3. Nem, nem lehet.

A dátum pedig… jövő hétfő.

Lerohantam anyához.
-Te ezt tudtad?-kérdeztem szomorúan.
-Igen, Andy hívott tegnap este.-mondta.
-Anya, annyira sajnálom.-öleltem meg.
-Nem kell.-mosolygott rám.-Utána már nem mész el sokáig.
Igen ez így lesz, EB-ig viszont ott  2 hetet töltök megint Olaszországban. Felmentem a szobámba, megfürödtem és ágyba raktam magam.

Másnap már épp indultam Tara ért mikor anya még utánam szólt.
-Jó szórakozást.-mondta sejtelmesen és mosolygott.
Mikor oda értem Tara már várt és nagyon izgatott volt. Vegyes érzelmeket láttam az arcán és ez megijesztett, de olyan feszült volt, hogy inkább nem kérdezősködtem.
-Jól vagy?-kérdeztem fürkésző tekintettel.
-Persze csak izgulok.-mondta a kezét tördelve.
-Komolyan nagyon kíváncsi vagyok már a barátidra, ha ennyire izgulsz miattuk.-mondtam mosolyogva.
Háromnegyed 1 körül kiértünk a reptérre én mondtam Taranak, hogy kinn maradok a kocsiba, had üdvözölje a barátit. Volt körülbelül fél órám, hogy elintézzek mindent L.A.-be menetelem előtt. A listám így nézett ki:
1. Lecseszni Andyt.
2. Elbúcsúzni Peettől.
3. Felhívni Nicket a futóruhák miatt.
Mind három beszélgetés körülbelül 10 percet vett igénybe és  múlva amit láttam az letaglózott. Ismertetem a képet ami elém tárult. Tara kézen fogva azzal a One Direction-ös göndör hajú csávóval és a szőke meg a magas barna futottak felém. Komolyan kiakadtam.
-Selena kérlek adj nekünk autógrammot.-ugrált a magas barna.
A Nanado’s-os papírral a kezében. Á ezért kellett kajáért mennünk már értem.
-Légyszi, légyszi.-ugrált a szőke is és utána elkezdett valamit bámulni mögöttem.- Tied a kocsi amit láttunk a záró ünnepségen?-nézett rám és kiesett a szájából a kaja.
-Haver, nem tudom mi van veled mostanában.-mondta a barna aztán kiröhögte.
-Igen?-kérdeztem vissza még sokkos állapotban.
-Megkaphatnám végre az aláírásomat?-hisztizett a barna.
-Meg.-mondtam, de visszakérdeztem mert a nevét nem tudtam.-Milyen névre?-néztem rá.
-Ez most komoly?-nézett rám tátott szájjal mindkettőjük.
-Őszintén attól, hogy egy híres bandában „énekeltek”-csináltam idéző jelet a kezemmel.-tudnom kéne, hogy hívnak titeket?
-Akkor bemutatkozunk.-néztek egymásra  egyetértően csak, hogy a répa evő bezavart és a szőke hátára ugrott. Erre megérkeztek Taraék is.
-Tara ez most komoly?-néztem rá.-Azt mondtad nem ismered őket ahhoz képes a göndörrel jársz.-mutattam rájuk.
-Srácok Ő itt a barátnőm Selena Evens aki egyenlőre még nem szívlel annyira titeket.-mosolygott.
-Komolyan Ő a barátnőd?-kérdezte a szőke.
-Igen Niall.-válaszolta Tara.-A bemutatkozásnál tartottunk.-szakítottam félbe őket.
-Szia! Harry Styles vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek végre. Tara már sokat mesélt rólad, és gratulálok az eredményeidért.-mondta.
-Én Niall vagyok.- mondta mosolyogva a szőke.
-Én Liam.-mondta a magas barna.
-Zayn.-intett a fekete hajú.
-Louis vagyok.-mondta a répás.
-Nagyon örülök.-forgattam a szemem.
-Értünk itt van Eleanor.-mondta Louis- Ki jön velünk?-kérdezte,
Senki sem jelentkezett, hogy Ő menne.
-Nagyon úgy néz ki, hogy én.-mondta Zayn.
-A legközelebbi Nando’s-ban találkozunk!.-üvöltötte Niall önkívületi állapotban.
-Oké haver.-mondta Louis aztán lepacsizott mindenkivel Tarat és engem pedig megölelt.
-Talán mégsem olyanok amilyennek gondoltam őket.-gondolkoztam.
-Sel mehetünk?-kérdezte Tara.
-Persze.-válaszoltam kicsit elgondolkozva.
-Vezethetem?-kérdezte Niall.
-Nem!-vágtuk rá mind a négyen.
Tara Harry mellé ült Liam mögöttem Niall pedig mellém és nagyon nem akart békén hagyni.
-Niall az istenért fejezd be a hajam piszkálását vezetek.-mondtam kicsit erőteljesebben.
De semmiképp nem akart békén hagyni így negyedórán keresztül taperászta és fogdozta a hajamat. Felemelő érzés volt. Aztán megérkeztünk(végre)
-Kiakasztotta ki szegény Selt?-kérdezte Louis.
-Niall!-üvöltötte Liam és Harry egyszerre.
-Ki más.-röhögött Louis.-Ő itt a barátnőm Eleanor.-mutatta be. Komolyan nagyon szép lány.
-Szia!.-mosolygott rám.-Először meghülyülsz aztán rájössz, hogy nem is olyan rosszak.-mondta nevetve.
-Köszönöm a jó tanácsot.-mondtam már én is nevetve.
Bementünk kajálni és ettem egy csomót, ha ezt Andy látta volna már lehet halott ember lennék. Végeztünk és megálltunk a kocsi előtt. A fiúk még lemaradtak így tudtunk Taraval beszélgetni egy kicsit.
-Mikor mész?-nézett rám nagy szemekkel.
-Hétfőn.-válaszoltam
-Vissza?-csodálkozott. Ő sem számított ilyen korai időpontra.
-1 hét.-mondtam világfájdalommal az arcomon.
-Nem olyan gáz.-mosolygott rám.-Mi két nappal később érünk haza Párizsból.-mosolygott.
-Ki megy Párizsba?-kérdezte Niall furcsán.
-Tara és én.-mosolygott Harry majd átölelte Tara derekát. Komolyan jól néztek ki együtt.
-Nem hiszem el, még csak most értünk haza, de már húztok is el nélkülünk.-fordult ki magából Niall.
-Niall.-kezdte Tara.-Még itthon leszünk 5 napot.-mosolygott rá.
-Ez akkor sem igazságos én miért nem mehetek?-hisztizett tovább.
-Ne gyerekeskedj, inkább egyél.-nevetett Tara.
-Na induljunk.-mondtam.-És Niall nem ülsz mellém.-néztem rá
Hát végülis megint mellém került és végig a hajamat fogdozta. Mikor odaértünk Taraval együtt tátva maradt a szánk.  Egy erdő közepén állt a ház. Teljesen védve a külvilágtól, így itt nyugodtan tudtak bármit csinálni. Barna színű volt hatalmas ablakokkal. A háztól nem messze egy tó is volt a közepében pedig egy nyári kiülő, és tűzrakó hely Csodálatos volt. Csendes, eldugott és itt nem zavarja őket senki.
-Indulnom kell pakolni.-mondtam Taranak aztán halványan elmosolyogtam.
-Este hívlak.-mondta aztán egy öleléssel elbúcsúztunk, a fiúk már rég nem voltak kinn birtokba vették a házat szóval tőlük nem tudtam elköszönni. Beültem a kocsiba és haza indultam. Otthon összepakoltam 1 hétre való koris cuccot aztán csörgött a telefonom. Tara volt az.
-Szia Sel!.-szólt bele boldogan.-Holnap a fiúk bulit rendeznek és szívesen látnának szóval jelenésed van.-mondta és a hangján hallottam, hogy mosolyog.
-Muszáj?-nyöszörögtem
-Igen, muszáj!-mondta szigorúan.
-Legyen! De edzésre kell mennem reggel.-mondtam.
-Megoldod.- mondta és ezzel letette a a telefont.
Lementem focizni Markkal és csak azt vetem észre, hogy megint elment az idő. Nagyon. Felmentem egy forró fürdőt vettem ami nagyon jól esett a mai fárasztó nap után aztán bevágtam magam az ágyba és aludtam.

Másnap reggel a szokásosnál korábban keltem és korábban is mentem be a csarnokba. Senki sem volt ott így gondoltam bemelegítek 10 perc múlva Peet is megérkezett.
-Hogy hogy ilyen korai vagy?-mosolygott rám aztán megölelt.
-Csak korán keltem.-válaszoltam.-Hétfőn repülök .-mosolyogtam rá szomorúan.
-Eddig azt hittem szeretsz utazni.-mondta furcsán.
-Szeretek, de most itt vagytok ti és nem akarok itt hagyni mindent. Ha elmegyek elfelejtetek és nem fogok hiányozni. Sosem voltak még ilyen barátaim.-mondtam a cipőm orrát kémlelve.
-Selena! Sosem foglak elfelejteni Ezt nagyon jól jegyezd meg.-nézett a szemembe.-Amúgy ki a szerencsés?-mosolygott
-Peet miről beszélsz?-fordultam el, hogy ne lássa az arcom.
Peet csak nevetve magához húzott és erősen megölelt.
-Irigylem a srácot. Sajnálom, hogy mi nem voltunk elég jók együtt.-mondta.
-Én is.-mondtam szomorúan, mennyivel egyszerűbb is lenne.
Ma 11-re értem haza mert megint elhúzódott az edzés aztán megfürödtem és vásárolni indultam. Ebédeltem valamit aminek az állagából és az ízéből sem tudtam kikövetkeztetni, hogy mi lehetett. Mindegy nem ízlett. Fáradt voltam és csak egy valakin járt az agyam, hogy lehet, hogy Peet ennyiből rájött és miért pont az az állandóan evő gyerek? Ahogy nézett rám a kocsiban miután rászóltam, hogy ne taperássza a hajam. Istenem mi van, ha észre vette.Remélem Tara nem tud semmit. Talán Peetnek igaza volt, hogy csak miatta nem akarok elutazni? Nagyon remélem, hogy ez csak egy fellángolás. Nem akarhatok semmit egy világsztártól pont én.. Miért csinálom ezt? Miért emésztem magam? Felhívom Tarat és nem megyek el, aztán lesz egy hetem mikor csak a korival foglalkozok nem valami világsztárral. Írtam Taranak egy SMS-t, hogy Nincs kedvem menni a bulira és gondoltam itt lezárjuk a dolgot. Félórára rá jött egy üzenet Taratól. " Itt vagyok érted jöttem! ;) xx" Lerohantam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Tara ott állt.
-Minek köszönhetem a látogatásodat?-kérdeztem.
-Nincs kedved? Majd én csinálok.-mondta és bejött a házba.
10 percen keresztül érvelt az mellett, hogy miért kell elmennem a buliba aztán a végén csak rábólintottam. Felmentünk a szobámba aztán megint a ruhatáram szugerálásába kezdtem mikor megszólalat Tara.
-Mindig ezt csinálod?-nézett rám nevetve.
-Nem csak mindig ellenem szegül a ruhás szekrényem.-néztem rá rondán.
-Segítek.-mosolygott.
Természetesen Ő jóban van a ruháimmal így 2 perc alatt felöltöztetett. Egy kevés sminket rakott rám és a hajamat enyhén behullámosította. Akkor úgy ott szépnek éreztem magam.
-Induljunk.-mosolygott rám biztatóan.
-Mindig mindenbe bele viszel amit nem akarok.-nevettem.
-Jól fogod magad érezni és tetszeni fogsz neki.-mosolygott rám.
-Ezt nem hiszem el! Miért gondolja mindenki, hogy tetszik nekem? Ez hülyeség!-dühöngtem.
-Eddig nem voltam biztos benne, de most már igen.-röhögött ki.
-Csak menjünk.-forgattam a szemeimet.
Levettem a kocsi kulcsot és felvettem az edző cuccomat mert tudtam, hogy edzés előtt úgysem keveredek haza. Bezártam az ajtót  aztán kijártam a garázsból. Mikor odaértünk senkit sem láttunk sehol , bekopogtunk és Louis nyitott ajtót.
-Tegnap úgy eltűntél, hogy elköszönni sem tudtam.-mondta miközben a nyakamba ugrott. (kicsit meglepődtem)
-Na szép! nekem meg nem is örülsz.-mondta sértődötten Tara.
-De hogy is nem!-mondta és megölelte őt is.
Bementünk és mindenki öleléssel üdvözölt kivéve Őt .
-Tarat bezzeg megölelte.-gondoltam.-Tényleg nem szerethetek belé.-gondoltam sokadszorra.-De most is olyan jól néz ki -ostoroztam magam tovább.
Vajszínű buggyos nadrág egy laza kék felső és egy fehér Supra.
-Francba.-mondtam halkan amit sajnos Louis meghallott.
-Mi a baj?-fordult felém.
-Csak el kell intéznem valamit.-dadogtam aztán a telefonomért nyúltam és kimentem a kertbe.
Louis elég furán nézett rám. De most nem érdekelt tárcsáztam Andyt.
-Sel Szia.-szólt bele a telefonba.-Ugye nem akarod át rakni az utazás időpontját?-kérdezte.
-Természetesen nem.-válaszoltam diplomatikusan.-Csak nem tudom miért kell mindig más időpontot kitűzni.-igazából már rohadtul nem érdekelt ez az egész de örültem, hogy Andy felhozta a témát mert fogalamam sincs mit mondtam volna neki, hogy miért hívom.
-Figyelj lehet a te érdekedben volt.-mondta titokzatosan.
-Ugyan Andy. Ne szórakozz!-mondtam dühösen-Komolyan Peet miatt aggódtok még mindig?-kérdeztem.
-Nem feltétlenül miatta.-mondta.-Beszéltem Peettel és Ő is látja rajtad amit mindenki más aki egy kicsit is jobban ismer a kelleténél. Nem lehetsz most szerelmes!-mondta ki kerek perec.
-Andy nehogy már ti mondjátok meg mikor szerethetek valakit és mikor nem.-mondtam már kiabálva.
-Selena a karrieredbe kerülhet!.-mondta teljesen nyugodt hangon, de tudtam, hogy egyáltalán nem az.
-Kit érdekel a rohadt karrierem!- mondtam de most már ordítottam.-Őszintén Andy mond, hogy te nem voltál ugyanígy mikor összejöttetek Oliviával.
-De ugyanígy volt és nekem is a karrierembe került.-mondta szárazon. Utáltam mikor velem is így beszélt.
-És megbátad?-ordítottam a telefonba könnyes szemmel.
Sosem szoktam sírni, de már túl sok volt. Nekem mindig helyesen kell cselekednem azt hiszik én vagyok a tökéletes gyerek, de ez nem így van senki sem tökéletes és egyszer úgyis hibázok.
-Nem, de ez nem azt jelenti, hogy te sem fogod. Nem tehetsz fel mindent egy bizonytalan dologra.-válaszolta.
-És te miért tetted?-kiabáltam tovább.
-Mert nem olyan családom és edzőm volt mint neked.-kiabált már Ő is.
-Elmegyek  L.A.-be hétfőn és Bécsbe is a bálra, de ne ígérgess többet a nevembe senkinek. Elegem van.-ezzel kinyomtam telefont és mikor megfordultam Louis fürkésző pillantásával találtam magam szemben.
-Ez mi volt?-nézett rám komolyan.
-Semmi.-válaszoltam lehajtott fejjel.
Louis a vállamra terített egy kabátot és szorosan megölelt.
-Gondoltam hozok neked egy kabátot nehogy megfázz de mikor kijöttem kiabáltál és megijedtem, hogy valami baj van ezért nem akartalak félbe szakítani és hallottam mindent Sajnálom.-mondta
-Én sajnálom.-mosolyogtam rá könnyes szemmel.-És köszönöm.-mutattam a vállamra terített kabátra.
-Semmiség.-mosolygott.-Amúgy miért is mész Amerikába?-kérdezte.
-A Powerslidenak tesztelek.-mondtam a cipőm orrát tanulmányozva.
-Reméltem, hogy itthon maradsz amíg Taraék elmennek Párizsba és több időt töltesz velünk, de úgy látszik ez akkor most nem jött be.-mosolygott szomorúan.
-Sajnálom Louis Tényleg.-mondtam.
-Őszintén! Nem akarod elmondani mi volt ez az egész?-kérdezte komolyan.
-Mindenki attól félt, hogy tönkre megy a karrierem azért mert valaki iránt érzek valamit és ez az edzőmnek nem tetszik, mert szerinte nem alapozhatok bizonytalan dolgokra.-mondtam el röviden.
-Nézd! Részben biztos, hogy igazuk van , de ha nem lenne El nem érezném magamat úgy mint most és lehet sose jött volna össze sok minden. Nagyon sokszor szükségem van rá mikor naponta utazunk más városokba én nagyon sokszor úgy érzem feladnám,  de Ő mindig lelket önt belém.-mondta.
-Köszönöm Louis.-néztem rá hálásan.
-Ugye nem is vagyunk olyan beképzeltek?-kérdezte mosolyogva.
-Talán nem. Igazuk lehetett a lányoknak. De azért még ne bízd el magad!-mondtam most már én is mosolyogva.
-Menjünk be mert megfázunk.-mondta és elkezdett befelé húzni.
Letöröltem a könnyeket az arcomról és bementünk. Mikor beléptünk a házba 10 fürkésző szempár szegeződött ránk, amitől kissé megijedtem. Láttam Tara kétségbe esett és segítőkész pillantását, Harryét akiről üvöltött, hogy nem ért semmit (Tara hatása) , Zaynét aki aggódott és Liam arcáról is valami hasonlót olvastam le., aztán ránéztem Niallra akiről sütött az idegesség. Aztán fogta magát és idegesen berohant a nappaliba.
-Ennek mi a baja?-kérdezte Louis.
-Nem tudjuk.- válaszolták a fiúk kórusban.
-Sel Te sírtál?-kérdezte Liam az arcomat fürkészve.
-Igen, de semmiség.-mosolyogtam rá.
Louissal és Liammel bementünk a nappaliba, ahol Niall a kanapén gubbasztott és kapcsolgatta a TV-t.
-Haver, minden rendben?-kérdezte Louis.
-Persze.-válaszolta kedvetlenül Niall.
Beszélgettünk a fiúkkal és belegondoltam, hogy komolyan a répa evő mentett meg, mert ha nincs ott még mindig kinn sírnék az udvaron a hidegbe és már rég tüdőgyulladásom lenne. Talán mégsem első látásra kellett volna elítélnem Őket. Legalább ma is tanultam valami újat. Hálás voltam neki, de reméltem, hogy az üvöltözésemet senki sem hallotta benn. Niall mellettünk puffogott valamiért, de senki sem tudta az okát így nem nagyon foglalkoztak vele, aztán miért is ne odamentem hozzá, de kár volt…
-Niall mi a baj?-kérdeztem kedvesen.
-Semmi.-válaszolta flegmán.
-Oké, fogalmam sincs mit csináltam, de szerintem nem lehet olyan nagy dolog, hogy utálj érte.-néztem rá komolyan.
Megijedtem mikor hirtelen felkelt az ágyról megfogta a csuklóm és kivonszolt az udvarra.
-Komolyan azt hiszed, hogy büntetlenül szórakozhatsz Louissal?-kérdezte dühösen.
-Niall te miről beszélsz? Ő csak kijött adott egy kabátot és képzeld Ő volt az egyetlen aki megkérdezte mi a bajom.-mondtam idegesen.
-Én akartam kijönni mikor hallottam, hogy kiabálsz, de elkéstem. Láttam, hogy lerakod a telefont és hogy sírsz aztán Louis rád terítette a kabátot és megölelt. Sel Louisnak barátnője van és igen érte felesleges feladnod a karriered.-üvöltötte Niall.-Itt a tanács amit annyira hiányoltál.-folytatta.
Mélyen a szemébe néztem amiben csalódottságot és haragot láttam az arcomon lefolyt egy könnycsepp, megfordultam és ott hagytam, odamentem a kocsihoz és beültem és kitört belőlem a sírás. Komolyan ezt most miért kaptam? Semmit sem tettem csak beszélgettem Louissal. És miért baj ha megölelt? Miért fáj ez neki? Nem értettem már semmit. És pont tőle… akit amikor megláttam már akkor megváltozott bennem minden. tudtam ,hogy nekem Ő az akit ez ember csak egyszer kap meg az életében, de nem! Erős leszek! Haza megyek itt hagyom ezt az egészet és minden mehet a normális kerék vágásba tovább utazok, edzek és megint utazom. Első felindulásból tárcsáztam Andy számát.
-Andy igazad volt!-hüppögtem a telefonba.
-Sel. Minden rendben? Hol vagy? Miért sírsz? És mégis miben volt igazam?-kérdezte aggódva  Andy.
-Annyira sajnálom.-folytattam-Én nem akartam ezt az egészet, de Ő más mint a többi ember.-mondtam zokogva.
-Ki az?-kérdezte sóhajtva.-Ismerem?
-Biztosan.-bólogatattam mintha csak látná.
-Elmegyek veled Amerikába.-mondta hirtelen.
-Ne! Kérlek ne!.-könyörögtem.-egyedül akarok lenni.
-Rendben. Hol vagy most?-kérdezte.
-A One Direction ház előtt a kocsi feljárón ülök a kocsimban.-válaszoltam.
-Ugye nem?-kérdezte teljesen meglepődve.
-De.-válaszoltam.
-Melyik?
-A szőke.-mosolyogtam a telefonba sírás közben
-Nem lehet igaz.-szitkozódott.-Érted menjek?-kérdezte.
-Nem kell, köszönöm és minden mást is de most mennem kell holnap reggel találkozunk.-mondtam
-Szedd össze magad!-mondta és lerakta a telefont.
Letolattam a feljáróról , de annyira sírtam, hogy nem tudtam vezetni 500 méterre a háztól találtam egy földutat, felmentem és leállítottam a motort és sírtam a kormányra hajtva a fejemet. Szerencsére elég eldugott helyen volt így nem láthatott senki. Ránéztem az órámra fél 1. Úgy látszik elég gyorsan észrevették, hogy eltűntem, mert a kis utcából egyszer csak fényszórókat pillantottam meg. A Range Rover volt. Tara, Harry és El ült benn. Tara telefonált. Elővettem a táskám zsebéből a Black Berryt és bekapcsoltam. Ezt olyankor használom ha csak anyával akarok beszélni. Írtam neki, hogy ne keressen minden oké és ne mondja el Taranak hova készülök. Ilyenkor ha valamilyen atrocitás ér mindig tudta hova megyek. Ezután vettem észre még egy fényszórót . Egy fekete Ferrari volt amelyen egyedül Louis ült. Aztán még egyet Daniellel Zaynnel és Liammel. Niall nem jött utánam. Ki gondolta volna. Miután csillapodott a sírásom elindultam. Egy Londoni éjjel-nappali kávézóba mentem ahova apa vitt régen, mikor még rendes család voltunk. Vezetés közben azért még folytak a könnyeim. Mikor legközelebb ránéztem az órámra már reggel 5 óra volt. Elmentem enni meg kávézni és bementem a csarnokba átöltöztem és futottam amíg Andy meg nem jött megállított és szorosan magához ölelt és én megint elsírtam magam.
-Voltál otthon? Mióta vagy itt? Sel te tiszta víz vagy.-nézett rám rondán.-Menjél fel zuhanyozni-utasított
Én csak bólintottam és elindultam az öltöző felé. Beálltam a hideg víz alá és kitisztult a fejem már magamat sem értettem miért sírtam. Felöltöztem és kiakartam menni mikor megláttam Louist.
-Hogy mehettél el? Tudtad, hogy nincs igaza!-mondta dühösen.
-Tudtam Lou igen tudtam, de jobb ez így.-mosolyogtam.
-Figyelj, amíg el nem mész itt maradok nem tűnhetsz el újra.-mondta aggódva.
Csak bólintottam. Lou kitartó volt végig ülte az edzésem és utána otthon is velem maradt amíg nem indult a gépem. A jegyemet átrakattam vasárnapra, hogy ne kelljen itthon lennem. Berakta a Ferrariba a csomagom és beültünk.
-Szereted?-kérdezte hirtelen.
-Nem . Nem szerethetem.-mosolyogtam rá.
Louis csak furcsán nézett rám aztán bólintott és elindultunk.
-Minden nap hívnod kell!-mondta mikor elbúcsúztunk.
-Hívlak.-mondtam aztán megöleltem még egyszer.
Komolyan nagyon jó barátom lett Lou, többet tett értem 2 nap alatt mint akárki más. Őt meg kell becsülnöm ahogyan a többieket is. Félre ismertem Őket. Nagyon. Mosolyogtam aztán valami kattant. Féltem tőle. Mi van ha…