6. I'm not Superhero.

Sajnálom, hogy ez a rész kicsit rövid lett. Majd a következő hosszabb lesz.(:

-Hát Niallel… mi csak barátok vagyunk semmi több nincs köztünk.-mondtam.

-Értem bár elég ellent mondásos képek kerültek napvilágra.-válaszolta.
-Nem szoktam foglalkozni azzal, hogy a lapok mit írnak a többiekről vagy rólam.-mondtam és reméltem, hogy itt rövidre zárjuk a témát.
-Akkor kitartást az edzésekhez és sok sikert az EB-hez. Azt hiszem sokan fognak érted izgulni a TV előtt. Köszönöm, hogy itt voltál.-mosolygott rám.
-Én köszönöm.-válaszoltam és a kamerába integettem.
Kimentem a stúdióból beszálltam a kocsiba és haza indultam. Lou hívott, hogy nézte az interjút és gratulált  bár azért fel volt háborodva, hogy nem tudott az EB-ről. Haza értem vettem egy forró fürdőt ami nagyon jól esett és bekapcsoltam a TV-t  természetesen még mindig Niall volt a téma úgyhogy fogtam és kikapcsoltam a francba. Aztán nagy nehezen elaludtam valahogy.
*Niall Szemszöge*
Komolyan nagyon ideges lettem, hogy mi a francért kell ilyen állapotba akármit is csinálni. Erre kioktat és még ott is hagy. Na, nem ezt még Ő sem csinálhatja meg velem. Vagy mégis? Komolyan azon voltam, hogy visszamegyek, de erőt vettem magamon és kimentem a reptérre. A fejemre húztam a csuklyámat és felvettem a Ray Ban napszemüvegemet.
-Jó reggelt! Mikor indul gép Írországba?-kérdeztem.
-Háromnegyed óra múlva.-mondta a nő rám sem nézve.
-Akkor első osztályra kérnék egy jegyet.-mondtam.
-Csak a turista osztályon van egy megüresedés.-válaszolta eléggé lenézően.
-Jó lesz.-mondtam és megvettem a jegyet.
Felszálltam a repülőre és háromnegyed óra múlva Írországba voltam béreltem egy kocsit és haza mentem. Mikor beléptem az ajtón először anyám csodálkozó pillantásával találtam magam szembe aztán odafutott hozzám és szorosan magához ölelt és éreztem, hogy sír. Megvígasztaltam és úgy gondoltam Ő fontoabb mint én ezért nem szóltam nei semmit Selről. Tudtam ,hogy ismeri hiszen emlékszem mikor a sport híradóban néztük az akkor még csak 14éves Selenát, már akkor is elbűvölő volt. aztán anya feleszmélt.
-Niall Te mit keresel itthon?-nézett rám fürkészően.
Elmondtam neki mindent tudtam, hogy nem ködösíthetek mert úgyis rájön hiszen Ő ismer a világon a legjobban. Elmeséltem mindent, hogy mi fájt mi tett boldoggá.
-Azt hiszem Niall te szerelmes vagy.-mosolygott.
-De Anya én nem akarok az lenni.-fintorogtam.
-Kis fiam ez nem akarás kérdése.-ölelt meg.
-Tudom Anya.-mondtam és viszonoztam az ölelését.
-Mesélsz róla?-kérdezte.
-Biztosan tudni szeretnéd?-kérdeztem.
-Persze.-mosolygott.
Elmeséltem neki, hogy kiről is van szó aztán kimondtam a nevét…
-Selena Evens.-mondtam és folyamatosan anya arcát fürkésztem, de nem tudtam mit is mondhatnék még. Csak megölelt.
-Úgy látszik nem kell mást mondanom.-gondoltam magamban.
Az őszinteségi rohamom után felmentem a szobámba megfürödtem átöltöztem és az egyik közeli bárba elmentem inni. Aztán csak ittam ittam és ittam. Nem tudom miért volt jó, de akkor csak ez tett igazán boldoggá, hogy nem voltam önmagam, de még így sem tudtam lefelejteni… Ezt csináltam napokon keresztül ami anyának nem iagzán tetszett. Aztán kaptam egy SMS-t Seltől.
-SMS? Tőle?-néztem elég furcsán a telefonomra aztán megnyitottam az üzenetet. A szemeim elkerekedtek.
„Nagyon Hiányzol. xx”
-Micsoda?-azt hittem annyit ittam, hogy halucinálok vagy rosszul látok, de nem mert ott volt az az SMS. Aztán tárcsáztam.
-Szeretem, szerelmes vagyok belé és nagyon fáj, hogy neki van más.-hadartam a telefonba már amennyire illuminált állapotban lehet.-Tara?-kérdeztem mikor nem jött válasz. Csak kiabálást hallottam aztán kinyomta. Bevágtam a sarokba a telefont és folytattam azt amit elkezdtem. Ittam. Aztán egyszer csak megcsörrent a telefon. Tara volt. Felvettem és rájöttem, hogy akkora baromságot csináltam. Sajnálom. Miattam összevesztek Harryvel. De most valahogy ez sem tudott annyira érdekelni. Lehet, hogy rossz ember vagyok. Tara egy kicsit helyre tett, de aztán anya adta meg a végső lökést amiért vissza mentem Londonba. Szó szerint kidobott a házból, mert szerinte nem nomrális amit csinálok, hát igen ez vagyok én. Kész csőd tömeg.
*Sel szemszöge.*
Reggel megint korán keltem, mert mehettem edzésre. Beraktam a kocsiba a cuccomat és végre boldog voltam, hogy megint minden olyan amilyen volt. Mikor beléptem a csarnokba rájöttem, hogy hiányzott az a tipikus tornaterem szag. Felemelő volt. Aztán megláttam Peetet odarohantam hozzá és szorosan megöleltem.
-Hiányoztál.-suttogta a hajamba.
-Te is nekem.-mosolyogtam és az arcomat a mellkasába fúrtam.
-Mi van vele?-kérdezte.
Peet sosem mondja ki Niall nevét, ez számára olyan tabu téma, de azért mindig rákérdez. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy nem érdemlem meg Őt.
-Írországban iszik valahol biztos.-mondtam fintorogva.
-Ne legyél ilyen.-mosolygott.
Edzés végén Andy azt mondta csinálunk egy 5.000 méteres versenyt Peettel. A felénél tarthattunk mikor valaki megjelent a csarnok ajtajában és felült a lelátóra. Fogalmam sincs ki volt az igazából volt kontakt lencsém de addig nem láttam el. Csak annyit láttam ,hogy barna haja van. Még sérülten is simán rávertem Peetre 50 métert a végén ezen Ő nagyon jól szórakozott. Bár Ő saját magán röhögött és is kiröhögtem azért nehogy már egyedül legyen. Elindultam az öltöző felé, de szembe találtam magam az idegennel. Inkább megfordultam, nem akartam vele beszélni. Utánam jött és megfogta a csuklómat. Nem fordultam felé.
-Nem akarok beszélni veled.-mondtam halk de határozott hangon. Nem foglalkozott a kérésemmel csak gyengéden maga felé fordított. Tudta, hogyha akarom akkor nem engedem, de engedtem mert szükségem volt rá.
-Tudom, hogy nem volt jogom ahhoz amit tettem.-mondta halkan még mindig a csuklómba kapaszkodva.
A pulzusom az egekben volt és ő lassan elkezdett maga felé húzni. Most is ugyan olyan óvatos volt és gyengéd.
-És köszönöm az SMS-t.-mondta és laza féloldalas mosolyra húzta száját.
Fogalamam sem volt róla, hogy milyen SMS-ről beszél.
-Milyen SMS-t?-kérdeztem elcsukló hangon. Hát igen elég furcsán van rám hatással.
-A „Nagyon hiányzol” SMS-t.-mondta kissél elhúzódva tőlem, hogy rendesen láthassa az arcomat.
-Én csak Taranak küldtem ilyen SMS-t.-mondtam zavarodottan. 
Eléggé furcsán nézett rám aztán lassan elengedte a kezem és arca kifejezéstelenné változott. Hideg lett és merev ezután megfordul és lassan elindult. Ott hagyott. 
-Niall.-kiabáltam utána.
Azt hittem most minden rendbe jön, hogy végre minden rendben lesz köztünk, ha más nem is csak barátok leszünk. Fájt. Megint ez az érzés. Az a mérhetetlen fájdalom minden összedőlt körülöttem újra. Lehuppantam a földre és csak sírtam, patakokban folytak a könnyeim. Valaki megfota a kezem felhúzott és erősen magához szorított. Nem tudtam ki az nem is érdekelt csak azt tudtam, hogy nagyon fáj. Csak zokogtam és az orromon már nem kaptam levegőt, aztán valahova elkezdett húzni nagy nehezen engedtem és elindultam vele.
-Sel.-szólított meg.
-Megint… megint elrontottam mindent.-kiabáltam sírva bár a hangom sem volt már az igazi.-Én csak szeretem.-suttogtam.
-Sel.-szólított meg újra.
Felnéztem és Elt pillantottam meg a könnyeimen keresztül. Nagyon meglepődtem.
-Mindenki tudja, hogy szereted csak Ő nem.-mosolygott.-Minden rendbe fog jönni.-mondta és újra megölelt.
-Köszönöm Eleanor.-mondtam suttogva.
-Nincs mit megköszönnöd, csak nyugodj meg.-mondta a hajamat símogatva.
el végig mellettem volt haza vitt és ott is maradt. Aztán valamikor elaludtam. Akkor nem gondoltam erre de komolyan nagyon hálás lehetek neki azt hiszem Ő is olyan mint Louis mindig mellettem van de ezt sosem fogom tudni meghálálni nekik eléggé. Mielőtt találkoztam Taraval nem volt senkim és semmim anyáékon kívül és most megkaptam Őket és én megis a szerelmet kergetem. Őnző vagyok és hálátlan. Szerethetem Niallt, de nekik köszönhetek mindent. Ők fontosabbak mint Niall.
Másnap reggel felöltöztem elmentem edzésre fél holtan. Aztán mikor végeztem Louisékhoz mentem nem érdekelt, hogy ott van e Niall, már nem érdekelt semmi vele kapcsolatban. Mikor beléptem a házba Liammel találtam magam szembe aki szomorúan rám mosolygott és megölelt.
-Hol vannak?.kérdeztem.
-Téged várnak a nappaliba.-mosolygott.
A nappali felé fordultam és ott álltak velem szemben. Odafutottam hozzájuk és megöleltem őket..
-Ezt nem fogom tudni eléggé megköszönni.-mondtam és lefolyt egy könnycsepp az arcomon.
-Semmit sem kell megköszönnöd.-mosolygott rám Louis.
Csak bólintottam. Lou elvitt az orvoshoz de az utat csendben töltöttük egymás mellet. A doki azt mondta, hogy a sebeim nem nagyon akarnak javulni és ezért kaptam megint erős fájdalom csillapítókat és ettől megint elálmosodtam azt hiszem haza felé el is elaudhattam mert arra keltem, hogy az ágyamban fekszem és Louis sehol sincs. Lementem az emeletről anyához mentem és szorosan megöleltem.
-Anya..-mondtam és lefolyt egy könny az arcomon.
-Kicsim, ne sírj.-mondta és viszonozta az ölelésem.
-Én egy szerencsételnség vagyok.-folytattam 
-Nem, de ne próbáld azt siettetni amit nem lehet.-válaszolta miközben a hajamat simogatta.
Miután anyával félórán keresztül depresszióztam a konyhában eldöntöttem, hogy lemegyek a patakhoz. Kiültem a stégre ahol régen apával szoktunk horgászni és csak gondolkodtam. Eszembe jutott ap, hogy attól függetlenül, hogy haragszom rá nagyon hiányzik talán adnom kéne neki egy esélyt, hogy újra olyan legyen a kapcsolatunk mint régen volt.
-Á ez lehetetlen.-mondtam hangosan és kezemben tartott kavicsot a vízbe hajítottam.
Már eléggé besötétedett és minden felhős volt. Egy dolog miatt nem szerettem Angliát és ennek az oka az volt, hogy alig lehetett látni a csillagokat. Ilyenkor mindig vissza akartam menni más országokba. Aztán támadt egy ötletem. Mi lenne ha elmennék Milánóba pár napra? Felhívtam Andyt és neki is elmondtam jó ötletnek tartotta. Aztán mikor hívni akartam Louiékat megcsörrent a telefonom. El volt az.
-Szia!-szóltam bele a helyzethez képest jó kedvűen.
-Szia Sel. Mi ez a jó kedv?-kérdezte és hallottam a hangján, hogy örül neki.
-Elmegyek Milánóba.-mondtam.
-Micsoda? Mikor?-hallottam a hangján, hogy meglepődött.
-Kis figyelem elterelés.-mosolyogtam.
-Holnap még ráérsz?-kérdezte.
-persze.-vágtam rá.
-Akkor holnap Taraéknál buli.-mondta.
-Ott lesz?-kérdeztem feszülten.
-Igen.-válaszolt jókedvűen mintha csak tervezne valamit.
-Akkor megharagudnál…-kezdetem bele a mondandómba mikor félbeszakított.
-Igen haragudnék mert itt a helyed.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
-Azt hisze akkor mennem kell. Köszönöm Eleanor.-mondtam hálásan.
-Téged mindig szívesen látunk.-mondta aztán elköszöntünk és leraktam a telefont.
Sokáig voltam kinn a stégen aztán mikor fázni kezdtem inkább bementem. Anya megölelt és kaptam jóéjt puszit is. Aztán felmentem az emeletre és vettem egy forró fürdőt ami nagyon jól esett az átfagyott testemenek. Felvettem a pizsamámat aztán indultam aludni. Szerencsére gyorsan elaludtam.
Másnap reggel ismét korán keltem. A gyógyszereknek köszönhetően egy álom és fájdalom nélküli éjszakát tudhattam magaménak. Bementem edzésre és 4 óra múlva haza is értem. Kíváncsi avgyok milyen lesz a buli a múltkori is nagyon tetszett, csak mondjunk még jobb lett volna mínusz 2 veszekedéssel és mínusz 10óra sírással. Csodálatos esélyek. Most annyira nem hadakozott velem a ruhás szekrényem állítom az állapotom miatt könyörült meg rajtam. Nagyon kedves tőle. Nem? Ebédeltem anya komolyan mindig nagyon finoman főz. Aludtam még 2 órát délután valamiért eléggé fáradt voltam. Azt hiszem tudom az okát. Mikor felkeltem már 4óra volt. Fürödtem megmostam a hajam , megszárítottam és eredeti állapotába kiengedtem és hagytam, hogy a vállamra hulljon a nagy és nehéz haj tömeg. Sminekt nem alig tettem magamra aztán felöltöztem. Szokásom minden honnan  minimum 10 percet késni ez most sem volt másképp, de izgultam. Ilyen viszont már nagyon régen volt. Tudtam, hogy mindennek Niall az oka utáltam azért amit kitudott belőlemhozni eddig egy olyan embernek tartottam magam aki erős és független. Nem pedig elájul némi világsztár után. Istenem mi lett belőlem. Rájöttem, hogy elveszítettem a régi önmagam már nem vagyok erős, nem koránsem. Csak álltam az ajtóban és a kilincset szugeráltam hátha kinyillik, de ez nem történt meg.                                                                    
-Én haza megyek.-mondtam magamban.
Már elindultam vissza a kocsihoz mikor kinyilt a bejárat ajtaja. 
Hátra néztem és megláttam…