4. Fájt

És mi van ha.. többet érzek mint barátság? azt nem lehet, Lou a barátom és nem érzek iránta többet. Bechekoltam és fájt, hogy megint 12 órát kell utazással töltenem. Szerettem Amerikát csak messze volt. Felszálltunk és elindítottam egy filmet, de unalmas volt ezért elővettem az Ipademet és elkezdtem képeket nézegetni. Sok volt abból a  2 hétből amit Taraval töltöttem Londoban. Apropó Tara. Miután megnyugodtam Loutól fejmosást kaptam, hogy beszélnem kell vele. Megtettem és hálás voltam, hogy kényszerített. Tara elmesélt mindent, hogy milyen szörnyen érezte magát, hogy nem tudta hol vagyok és mi történik velem aztán le kellett tennünk a telefont, de ő is megígértette velem, hogy mindennap fel kell hívnom. Aztán elaludtam.. nem csodálkozom hiszen mostanában van olyan éjszaka mikor egy percet sem alszom. Mikor felébredtem már New Yorkban voltunk. Átszálltam az L.A-i repülőre, és már csak azt vettem észre, hogy ott vagyok.. Kaptam egy kocsit valami Volvo Xc60an volt pezsgő színű, hát nem mondhatnám, hogy különösebb képpen elnyerte a tetszésemet én inkább maradok a BMWmnél.. Bejelentkeztem a hotelba felmentem a szobámba lesem vetkőztem csak bevágtam magam az ágyba és aludtam..
Másnap későn keltem. 4 óra volt. Fáradt voltam az idő eltolódás miatt. Londonban még csak 7 óra volt szóval elvetettem az ötletet, hogy beszélek Louival vagy Taraval. Így elmentem vásárolni, de amikor elhaladtam az egyik újságos mellett nagyon meglepődtem. A címlapon én és Lou voltunk ahogy éppen megölel a reptéren. Nem érdekelt, hogy alszik-e vagy sem egyből tárcsáztam.
-Igen Anya. Louis vagyok..-szól bele kómás hangon a telefonba.
-Louis nem az anyád vagyok és benn vagyunk az újságban.-mondtam kétségbeesetten.
-Igen, Sel általában mind ketten benn szoktunk lenni az újságban mivel te sportoló vagy én meg énekes.-folytatta.
-Te idióta. Ketten vagyunk benn ahogyan megölelsz.-fortyogtam
-Mi?-eszmélt fel és hangja hisztérikussá változott.
-„Louis Tomlinson és Selena Even?! Mi történik kettőjük közt?”-olvastam fel az újságot.
-Emiatt ne aggódj.-mondta.-Tudta, hogy veled vagyok és szükséged van rám.-mosolygott a telefonba.
-A többi nem is érdekel.-mondtam megkönnyebbülten.- Ja és bocsi, hogy felkeltettelek Lou.-mosolyogtam.
-Legközelebb én hívlak, hogy legalább te tudjál aludni.-morogta a telefonba.-Mikor mész pályára? kérdezte
-Csak 6 kor.-válaszoltam
-Majd ha felkeltem és elég fitt leszek a matekhoz kiszámolom.-mondta.
-9.-mondtam nevetve
-Akkor majd utána hívlak.-mondta aztán letette a telefont és volt egy olyan érzésem, hogy hódolt tovább az egyik kedvenc időtöltésének.. az alvásnak.. És én elindultam vásárolni, mikor végeztem már csak fél órám volt, hogy a pályára érjek..
-Jó, hogy hoztam magammal cuccot.-gondolkoztam hangosan.

Kimentem a pályára és nagyon meglepődtem mikor megláttam Joeyt. Ő a volt barátom az egyetlen..de miután szakítottunk jóban  maratunk. Miatta költöztem ki majdnem Amerikába.
-Sel, régen láttalak.-mondta mosolyogva és megölelt.
-Szia Joey! Mit keresel itt?-mosolyogtam és viszonoztam ölelését.
-Miattad jöttem.-válaszolta kedvesen.
Joeyal mindig nagyon jól elbeszélgetünk csak aztán neki is meg nekem is mennünk kellett.Beállítottuk a korit, de nem éreztem, hogy az igazi lenne.. Visszamentem megpróbáltuk újra, de még mindig nem volt jó és akkor megtörtént.. Csak annyira emlékszem, hogy elvesztettem az egyensúlyomat.
-Selena! Jól van?-futott oda hozzám az egyik srác akivel a korit állítgattuk.
-Persze!-álltam fel.
-Úristen.-láttam rajta, hogy meglepődik
-Csak a karom.- mondtam és ránéztem.
A vállamtól a kézfejemig az egész tiszta seb volt és ömlött belőle a vér. Ilyenkor a pálya szélén mindig egy mentő autó állt most is így volt és jöttek oda hozzám..
-A homloka is.-mondta aggódva.
-Ne foglalkozz vele.-mosolyogtam rá.
Megnézték a sebeimet és mondták, hogy a homlokomat és a könyököm feletti részt össze kell varrni. Beültem a mentő autóba és egy félóra alatt össze is varrtak.
-A homlokán 3 a könyöke fölött pedig 5 varrat van.-mondta a doki.
-Volt már rosszabb is.-mosolyogtam rá.
-Tudok róla.-nevetett most már ő is.-Nem irigyeltem az orvost aki összerakta.-most már nem mosolygott.
-Régen volt, de már túl vagyok rajta.-mondtam.
-Legközelebb jobban vigyázzon.-mondta és ott hagyott
-Köszönöm .-szóltam utána.
Ő csak intett a kezével. Vissza mentem és mondták, hogy nem folytatjuk az állapotom és a kori hibája miatt sem.Holnap után megyek haza mert holnap még lesz egy ruhapróbám. Haza vittek mert azért varrott kézzel mégsem lehet vezetni. Mikor felértem a szobába felhívtam anyát megnyugtattam , hogy nem komoly a baj és hogy holnap után érkezem haza. Aztán jöhetett Andy.
-Szerdán megyek haza!-mondtam lelkesen.
-Mi történt?-kérdezte aggódva.
-Nem jó a kori.-válaszoltam.
-Hogy nézel ki?-sóhajtott.
-3 varrat a homlokomon és 5 a könyögöm fölött.-mosolyogtam.
-Ezt még lazán megis úsztad.-mondta.-Várlak itthon .-mondta és lerakta a telefont.
Tara vagy Louis? Louist könnyebb meggyőzni, hogy nem komoly a baj. Már kezdett múlni a fájdalom csillapító és megjött az ilyenkor oly szeretettel várt égő érzés bevettem még egy bogyót és nem foglalkoztam vele aztán tárcsáztam.
-48 órán belül otthon vagyok.-szóltam bele a telefonba.
-Mond, hogy nem történt veled semmi.-hallottam a hangján, hogy aggódik és ez jól esett.
-Semmi.-hazudtam-De ki kéne értem jönni a reptérre.-mondtam félénken.
-Megoldjuk. Mikor érsz ide?-kérdezte
-Szerdán reggel 10 körül.-mondtam
-Kimegyek, de Liam ugrál rajtam, hogy ő is had jöhessen.-mondta nevetve.
-Szívesen látom.-mosolyogtam.
Lehet el kellett volna mondanom. Viszont a sebeim még jobban égni kezdtek és alig bírtam  elviselni, nagy nehezen elmentem tusolni már amennyire ilyen állapotba lehet és elraktam magam holnapra, legalább is próbáltam. Viszont a sebeim ugyan úgy égtek és a varratok rettenetesen fájtak a fáradtsággal pedig már nem is törődtem. Felvettem egy ujjatlan pólót és próbáltam aludni, de folyamatosan Niallen kattogott az agyam. Nagy nehezen elaludtam , de ez  az állapot nem tartott sokáig mert hajnali 2 kor rettenetes fájdalomra ébredtem. Aztán csörgött a telefonom. Tara volt az. Beszéltem vele aztán gyorsan letettük mivel elvileg nekem aludnom kéne.  Fogtam magam egy taxit és bementem a dokihoz aki összevarrt. Lázas voltam. Kaptam egy jó adag láz és fájdalom csillapítót ami jó időre kiütött. Arra nem emlékszem, hogy kerültem a hotel szobám ágyába, de ott feküdtem és mikor ránéztem az órára azt láttam hogy 13:03-at mutat. Nagy nehezen kivonszoltam magam az ágyból aztán elindultam ruha próbára inkább csak odaadták őket mert nagy hasznomat nem vették így, mikor vissza értem a hotelbe a recepciós srác adott egy borítékot. Altató és fájdalom csillapító volt benne. A doki megmentett hálás voltam neki. Már bechekkoltam amikor leesett, hogy nem is hívtam Louist.
-Mindegy majd átszállásnál.-gondoltam.
A gépen magamtól is elaludtam amit nem is nagyon bántam, aztán már New Yorkban is voltam és hívtam Louist.
-Tomlinson futárszolgálat. Miben állhatok a rendelkezésére?-szólt bele a telefonba.
Elnevettem magam aztán mikor megtudtam szólalni már chekkolni kellet.
-9 óra múlva kérek egy fuvart a reptérről.-szálltam  be a játékba.
-Az itt mikor van?-kérdezte
- 9 óra múlva?-kérdeztem vissza.
-De hány órakor?-morgott a telefonba.
-10.-nevettem még mindig.
-Ott leszünk!-mondta és kinyomta a telefont.
chekkoltam bevettem az altatót és aludtam. Arra ébredtem, hogy a stuardes ébresztget, hogy kössem be magam. Mire leszálltunk már eléggé magamnál voltam. Mikor kiléptem a váró terembe elkapott a röhögőgörcs, hogy a két idióta, hogy probálja állcázni magát. Napszemüvegben voltak nagy kapucni a fejükön  és zsebretett kézzel forgolásztak össze-vissza engem keresve. Mikor oda értem mind ketten csak bámultak rám, gondolom nem festettem valami fényesen. Liam eszmélt fel előbb.
-Sel. Azt mondtad semmi bajod ahhoz képest 3varrat van a homlokodon.
-Ömm, igen szóval nem akartalak titeket megijeszteni gondoltam jobb ha magatoktól győződtök meg arról, hogy nem komoly a bajom.-mondtam a cipőm orrát bámulva.
-Vedd le a pulóvered.-mondta Loui fojtott hangon.
-Nem .-válaszoltam határozottan.
-Vedd le! vagy én teszem de azt nem köszönöd meg.-mondta dühösen.
-Ne itt!- mondtam elcsukló hangon.
Egész úton csendben voltunk és tapintani lehetett a feszültséget.
-Louis itt kell lefordulni a házunkhoz.-mondtam
-Nem viszlek még haza.-dühöngött.
-Kérlek Lou! Ne!.-könyörögtem.
Liam is nagyon dühös volt. Odaértünk a házhoz és betoloncoltak.
-Vedd le! Most mondtam utoljára-kiabált rám Louis
Erre megjelent Zayn is aki elég furcsán nézett ránk.Pillanatokon belül megérkezett Niall is aki az ajtófélfának támaszkodva összekulcsolt karral figyelte a jelenetet.
-Sel ne szórakozz! Vedd le.-kiabált rám ismét. Lassan a jobb kezemmel a cibzárhoz nyúltam és lehúztam és Liamhez fordultam.
-Segítenél?-néztem rá.
Nem nézett a szemembe csak elindult felém és a pulóver jobb ujját lerángatta rólam és szólt Zaynnek.
-Segíts neki!.-mondta
Zayn felém lépett és óvatosan lehúzta a bal karomról a pulóver. Néha felszisszentem mert néhol bele ragadt a sebbe az anyag. Én folyamatosan Louis arcát néztem és ahogy lejjebb került rólam a pulcsi az ő arca úgy torzult el. Felém indult és óvatosan megölelt.
-Sajnálom.-mondta
-Nem kell.-mosolyogtam.-Én sajnálom, hogy nem mondtam el pedig el kellett volna. Nem akartam, hogy aggódjatok.
Körbe fordultam és mindenkinek a döbbent pillantásával találkoztam.
-Valaki behozná a bőröndömet?-kérdeztem-Hoztam ajándékot.
Zayn, Louis és Liam kifutottak csak Niall maradt, de nem akartam vele beszélni. Bementem a nappaliba, de Ő utánam jött.
-Jól vagy?-kérdezte lehajtott fejjel.
-Igen.-mondtam szárazon.
-Látom rajtad, hogy fáj.-folytatta
-Rosszul látod.-válaszoltam flegmán. De nagyon is jól láttam.
Szerencsémre megjöttek a fiúk úgyhogy nem kellett folytatnom a beszélgetésemet Niallel.
-Mit kapunk?-ugrált a 3 idióta.
Egy kézzel kinyitottam a bőröndöt és kivettem egy párnát amin Louis volt látható és odadobtam neki.
-Ilyenem még úgysincs.-mondta furán.-Köszönöm.- mondta aztán megölelt és hitetlenül felröhögött.
Mindenki ugyan ilyet kapott a saját képével amin elég jól szórakoztak.

Niall érzései…

-Szeretem? Mikor megláttam aznap a reptéren akkor tudtam már igen, tudtam biztos vagyok benne. De hogy szerethetem, ha még csak alig ismerem? Nem, nem szeretem.-gondolkodtam fenn a szobám ablakában gitárral az ölembe.
-De mikor megláttam Louival és azt mondta, hogy nem szerethet és sírt akkor valami eltörött bennem de nem szeretem, komolyan nem. Aztán mikor megjelent az a cikk akkor még nagyobbat reccsent. Nem. Igazán nem tudom mi volt az. És mikor megtudtam, hogy elutazik már akkor fájt pedig csak néhány órája ismertem. Aztán mikor kikeltem magamból. Megbántottam, láttam, hogy benne is megtörik valami, és az az egyetlen csepp könny. Elárult mindent. Tudtam, hogy igazam van és tudom is, hogy Louist szereti. Elment és Louival minden nap beszélt velem pedig egyszer sem, de miért is tette volna hiszen Őt szereti, és a buli mikor odaért, istenem de szép látvány volt. Nem tudtam vele betelni. Csodálatos teremtés. Direkt a végére hagytam a balesetet. Rosszul voltam mikor Louis rákiabált, hogy vegye le a pulóverét láttam a szemében a fájdalmat és a kétségbe esettséget, láttam, hogy segítségért kiállt és én nem segítettem. Cserben hagytam. Aztán megláttam a homlokán a sebet akkor én is kétségbeestem és ordítani tudtam volna. De nem tettem csak álltam megsemmisülve. Segítséget kért Liamtől láttam rajta, hogy ő is ugyan úgy aggódik . Lerángatta a pulóver egyik ujját, de nem ment neki tovább, nekem sem ment volna... De Zayn a mindig nyugodt Zayn is aggódott. Ő tudta kontrollálni magát így ő vette le a pulóvert róla. Komolyan azt hittem csak szórakoznak, de mikor megláttam Louis torzult arcát akkor már értettem. Ő is szereti. Akkor már nem kellett több repedés nem voltak semmilyen hangok már csak azt hallottam ahogyan  apró  darabjaira hullik és ici-pici szilánkjaira esik szét amit már nem tud senki sem meggyógyítani. Ez nem egy kirakós játék, voltak olyan parányi darabjai, hogy azt mások meg sem látnák. Aztán felém fordul és megláttam a karját. Végig nedvedző, váladékos, vörös hús, és erre mondta, hogy nem komoly. Aggódtam és elfogott a pánik érzése. Láttam, hogy fáj neki, átéreztem a fájdalmát. Aztán a fiúk valamiért kirohantak a házból és akkor tudtam , hogy eljött az én időm beszélnem kell vele. Hideg volt, távolságtartó és merev. Komolyan féltem tőle, hogy valami baja esik és megtörtént. Aztán a gondolataimból Ő rángatott vissza. Odadobott valamit hozzám  amire rá sem néztem. Rám mosolygott , de ez nem volt az az igazi őszinte mosoly. Éreztem, hogy mérhetetlenül gyűlöl, akkor ott még jobban szétszóródtak a  szilánkok és végleg megtörtem. Fogtam magam és feljöttem oda ahol mindig eltudok bújni akármilyen atrocitás ér. Aztán elkezdtem gitározni és teljes szívemből énekeltem . Neki, csak neki és akkor rájöttem. Akkor már tudtam, hogy szeretem őt.

*Sel szemszöge*Arra ébredtem, hogy rettenetesen ég a karom, és mikor jobban körülnéztem rájöttem, hogy fogalmam sincs hol vagyok. Találtam egy szürke mackó nadrágot és egy pink ujjatlant ami ki volt készítve a fotel támlájára. Felvettem és felfedező útra indultam. Ránéztem a telefonomra és láttam, hogy délután 4 óra múlott. Kiléptem az ajtón és azonnal tudtam, hol vagyok mivel a szembe lévő ajtón Louis neve volt látható apró ragasztható répákból kirakva. Lementem, de csak Liamet láttam.

-Jó reggel!-mosolygott rám.-Hogy vagy?-kérdezte.
-Szia Liam.-mondtam félkómásan.-Tökéletesen. Egyébként én miért nem vagyok otthon?-kérdeztem furán.
-Tegnap elaludtál a fotelbe és nem akartunk felébreszteni.-mondta.-Louis felhívta anyukádat és utána haza vitte a cuccodat meg ahogy látom hozott is másikat.-mosolygott.
-Köszönöm.-mondtam félénken.-És hol vannak a többiek?-kérdeztem.
-Loui és Zayn elmentek neked reggeliért. Niall pedig valahol itt van.-mondta.
-Liam kérhetek egy pulcsit?-kérdeztem.
-Persze de minek?-kérdezett vissza
-Elmegyek sétálni .-válaszoltam.
Liam elment a lépcsőn én pedig azt kezdtem számolgatni, hogy hány óra lehet L.A.-ben, de nem érdekelt csak hívtam a dokit.
-Igen?-szólt bele a telefonba.
-Azóta sem múlt el. Ilyen rossz még egyik sem volt. Folyamatosan ég, ha nincs fájdalomcsillapítóm.-mondtam a telefonba.
-Kórház!.-utasított.-Elfertőződött.-mondta aggódva.
-Nem tudok így vezetni és valahol az isten háta mögött vagyok. Mennyi az esélye, hogy komoly?-kérdeztem
-Szinte 100%.-mondta.
-Akkor kórház. Köszönöm doki.-mondtam aztán leraktam a telefont.
Liam pillanatokon belül leért egy szürke pulcsival és segített felvenni aztán eltűnt valahova. Kulcscsörgést hallottam és azt vettem észre hogy valaki rángat az ajtó felé.
-Miért kell rángatni?.-kérdeztem
-Viszlek a kórházba.-mondta.
-Niall nem megyek veled sehova.-hisztiztem.
-Ó, dehogyis nem.-mondta és beültetett az Audijába.
-Nem érted, hogy nem megyek veled sehova?-kérdeztem aztán kiszálltam a kocsiból.
Persze majd pont vele megyek kórházba, aki meggyanúsít minden féle hülyeséggel és leordítja a fejem. Igazából  nagyon is vele akartam menni, de a büszkeségem nem engedte azt sem, hogy magamnak bevalljam. Elfutottam a tó felé, már amennyire lehet így futni aztán a partján megálltam.
-Miért csinálod ezt?-hallottam egy lihegő hangot a hátam mögül.
-Azért, mert pont tőled kaptam azt amire egyáltalán nem vártam.-mondtam halkan és a sírás folytogatott.
Erre nem mondott semmit csak maga felé fordított és óvatosan megölelt. Éreztem az illatát és bele feledkeztem az ölelésébe. Csodálatos volt. Lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Nem igazán tudom mi van velem mostanában és sosem szoktam sírni. Niall letörölte aztán megfogta a homlokom.
-Te lázas vagy!-nézett rám.
-Igen az lehetséges.
-Beviszlek a kórházba jó?-mosolygott.
Bólintottam. Visszasétáltunk a kocsihoz beültünk és elindultunk a kórház felé.

A kórházba mikor rámnézett az  orvosom aki a sebeimet szokta kezelni és igen aki akkor összerakott, először nagyon megörült . Először…
-Selena régen láttalak miben tudok segíteni?-mosolygott.
-Hát ha segítesz levenni a pulóvert megmutatom.-mondtam.
-Ugye nem komoly?-kérdezte és már nem mosolygott.
-Nem.-mosolyogtam rá
Leszenvedtük Liam pulóvertét.
-Selena ez igen is komoly. Ez a seb teljesen el van fertőződve, jobb lenne ha pár napra benn maradnál.-mondta.
-Semmiképpen, inkább bejárok, hogy megtudjál vizsgálni.-mondtam.
-Van veled valaki?-kérdezte.
-Persze.-mosolyogtam és elkapott az a csodálatos  érzés, hogy tényleg Niall hozott be a kórházba.
-Szólnál neki? Egy erős gyulladás csökkentőt fogsz kapni amitől valószínű elalszol egy fél órán belül.-ismertette a helyzetet.-Aztán utána kitisztítom.-mutatott a karomra.
-Kimegyek megkeresem.-mondtam és kiléptem a vizsgálóból.
Niall a kórház előtt állt valami üdítővel a kezében csuklyával a fején nehogy felismerjék.

-Bejönnél?-kérdeztem kedvesen.
-Persze. Szükség van rám?-kérdezte.
-Igen.-válaszoltam.
Visszamentünk és Dr. Bretz elég furcsán nézett rám.
-Mióta vagy körül véve világsztárokkal?-kérdezte nevetve.
-Nem régóta.-válaszoltam.
Niallnek is elmagyarázta mi lesz a dolga aztán az injekciónál felkepta a fejét.
-Hova kapja?-kérdezte.
-A sebbe.-mondtam egyszerre a dokival.
Niall enyhén lefehéredett aztán csak bólintott.
-Kezdhetjük?-kérdezte a doki inkább Nialltől mint tőlem.
-Persze.-válaszolta, de mikor az elsőt megkaptam a vállamba inkább elfordult.
-Ennyi? Ugye ennyi? Sel mond, hogy ennyi.-dramatizálta egy kicsit túl a helyzetet.
-Niall ezt sem nézted végig a másikat sem fogod.-fogtam a fejem és közben röhögtem.
-Mehet?-kérdezte Dr. Bretz.
-Persze.-mondtam aztán beadta a másodikat a csuklómba.
-Kész?-kérdezte Niall.
-Kész.-végtuk rá mindketten.
-Jó most várunk egy 10percet, hogy hasson, de ne aludj még el.-mondta.
Elkezdte letisztítani a sebeimet ami elég sokáig tartott aztán elsötétült minden...

*Niall szemszöge*
Sajnáltam, hogy ezt ki kellett bírnia, de ha ez kell ahhoz, hogy meggyógyuljon akkor minden nap eljövök vele és végig nézem ezt a gusztustalanságot. A doki végig beszélt vele aztán mikor már lassabban válaszolt rám nézett és tudtam mi a dolgom, odesétáltam és nem kellett hozzá 2perc Selena majdnem lefordult a székről. Felraktuk az ágyra aztán még fél órán keresztül néztem ahogy a doki tisztítja a sebeit. Mikor végzett mondta, hogy sokáig fog aludni és ha felkelt hozzam vissza.
-Köszönöm Doktor Úr! Mennyivel tartozom?-krdeztem.
-Semennyivel.-mosolygott.-Mióta segítettem neki azóta az apja minden hónapban pénzt küld azt hiszem Ő így fejezi ki a háláját amiért megmentettem az életét.-mondta.
Nekem elkerekedett a szemem és szerintem leesett neki, hogy nem tudok semmiről.
-Mi történt vele?-kérdeztem.
-Szerintem jobb ha Ő maga mondja el.-válaszolta.
Kivittem a kezemben és beraktam a kocsiba és csak akkor emszméltem rá, hogy milyen gyönyörű akkor is mikor alszik.
-Olyan nyugodt.-gondoltam.
Aztán a telefonom csengése húzott vissza a valóságba.
-Halló?-szóltam bele a telefonba
-Haver hol a francba vagy és Sel hol van? Sehol sem találjuk egyébként meg a telefon nem azért van, hogy ne vedd fel.-hallottam a vonal másik végén Louis aggódó hangját.
-Sel a kocsiban alszik minden rendben van csak be kellett jönnie a kórházba a telefonom pedig kinn maradt.- mondtam nyugodt hangon.
-Mi? Miért?-vállt hisztérikussá a hangja.
-Nyugi Louis, ha hazaértem elmagyarázok mindent.-és ezzel leraktam a telefont gondolom ki fog akadni de most nem érdekel.
Haza vittem Selt az anyukájának is elmondtam mindent, furcsa, hogy Ő elég nyugodtan fogadta a dolgot csak aztán láttam rajta, hogy aggódik. Mondtam neki, hogy majd visszajövök amint mindent elmagyaráztam a fiúknak. Haza mentem és a fiúk már tűkön ültek.
-Mi van vele?-kérdezte Liam.
-Nyugi srácok.-mondtam aztán elmeséltem nekik mindent. Ők is vágták a pofákat mikor az injekciós rész jött szóba. Felmentem a szobámba és elővettem a Mcbookomat aztán próbáltam utána nézni a balesetnek, de csak ennyit találtam.
„Mi történt Selena Evensel?”
„Nem tudni semmit az állapotáról sem a balesete körülményeiről.
Anglia üdvöskéje talán…