, hogy együtt vagyunk. Aztán ránéztem a telefonomra ami 5:03 percet mutatott.
-Niall edzésre kell mennem.-mondtam az öleléséből kibontakozva.
-elmegyek veled.-vágta rá.
-Inkább menjél aludni és utána találkozunk. Rendben?-mosolyogtam rá. Láttam rajta, hogy fáradt inkább aludjon az ágyában mint a csarnokban. erősen magamhoz szorítottam Ő pedig hosszasan megcsókolt. Komolyan minden csókunk jobb az előzőeknél.
-Biztos?-nézett mélyen a szemembe.
-Biztos!- mosolyogtam őszintén. Végre teljes voltam. Vele.
Megcsókolt még egyszer aztán beszálltam a kocsimba és a csarnokhoz mentem.
-Jó reggelt!-köszöntem egy hatalmas őszinte mosollyal az arcomon.
-szia Sel!-jött oda hozzám Peet és megölelt.-Valami történt veled tegnap.-mosolygott.
-Nem tudom miről beszélsz.-nevettem tiszta szívemből.
-Gratulálok!-mondta kedvesen.
Én csak mosolyogtam és azt hiszem ez mindent elárult. Szorosan magamhoz öleltem aztán elmentem átöltözni. Felvettem a korimat és attól függetlenül, hogy az éjszaka folyamán semmit sem aludtam jobb voltam a szokásosnál is. elindultam haza aztán mikor benyitottam az ajtón anya nyakába ugrottam. Elmeséltem neki mindent Ő csak mosolygott és bólogatott és igazán örült nekünk. 1 óra múlva elindultam fürdeni aztán azzal a tervvel léptem be a zuhanyzó kabinba, hogy átalszom az egész napot. aha.. Én azt csak gondoltam.A zuhanyzásig még eljutottam és mikor épp beakartam feküdni az ágyba Lou rontott be a szobámba.
-Hol voltál tegnap? Mit csináltál? Egész este téged kerestünk!-bombázott egyből a kérdéseivel.
-Összejöttünk Niall-el.-mondtam ki gyorsan hátha nem kell kérdez feleleket játszanom vele.
-Micsoda?-nézett rám meglepetten.-Jól hallottam?-kérdezte.
-Igen Louis.-ugrottam a nyakába.
Szegény eléggé lesokkolt.
-Végre.-üvöltötte önkívületi állapotban.- De várjunk csak miért nem szóltál?-nézett rám mérgesen.
-Sajnálom Lou. Komolyan.-néztem rá boci szemekkel.
-Nem baj.-mondta és újra magához szorított. Hát mi így örülünk a dolgoknak.
-Azért mond azt, hogy nem élvezted az utánam való nyomozást Sherlok.-röhögtem.
Erre Ő is csak elröhögte magát aztán miután megbeszéltem Louval, hogy senkinek sem mondja el mert megvárja míg mi mondjuk el többieknek elment haza és én végre aludhatta. Bár mg alvás előtt ránéztem a telefonomra. Volt 3 SMS-em és 7 nem fogadottam. Köztük 1 Nialltől. Óriási mosoly terült el az arcomon és elöntött a melegség. Aztán megnyitottam és folyamatosan mosolyogtam.
"Köszönöm a tegnap estét, csodálatos volt! Hiányzol. xx Niall."
Aztán válaszoltam neki és utána egyből hívott fél órán keresztül beszéltünk. Holnap találkozunk csak mert mind ketten álmosak voltunk. Miután elbúcsúztunk boldogan merültem álomba.

Másnap reggel az ébresztőmre keltem. 5 óra... Megint..

Fogtam magam kimásztam az ágyból felöltöztem összepakoltam a cuccomat és bemásztam a kocsiba. Mikor 4órával később haza értem megint csak azt éreztem, hogy fáradt vagyok, fáj a fejem és a torkom. felhívtam a dokit aki utasított, hogy mos azonnal menjek be hozzá.
-Mióta vagy ennyire fáradékony?-kérdezte.
-Tegnap óta.-mondtam orr hangon.
-Hány órát aludtál utóljára?-kérdezte.
-15-öt mondtam.
Megvizsgált és mondta, hogy nagy valószínűséggel kezdődő torokgyulladásom van,
-De én nem lehetek beteg.-mondtam és a hisztizés határán álltam.
-Tudom. Ezért kapsz antibiotikumot és minimum 3 napig nincs edzés majd én felhívom Andy-t.- mondta.
Haza mentem bevettem a gyógyszeremet és áldottam magamat, hogy tegnap este nem vonoszltambe Niallt a házba. Írtam neki egy SMS-t, hogy beteg vagyok amire 10 másodpercen belül jött a válasz.
"15 perc múlva ott vagyok. xx"
Mire Niall ideért már félálomba forgolódtam az ágyamban. Arra keltem, hogy egy puszit nyomott a homlokomra
-Jól vagy?-suttogta a fülembe.
-Csak fáradt vagyok.-nyöszörögtem.
-Nagyon beteg vagy?-mosolygott rám.
-Nem Annyira nem.-mondtam bedugult orral és hogy nyomatékosítsam köhögtem is hozzá egy kicsit.
-Hát akkor azt hiszem tényleg nem vagy annyira beteg.-mondta és megcsókolt. Körülbelül fél perc múlva elkezdtem kapálózni.
-Jól vagy?- nézett rám felvont szemöldökkel.
-Csak nem kapok levegőt.-nevettem.
Niall rám mosolygott nekem pedig a pillangók elkezdtek csapkodni a hasamban és megint elöntött a melegség. Aztán egy kicsit elaludtam, mert arra keltem, hogy Niall az oldalamat bökködi. Engem figyel majd az ajtó fele néz. Az ajtóban sokkos állapotban...

Remélem tetszett mindenkinek kommentelejetek!(: Köszönöm Kathynek az első rendszeres olvasómnak, hogy feliratkozott!(:
8 komment és 5 rendszeres olvasó után lesz új rész! xx.