És ha nem
akarok az lenni aki vagyok? Barátaim nincsenek, csak az alvó kacsám aki 6 éves
korom óta mellettem aszalódik. 17 éves vagyok híres gyors korcsolyázó, egy
hétvégén sem vagyok itthon ahogy apám se. Anyám és az öcsém pedig élik boldog
életüket Londonban. Selena Evens vagyok a Powerslide World Team egyik legjobb
gyors korcsolyása. Napjaim nagy részét edzések teszik ki és egy magán iskola magán
tanulója vagyok. Hát nem irónikus? Én csak egy normális életet akartam
barátokkal és szerelemmel. De nagyon úgy
tűnik, hogy ezt sosem kaphatom meg. Attól függetlenül, hogy apám „menő” rendező
nem támadnak le a fotósok az utcán amiért nagyon hálás vagyok, de valószínű ez
annak az oka, hogy nincsen botrányos életem mint a legtöbb „sztár” csemetének.
Most éppen Columbiában vagyok az egyik csapat társammal akit most szerződtetett
le a Powerslide. Nagyon megkedveltem Őt. Peternek hívják és egy évvel illetve
pár nappal fiatalabb nálam. Sajnos, Peet még nem érzi annak a súlyát, hogy a
világ legrangosabb eseményén vagyunk. Tehát a világ bajnokságon. Természetesen
kedves edzőnk (aki edzésen maga az ördög) is velünk tartott. Most éppen reggel
6 óra van és indulunk ki a helyszínre bemelegíteni. Ez a verseny utolsó napja
(hála istennek). És igen megnyertem a világ bajnokság pálya szakaszát amit
mindenhol megírtak a világ sajtóban (sajnos). A maraton nem az én versenyem
szóval nem számítok újabb győzelemre.
-Ennyi elég lesz mára.-gondoltam és becsuktam a naplómat.
Megfogtam az óriás térfogatú és nehézségű táskámat, kivágtam a hotelszobám ajtaját és szembe találtam magam Peet fáradt tekintetével.
Igen, erről beszéltem szegény még nincs hozzászokva.
-Valaki nagyon ideges ma reggel.- mondta két ásítás közben.
-Nem. Csak fitt vagyok nem mint egyesek.-mutattam rá és elnevettem magam.
Andrew az edzőnk már lenn várt minket a kocsival a hotel előtt. És amin meglepődtem, hogy nem csak ő hanem több tíz fotós és újságíró is. Azonnal elkezdtek képeket készíteni a riporterek pedig elárasztottak a kérdéseikkel mint például:
„Tényleg gyengéd szálak fűzik spanyol csapat társához?” vagy „ Milyen érzés volt megvédeni a vb címét?” Csak arra lettem figyelmes, hogy Peet elhúz előlük és betuszkol a kocsiba, én esküszöm sokkot kaptam.
-Igazán sajnálom Sel, de nem tudtam ennél jobban eltitkolni a hol létünket.-mondta Andy.
-Ne aggódj.- válaszoltam.-Csak leblokkoltam egy kicsit.-folytattam most már nevetve.- És köszönöm.-fordultam Peethez.
Mikor befordultunk az utcába ahol a maraton fogják tartani ott is minimum húsz fotós fogadott minket.
-Sel nem ad interjút a maraton előtt.-mondta szárazon Andy az egyik mikrofonba amit felénk tartottak.
-Köszönöm Andy.- ismételtem magam.
Miután lement a maraton amit el sem tudok hinni de megnyertem. Tényleg nyertem. Úr isten. Hihetetlen.
-És most jöhetnek az interjúk.- gondoltam.
Mikor elindultam az óriás kupámmal (wow, tényleg az enyém) és a sok-sok verseny szponzor ajándékkal a kocsi felé letámadtak az újságírók és a riporterek. Igen, én csak ilyenkor vagyok híres.
-Selena kérem! Válaszolna néhány kérdésemre?-kérdezte az egyik brit sport tudósító nő amin csodálkoztam is, hogy mit keres itt.
-Természetesen.-mosolyogtam.
-Milyen érzés , hogy végig a kor oszályában megnyert minden versenyt harmadszorra is megvédte a világ bajnoki címét és mind e mellett még a maratont is?-kérdezte.
-Csodálatos! Igaz még nem tudtam felfogni, hogy most ez így mind összejött, de hálás lehetek az edzőmnek aki mindig mellettem állt édesanyámnak és természetesen az öcsémnek aki kis kora ellenére mindig tud olyan dolgot mondani amiből rengetek erőt tudok meríteni.-válaszoltam.
-Kinek ajánlaná az utolsó győzelmét?
-Természetesen az öcsémnek.-mosolyogtam.
-És igaz a pletyka, hogy gyengéd szálak fűzik spanyol csapat társához?-kérdezte.
-Csodálkoztam volna ha ez a kérdés kimarad.-mosolyogtam aztán folytattam.-De sajnos mindent találgatást megcáfolok most. Peet és én nagyon jó barátok lettünk az utóbbi szezonban és tényleg szoros szálak fűznek minket egymáshoz, de csak mint barátok.-válaszoltam aztán fogtam magam és beszálltam a kocsiba. Szerencsére nem tudott utánam jönni, mert kordonon kívül volt.
-Alig várom, hogy otthon legyek.-gondoltam.
Anyával és az öcsémmel is beszéltem már telefonon, de apám természetesen túl elfoglalt ahhoz, hogy felhívjon.
-Én meg nem fogom.- bizonygattam magamnak hangosan és visszavágtam az Iphonemoat a táskámba.
Vártam a fiúkat, de sehol sem voltak és mikor meg csörrent a telefonom, kiszálltam a kocsiból és felvettem. Tudtam, hogy fényképeznek és hallottam ahogy üvöltöznek, hogy adjak interjút, de nem foglalkoztam vele. Mikor letettem a telefon odafutott hozzám egy kislány és elkezdte rángatni a szél dzsekimet. Megfordultam és lehajoltam hozzá. Elmesélte, hogy én vagyok a példaképe és ugyan olyan sikeres szeretne lenni ebben a sportban mint én, csak fogtam a szőke kislányt felemeltem és megöleltem.
-Nekem még senki sem mondott ilyen szépet.- szólaltam meg majd levettem a szél dzsekimet aminek a hátára a nevem és a szponzor logók voltak rá nyomtatva, odaadtam neki és megfordultam azzal a szándékkal, hogy visszaszállok a kocsiba.
-Köszönöm.-hallottam egy szipogó hangot a hátam mögül.
-Szurkolni fogok neked, hogy minden sikerüljön amit elterveztél.-mondtam aztán beszálltam a kocsiba.
Hamarosan a fiúk is megérkeztek és visszaindultunk a hotelbe. Mikor felértem a szobámhoz lefürödtem és összepakoltam.Valaki kopogott és ezzel billentett ki az erős összepontosításból. Szeretem szuggerálni a ruhatáramat mikor nem tudom mit vegyek fel. Mindig reménykedek benn, hogy kirepül belőle a tökéletes összeállítás, de sajnos ez még nem törtét meg.
-Gyere be!- kiabáltam.
Peet beslattyogott a szobába és levágta magát az ágyamra. Komolyan megkedveltem Őt. Valószínű azért mert nem akart kihasználni és nem voltak hátsó szándékai.
-Peet mond már mi a bajod! Olyan fájdalmas arcot tudsz vágni.-morogtam rá.
-2 napom van otthon utána repülök Londonba.-mondta gondterhelten.
-Tudom. De figyelj, kibírod 2 hétről van szó.-mosolyogtam rá szomorúan.-Utána pedig 1 teljes hónap pihenő.- dobtam egy hátast az ágyra.-Alig várom!
-Neked az pihenő, hogy napi 1 edzés lesz?.-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Persze! Igaz minden nap korán kell kelni és furcsa lesz megint Londonban, de ez után a 3 hét után felüdülés lesz az Európa kupán Hollandiában.-mosolyogtam
-Esküszöm, Te vagy a példa képem.-röhögött.
Megint kopogtattak és most Andy dugta be a fejét az ajtón.
-Mennünk kéne. Hamarosan indul a gép.-mondta.
Felöltöztem azt inkább nem részletezném milyen ruhába szörnyű volt, de a lényeg, hogy kényelmes. Elindultam le és leadtam a kulcsomat és ekkor a recepciós srác a kezembe nyomott egy csokor tulipánt egy dobozt és egy levelet. Tudtam ki küldte, hiszen mindig ezt csinálja. A csokrot visszaadtam mondván nekem nincs rá szükségem, aztán felbontottam a levelet. Ez állt benn:
„ Ismét büszke lehetek az egyetlen kislányomra!
Gratulálok bajnok!
Hollandiában találkozunk!”
Igen gondoltam ez csak apám lehetett. Nem foglalkoztam vele, nem érdekelt. Mikor kiindultunk a reptérre Peetnek előjött az "utolsó pillanatban vásároljunk szuvenírt" szindrómája.
-Komolyan Peet, 3 hete itt vagyunk és még csak most jut eszedbe szuvenírt venni a szüleidnek?-röhögtem ki egyből.
-Jól van már! A verseny fontosabb volt.-nevetett Ő is.
Mikor kiértünk a reptéren is millió fotós fogadott minket.
-Andy mennyi időm van otthon amíg elkezdődik az olimpia záró ünnepsége?
-Sajnálom Sel, de nem sok. Ha a repülőn alszol akkor talán kibírod . Nem lesz időd hozzászokni az idő eltolódáshoz, de 4 órára ott kell lennünk.-mondta
-Hát ez az életem.-gondoltam .- Aligha irigyli valaki.- Remélem a kislány lemond az álmáról, hogy olyan legyen mint én.Legalább neki legyen normális élete.
14 óra repülés után hajnali 3órakor értünk Londonba, de nem foglalkoztam vele csak beszálltam a kocsiba és haza mentem. Mikor beléptem a házba anya ébren várt, csodálkoztam de annyira örültem neki, hogy simán a nyakába ugrottam. Annyira hiányzott.
-Nagyon hiányoztál.-mondta és viszonozta gyengéden az ölelésem.
Te is nekem Anya! Nagyon örülök és tényleg köszönöm, hogy megvártál, de nem haragudnál meg ha most elmennék aludni nagyon fáradt vagyok.-kérdeztem.
Bólintott, hogy menjek csak, de egy könnycsepp folyt végig az arcán.
-Nagyon örülök, hogy épségben haza értél, tényleg nagyon hiányoztál.-ölelt meg újra.
-Anya egyszeri alkalom volt. Vigyázok magamra!. mosolyogtam.
Elmentem letusolni és bevágódtam az ágyba 2 perc múlva már aludtam..
Másnap „reggel” 3órakor keltem fel, jobban mondva anya rontott be a szobámba, hogy keljek már fel.
-Komolyan minek 4re odaérni mikor 9kor kezdődik? És egyébként is, semmi értelme, hogy brit zászlóval és vb kupával a kezembe csinálok pár trükköt és megyek körbe.-mondtam álmosan és eléggé felháborodottan.
-Sel ez óriási megtiszteltetés.-mosolygott.
Megfürödtem és hálás voltam, hogy ma nem kellett szuggerálnom a szekrényemet, mert kiadták miben kell megjelennem. Fogtam a feszülős Powerslide koris gatyám aminek az oldalára van írva a nevem . Egy feszülős brit ujjatlant amit akkor kell hordanom, ha versenyre megyek aminek a hátára csak a becenevem van írva, egy „Speedskating” feliratú fekete kapucnis belebújós pulcsit és a szél dzsekimet amit a kislánynak is adtam.Hajamat egy laza kontyba fogtam, sminkelni nem sminkeltem mert minek? Ott úgyis elkapnak ha akarom ha nem. Felvettem az adidas futó cipőmet és a vállamra vettem a tonnás táskám. Levettem a kocsi kulcsom bemásztam a BMW-be és a hátsó ülésre dobtam a cuccomat. Hiányzott, hogy Columbiában nem vezethettem. Mikor odaértem kimásztam a kocsiból, bevágtam az ajtót és bementem a csarnokba.
*Niall szemszöge*
Csak azt láttam, hogy a csarnok sportoló bejárathoz hajt álmaim kocsija. Komolyan annyira csodálkoztam, hogy kiesett a számból a kaja. De aztán feleszméltem és a 3mp-es szabály értelmében felkaptam a földről és visszatömtem a számba. Azt nem láttam kiszállt ki belőle így nem tudtam vele beszélgetni, de láttam egy korit a visszapillantóról lógni így legközelebb nem menekülhet a tulaja aki valószínű férfi .
-Niall, haver Te komolyan kiköpted a kaját?- csodálkozott Liam.
-Sajnálom, szégyellem is magam. Bocsi édes! Komolyan .- és megpusziltam a szendvicset.
-Te nagyon beteg vagy!- röhögött Liam
-Liam , kérlek haver vegyél nekem egy ilyen kocsit.-néztem rá édesen
-Ez egy BMW X6 ugye?.- kérdezte
-Igen tiszta fehér sötétített ablakokkal és csodálatos felnikkel.-üvöltöttem
-Oké akkor nem kapsz.-röhögött ki megint
Lebiggyesztettem a számat és visszamentünk a csarnokba.Leültem és nézem a próbát, de alattunk 15 sorral egy lány ült és nagyon ismerős volt nem tudom honnan aztán mikor megláttam a koriját beugrott.
-Te Liam az nem Selena Evens aki 3 szoros világbajnok lett?-fordultam hozzá.
-De azt hiszem. Mostanában minidg Ő mosolyog vissza rám az újságból.-csodálkozott Liam
Eddig azzal voltam elfoglalva, hogy rájöjjek honnan olyan ismerős és nem is vettem észre milyen kivételes szépség.
-Menjünk le autó grammot kérni.- zökkentett ki Liam.
-Végülis, de nem lesz furcsa,hogy mi kérünk aláírást?-röhögtem
-De! De Ő egy világ bajnok.-lelkesedett be
Már majdnem ott voltunk mikor hallottam, hogy valaki kiabál fel a lelátóra
-Selena kérlek gyere próbálni, ne sztrájkolj állandóan.-kiabálta az egyik szervező nő.
-Hát erről csúnyán lecsúsztunk .-mondtam Liamnek majd hátba veregettem és néztük ahogy Sel átugrik koriba a kordonon és a „gonosz” szervező nőhöz indul.
*Sel szemszöge*
Lenn ültem a lelátón és ráérősen kötöttem be a korimat miközben Peettel beszélgettem telefonon aki holnap várható Londoba. Mikor hallotta, hogy az az undok idióta szervező nő üvölti a nevemet, hogy menjek már próbálni. Elbúcsúztam Peettől aztán levánszorogtam és átugrottam a kordont. Út közben a kezembe nyomtak egy brit zászlót és vb kupát és mehettem „randalírozni”Rájöttem, hogy próbán sosem engedik megcsinálni a trükköket mondván úgyis megy és hátha leégsz élőben. Legalábbis én ezt olvastam ki a nő szeméből.
Próbáltam aztán leültem megint próbáltam aztán végre békén hagytak és Andy is megjött.
-Mondhatom a jövőheti idő beosztást?-kérdezte álmosan.
-Te mikor keltél fel?- néztem rá szúrós szemmel.
-Fél órája.- húzta el a száját. –De hoztam neked szendvicset és Power Raidet.-mosolygott rám bűnbánóan.
-Ezt még meg bánod!.-húztam össze a szemimet.- Hol a kaja? Éhen halok itt csak ízetlen valamikkel próbáltak tömni mondván sportoló
Tehát az idő eltolódás megszokására van 2 napod , de ez idő alatt is napi 15 kmt kell futnod!.-mondta ellent mondást nem tűrő hangon.-3. nap fogadásra és díj átadóra megyünk ahol megjelenni kötelező mivel téged is díjaznak.-mondta szigorúan
Szeretem ellógni az ilyen eseményeket miért baj ez neki?
-Igenis Apa! Egyéb óhaj sóhaj?-néztem rá.
-Napi 3 edzés.- mondta.
Csak sóhajtottam.
-Mikor indulunk Hollandiába?-kérdeztem.
-6 nap múlva.-válaszolta-
-És vissza? -Tudtam miért nem mondja. Tudtam.-Andy ne szórakozz mond már!-kérdeztem kicsit erélyesebben.
-19 nap.-nyögte ki.
-Csodálatos- gondoltam és csalódottan otthagytam.
9 óra volt a műsor elkezdődött engem pedig már púdereztek. Végre sikerült megúsznom a sminkest. Aztán hallottam a műsorvezető hangját.
-És most üdvözöljük Selena Evenst Anglia új üdvöskéjét aki a világ lejobb női gyors korcsolyása. Gratulálunk Sel!-mondta.
Én pedig kigurultam, csak mosolyogtam és integettem. A közönség pedig hangosan kiabált és tapsolt. Millió vaku villant amitől egy pillanatra megijedtem aztán véget is ért és én újra ott voltam ahonnan néhány perce elindultam.
-És most jöjjenek akik a brit X-factorban kezdték, de már ez egész világ ismeri őket. Fogadják sok szeretettel a One Directiont!- üvöltötte önkívületi állapotban.
-Na jöjjenek a felfuvalkodott, elszállt, idióták. Nem tudom a lányok mit esznek 5 degenerálton. Az egyik szőke és folyamatosan eszik, van egy göndör aki macska mániás, aztán van az a magas barna amelyik fél a kanalaktól(?) van a fekete hajú amelyik csak a hajával foglalkozik meg az a melyik mindig csíkosba van és szereti a répát.-röhögtem magamban.
Megvártam a műsor végét. Szép volt, jó volt, hosszú volt és ennyi. Haza mentem és eldöntötte, hogy 2 napig alszom.
Nem gondoltam volna de komolyan 2 napig az ágyba fetrengtem a 15 km-es futásokon kívül amit gyorsan lezavartam. Aztán eljött az átadó estély is. Ismételten csak annyit tudok mondani, hogy szép volt, jó volt, igen ez is hosszú volt, rövid taps ééés ennyi. A különbség csak az, hogy innen egy újabb kupával értem haza.A fotósok már nem zaklatnak(végre) és most a reptéren ülünk és várunk Peetre(örök késő) Andyvel. Ez alatt a 6 nap alatt még közelebb kerültünk egymáshoz . És igen a szimpátia is egyre erősödött bennem, de tudtam, hogy nem szabad, mert az a karrierjébe kerülhet.
-Az enyémbe már nem.-gondoltam.- Nekem már nem számít semmi.
Ezután megérkezett Peet egy nagy öleléssel és egy gyengéd puszival üdvözöl. Igazán jól esett.
-Hogy vagy?.- kérdezte.
-Peet hajnali 5 óra van szerinted, hogy vagyok?-röhögtem még félig álmomban
Közelebb hajolt és a fülembe súgta:
-Hiányoztál.-és egy félénk puszit nyomott a homlokomra.
Andy rondán nézett. Igen, tudom miért, nem akarta őt sem elveszíteni és engem sem. Nem mondtam semmit csak rámosolyogtam megfordultam és a mosdó felé vettem az irányt. Írtam Andynek egy SMS-t, hogy pakoljanak össze lassan csatlakozom csak előtte kajálok egyet. A válasza csak annyi volt, hogy : „ köszönöm”
Tudtam mire gondol. Nem ezt igazán nem kellette megköszönnie. Ettem egy csirkés salátás szendvicset és vettem mellé egy Power Raidet aztán csatlakoztam. Bechekoltunk és indulhattunk Hollandiába. örültem, hogy nem 14 órát kell a gépen ülnai hanem jóval kevesebbet. A gépen beraktam egy filmet, hogy nem kelljen Peetel beszélnem, Aztán lassan elaludtam. arra keltem, hogy a gonosz női hang közli velünk, hogy megkezdtük a leszállást. A reptéren ismételten sok fotós fogadott minket, nem értettem miért aztán megláttam a sötétített ablakú limuzint és tudtam mindent. Kinyílt az ajtaja. Egy pilóta szemüveges öltönyös ember szállt ki belőle és felém indult. A vakuk villogtak ő megölelt és én csak álltam ott tehetetlenül, nem mozdult semmim pedig én ott akartam hagyni, de nem tudtam.
-Örülök, hogy újra látlak.- nézett rám és egy szép mosolyt húzott az arcára.
-Ez nem kölcsönös.- mondtam teljesen közömbösen.
-Nem haragudhatsz rám örökre.-mondta az apám. Igen Ő az apám. Ő megkap mindent, havonta otthon van 1hetet, de néha annyit se.
-Majd, ha előállsz egy épkézláb bocsánat kéréssel akkor nem fogok.-mondtam dühösen
-Mára foglaltattam asztalt az egyik étteremben. Együtt ebédelünk, nemleges választ nem fogadok el.- kacsintott rám majd beszállt a kocsiba és eltűnt.
Kibékülünk még ma tudom, de ez sem fog sokáig tartani.
Már lement a verseny és ismét nyertem megint benn az újságokba a képem, de most nem az eredmény miatt. Másnap mikor ideértünk már minden azzal volt tele, hogy együtt vagyunk Peettel a reptéri „hiányzol” incidens után. Beletörődtünk és nem foglalkoztunk vele. Tudtuk, ha együtt is lennénk annak nem lenne jó vége, hiszen könyörgöm ő Spanyol országban lakik. Ez fájt tényleg nagyon fájt, de elfogadtuk.
Már a 12. napunkat töltjük Hollandiában, élvezem, de hiányzik London és anyuék. Már csak kerek 1 hét(hurrá). De az aznapi események ismét nem vetettek jó fényt ránk. Peet kopogott a szobám ajtaján és belépett.
-Nem megyünk el sétálni?.-kérdezte mosolyogva.
-De csak akkor, ha most intézed az ajándékokat.- mosolyogtam vissza rá.
Tudtam, hogy elfelejtette látszott rajta, de próbálta menteni a bőrét.
-Igen, Én is erre gondoltam!-mondta zavartan.
-Ne hazudj tudod, hogy nekem nem tudsz.- röhögtem ki.
Csodálatos nap volt, tényleg csak a vége ne lett volna. Sétáltunk egy parkban közben semmiségekről beszélgettünk, aztán hirtelen felém fordul megfogta a kezem és azt mondta:
-Ha nem tetszik csak egy szavadba kerül és sosem csinálom többet.-mondta aztán megcsókolt.
Akkor jöttem rá, hogy ő nekem nem több mint barát. Tökéletes csók volt, tökéletes helyen, de nem voltak benne érzések és tudtam, hogy Ő is érzi, hogy mi csak barátok lehetünk.
-Peet szeretlek, de csak mint az egyetlen és legjobb barátomat.-mondtam majd elhúzódtam tőle.
-Sajnálom Sel.- mondta.
Én nem sajnáltam, mert megmaradt a barátom és csak egyszerűen tudtam, hogy nem volt hiba amit tettünk.
Másnap igaz, hogy oltári nagy letolást kaptunk Andytől mikor meglátta az újságban a képünket, de a magyarázatunk elégnek bizonyult ahhoz, hogy higgyen nekünk. Tehát így telt a holland utunk. Edzettünk, vásároltunk, szórakoztunk, csókolóztunk és azt hiszem ennyi.Mikor indultunk haza a csókos téma még mindig nem csengett le a médiában. A haza felé út unalmas volt mikor leszálltunk és a csomagokért mentünk kiderült, hogy az enyémet el is keverték.
-Hát ez csodálatos.-gondoltam
Bevezettek egy irodába ahol még egy lány álldogált. Nagyon szép volt, hosszú barna haja lazán omlott a vállára és egy pilóta fazonú napszemüveggel fogta hátra.
-Szia.-köszönt.- A te csomagodat is elkeverték?-mosolygott rám.
-Igen sajnos.-mosolyogtam- Sel Evens vagyok-mutatkoztam be.
-Tara Swan.-mondta és felém nyújtotta a kezét.
Taraval nagyon jól elbeszélgettünk, kedves lány. Mikor kihozták a csomagjainkat csak akkor döbbentünk rá, hogy szinte ugyan olyan. Elköszöntem aztán haza indultam és mikor kinyitottam a bőröndöt láttam, hogy…
-Ennyi elég lesz mára.-gondoltam és becsuktam a naplómat.
Megfogtam az óriás térfogatú és nehézségű táskámat, kivágtam a hotelszobám ajtaját és szembe találtam magam Peet fáradt tekintetével.
Igen, erről beszéltem szegény még nincs hozzászokva.
-Valaki nagyon ideges ma reggel.- mondta két ásítás közben.
-Nem. Csak fitt vagyok nem mint egyesek.-mutattam rá és elnevettem magam.
Andrew az edzőnk már lenn várt minket a kocsival a hotel előtt. És amin meglepődtem, hogy nem csak ő hanem több tíz fotós és újságíró is. Azonnal elkezdtek képeket készíteni a riporterek pedig elárasztottak a kérdéseikkel mint például:
„Tényleg gyengéd szálak fűzik spanyol csapat társához?” vagy „ Milyen érzés volt megvédeni a vb címét?” Csak arra lettem figyelmes, hogy Peet elhúz előlük és betuszkol a kocsiba, én esküszöm sokkot kaptam.
-Igazán sajnálom Sel, de nem tudtam ennél jobban eltitkolni a hol létünket.-mondta Andy.
-Ne aggódj.- válaszoltam.-Csak leblokkoltam egy kicsit.-folytattam most már nevetve.- És köszönöm.-fordultam Peethez.
Mikor befordultunk az utcába ahol a maraton fogják tartani ott is minimum húsz fotós fogadott minket.
-Sel nem ad interjút a maraton előtt.-mondta szárazon Andy az egyik mikrofonba amit felénk tartottak.
-Köszönöm Andy.- ismételtem magam.
Miután lement a maraton amit el sem tudok hinni de megnyertem. Tényleg nyertem. Úr isten. Hihetetlen.
-És most jöhetnek az interjúk.- gondoltam.
Mikor elindultam az óriás kupámmal (wow, tényleg az enyém) és a sok-sok verseny szponzor ajándékkal a kocsi felé letámadtak az újságírók és a riporterek. Igen, én csak ilyenkor vagyok híres.
-Selena kérem! Válaszolna néhány kérdésemre?-kérdezte az egyik brit sport tudósító nő amin csodálkoztam is, hogy mit keres itt.
-Természetesen.-mosolyogtam.
-Milyen érzés , hogy végig a kor oszályában megnyert minden versenyt harmadszorra is megvédte a világ bajnoki címét és mind e mellett még a maratont is?-kérdezte.
-Csodálatos! Igaz még nem tudtam felfogni, hogy most ez így mind összejött, de hálás lehetek az edzőmnek aki mindig mellettem állt édesanyámnak és természetesen az öcsémnek aki kis kora ellenére mindig tud olyan dolgot mondani amiből rengetek erőt tudok meríteni.-válaszoltam.
-Kinek ajánlaná az utolsó győzelmét?
-Természetesen az öcsémnek.-mosolyogtam.
-És igaz a pletyka, hogy gyengéd szálak fűzik spanyol csapat társához?-kérdezte.
-Csodálkoztam volna ha ez a kérdés kimarad.-mosolyogtam aztán folytattam.-De sajnos mindent találgatást megcáfolok most. Peet és én nagyon jó barátok lettünk az utóbbi szezonban és tényleg szoros szálak fűznek minket egymáshoz, de csak mint barátok.-válaszoltam aztán fogtam magam és beszálltam a kocsiba. Szerencsére nem tudott utánam jönni, mert kordonon kívül volt.
-Alig várom, hogy otthon legyek.-gondoltam.
Anyával és az öcsémmel is beszéltem már telefonon, de apám természetesen túl elfoglalt ahhoz, hogy felhívjon.
-Én meg nem fogom.- bizonygattam magamnak hangosan és visszavágtam az Iphonemoat a táskámba.
Vártam a fiúkat, de sehol sem voltak és mikor meg csörrent a telefonom, kiszálltam a kocsiból és felvettem. Tudtam, hogy fényképeznek és hallottam ahogy üvöltöznek, hogy adjak interjút, de nem foglalkoztam vele. Mikor letettem a telefon odafutott hozzám egy kislány és elkezdte rángatni a szél dzsekimet. Megfordultam és lehajoltam hozzá. Elmesélte, hogy én vagyok a példaképe és ugyan olyan sikeres szeretne lenni ebben a sportban mint én, csak fogtam a szőke kislányt felemeltem és megöleltem.
-Nekem még senki sem mondott ilyen szépet.- szólaltam meg majd levettem a szél dzsekimet aminek a hátára a nevem és a szponzor logók voltak rá nyomtatva, odaadtam neki és megfordultam azzal a szándékkal, hogy visszaszállok a kocsiba.
-Köszönöm.-hallottam egy szipogó hangot a hátam mögül.
-Szurkolni fogok neked, hogy minden sikerüljön amit elterveztél.-mondtam aztán beszálltam a kocsiba.
Hamarosan a fiúk is megérkeztek és visszaindultunk a hotelbe. Mikor felértem a szobámhoz lefürödtem és összepakoltam.Valaki kopogott és ezzel billentett ki az erős összepontosításból. Szeretem szuggerálni a ruhatáramat mikor nem tudom mit vegyek fel. Mindig reménykedek benn, hogy kirepül belőle a tökéletes összeállítás, de sajnos ez még nem törtét meg.
-Gyere be!- kiabáltam.
Peet beslattyogott a szobába és levágta magát az ágyamra. Komolyan megkedveltem Őt. Valószínű azért mert nem akart kihasználni és nem voltak hátsó szándékai.
-Peet mond már mi a bajod! Olyan fájdalmas arcot tudsz vágni.-morogtam rá.
-2 napom van otthon utána repülök Londonba.-mondta gondterhelten.
-Tudom. De figyelj, kibírod 2 hétről van szó.-mosolyogtam rá szomorúan.-Utána pedig 1 teljes hónap pihenő.- dobtam egy hátast az ágyra.-Alig várom!
-Neked az pihenő, hogy napi 1 edzés lesz?.-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Persze! Igaz minden nap korán kell kelni és furcsa lesz megint Londonban, de ez után a 3 hét után felüdülés lesz az Európa kupán Hollandiában.-mosolyogtam
-Esküszöm, Te vagy a példa képem.-röhögött.
Megint kopogtattak és most Andy dugta be a fejét az ajtón.
-Mennünk kéne. Hamarosan indul a gép.-mondta.
Felöltöztem azt inkább nem részletezném milyen ruhába szörnyű volt, de a lényeg, hogy kényelmes. Elindultam le és leadtam a kulcsomat és ekkor a recepciós srác a kezembe nyomott egy csokor tulipánt egy dobozt és egy levelet. Tudtam ki küldte, hiszen mindig ezt csinálja. A csokrot visszaadtam mondván nekem nincs rá szükségem, aztán felbontottam a levelet. Ez állt benn:
„ Ismét büszke lehetek az egyetlen kislányomra!
Gratulálok bajnok!
Hollandiában találkozunk!”
Igen gondoltam ez csak apám lehetett. Nem foglalkoztam vele, nem érdekelt. Mikor kiindultunk a reptérre Peetnek előjött az "utolsó pillanatban vásároljunk szuvenírt" szindrómája.
-Komolyan Peet, 3 hete itt vagyunk és még csak most jut eszedbe szuvenírt venni a szüleidnek?-röhögtem ki egyből.
-Jól van már! A verseny fontosabb volt.-nevetett Ő is.
Mikor kiértünk a reptéren is millió fotós fogadott minket.
-Andy mennyi időm van otthon amíg elkezdődik az olimpia záró ünnepsége?
-Sajnálom Sel, de nem sok. Ha a repülőn alszol akkor talán kibírod . Nem lesz időd hozzászokni az idő eltolódáshoz, de 4 órára ott kell lennünk.-mondta
-Hát ez az életem.-gondoltam .- Aligha irigyli valaki.- Remélem a kislány lemond az álmáról, hogy olyan legyen mint én.Legalább neki legyen normális élete.
14 óra repülés után hajnali 3órakor értünk Londonba, de nem foglalkoztam vele csak beszálltam a kocsiba és haza mentem. Mikor beléptem a házba anya ébren várt, csodálkoztam de annyira örültem neki, hogy simán a nyakába ugrottam. Annyira hiányzott.
-Nagyon hiányoztál.-mondta és viszonozta gyengéden az ölelésem.
Te is nekem Anya! Nagyon örülök és tényleg köszönöm, hogy megvártál, de nem haragudnál meg ha most elmennék aludni nagyon fáradt vagyok.-kérdeztem.
Bólintott, hogy menjek csak, de egy könnycsepp folyt végig az arcán.
-Nagyon örülök, hogy épségben haza értél, tényleg nagyon hiányoztál.-ölelt meg újra.
-Anya egyszeri alkalom volt. Vigyázok magamra!. mosolyogtam.
Elmentem letusolni és bevágódtam az ágyba 2 perc múlva már aludtam..
Másnap „reggel” 3órakor keltem fel, jobban mondva anya rontott be a szobámba, hogy keljek már fel.
-Komolyan minek 4re odaérni mikor 9kor kezdődik? És egyébként is, semmi értelme, hogy brit zászlóval és vb kupával a kezembe csinálok pár trükköt és megyek körbe.-mondtam álmosan és eléggé felháborodottan.
-Sel ez óriási megtiszteltetés.-mosolygott.
Megfürödtem és hálás voltam, hogy ma nem kellett szuggerálnom a szekrényemet, mert kiadták miben kell megjelennem. Fogtam a feszülős Powerslide koris gatyám aminek az oldalára van írva a nevem . Egy feszülős brit ujjatlant amit akkor kell hordanom, ha versenyre megyek aminek a hátára csak a becenevem van írva, egy „Speedskating” feliratú fekete kapucnis belebújós pulcsit és a szél dzsekimet amit a kislánynak is adtam.Hajamat egy laza kontyba fogtam, sminkelni nem sminkeltem mert minek? Ott úgyis elkapnak ha akarom ha nem. Felvettem az adidas futó cipőmet és a vállamra vettem a tonnás táskám. Levettem a kocsi kulcsom bemásztam a BMW-be és a hátsó ülésre dobtam a cuccomat. Hiányzott, hogy Columbiában nem vezethettem. Mikor odaértem kimásztam a kocsiból, bevágtam az ajtót és bementem a csarnokba.
*Niall szemszöge*
Csak azt láttam, hogy a csarnok sportoló bejárathoz hajt álmaim kocsija. Komolyan annyira csodálkoztam, hogy kiesett a számból a kaja. De aztán feleszméltem és a 3mp-es szabály értelmében felkaptam a földről és visszatömtem a számba. Azt nem láttam kiszállt ki belőle így nem tudtam vele beszélgetni, de láttam egy korit a visszapillantóról lógni így legközelebb nem menekülhet a tulaja aki valószínű férfi .
-Niall, haver Te komolyan kiköpted a kaját?- csodálkozott Liam.
-Sajnálom, szégyellem is magam. Bocsi édes! Komolyan .- és megpusziltam a szendvicset.
-Te nagyon beteg vagy!- röhögött Liam
-Liam , kérlek haver vegyél nekem egy ilyen kocsit.-néztem rá édesen
-Ez egy BMW X6 ugye?.- kérdezte
-Igen tiszta fehér sötétített ablakokkal és csodálatos felnikkel.-üvöltöttem
-Oké akkor nem kapsz.-röhögött ki megint
Lebiggyesztettem a számat és visszamentünk a csarnokba.Leültem és nézem a próbát, de alattunk 15 sorral egy lány ült és nagyon ismerős volt nem tudom honnan aztán mikor megláttam a koriját beugrott.
-Te Liam az nem Selena Evens aki 3 szoros világbajnok lett?-fordultam hozzá.
-De azt hiszem. Mostanában minidg Ő mosolyog vissza rám az újságból.-csodálkozott Liam
Eddig azzal voltam elfoglalva, hogy rájöjjek honnan olyan ismerős és nem is vettem észre milyen kivételes szépség.
-Menjünk le autó grammot kérni.- zökkentett ki Liam.
-Végülis, de nem lesz furcsa,hogy mi kérünk aláírást?-röhögtem
-De! De Ő egy világ bajnok.-lelkesedett be
Már majdnem ott voltunk mikor hallottam, hogy valaki kiabál fel a lelátóra
-Selena kérlek gyere próbálni, ne sztrájkolj állandóan.-kiabálta az egyik szervező nő.
-Hát erről csúnyán lecsúsztunk .-mondtam Liamnek majd hátba veregettem és néztük ahogy Sel átugrik koriba a kordonon és a „gonosz” szervező nőhöz indul.
*Sel szemszöge*
Lenn ültem a lelátón és ráérősen kötöttem be a korimat miközben Peettel beszélgettem telefonon aki holnap várható Londoba. Mikor hallotta, hogy az az undok idióta szervező nő üvölti a nevemet, hogy menjek már próbálni. Elbúcsúztam Peettől aztán levánszorogtam és átugrottam a kordont. Út közben a kezembe nyomtak egy brit zászlót és vb kupát és mehettem „randalírozni”Rájöttem, hogy próbán sosem engedik megcsinálni a trükköket mondván úgyis megy és hátha leégsz élőben. Legalábbis én ezt olvastam ki a nő szeméből.
Próbáltam aztán leültem megint próbáltam aztán végre békén hagytak és Andy is megjött.
-Mondhatom a jövőheti idő beosztást?-kérdezte álmosan.
-Te mikor keltél fel?- néztem rá szúrós szemmel.
-Fél órája.- húzta el a száját. –De hoztam neked szendvicset és Power Raidet.-mosolygott rám bűnbánóan.
-Ezt még meg bánod!.-húztam össze a szemimet.- Hol a kaja? Éhen halok itt csak ízetlen valamikkel próbáltak tömni mondván sportoló
Tehát az idő eltolódás megszokására van 2 napod , de ez idő alatt is napi 15 kmt kell futnod!.-mondta ellent mondást nem tűrő hangon.-3. nap fogadásra és díj átadóra megyünk ahol megjelenni kötelező mivel téged is díjaznak.-mondta szigorúan
Szeretem ellógni az ilyen eseményeket miért baj ez neki?
-Igenis Apa! Egyéb óhaj sóhaj?-néztem rá.
-Napi 3 edzés.- mondta.
Csak sóhajtottam.
-Mikor indulunk Hollandiába?-kérdeztem.
-6 nap múlva.-válaszolta-
-És vissza? -Tudtam miért nem mondja. Tudtam.-Andy ne szórakozz mond már!-kérdeztem kicsit erélyesebben.
-19 nap.-nyögte ki.
-Csodálatos- gondoltam és csalódottan otthagytam.
9 óra volt a műsor elkezdődött engem pedig már púdereztek. Végre sikerült megúsznom a sminkest. Aztán hallottam a műsorvezető hangját.
-És most üdvözöljük Selena Evenst Anglia új üdvöskéjét aki a világ lejobb női gyors korcsolyása. Gratulálunk Sel!-mondta.
Én pedig kigurultam, csak mosolyogtam és integettem. A közönség pedig hangosan kiabált és tapsolt. Millió vaku villant amitől egy pillanatra megijedtem aztán véget is ért és én újra ott voltam ahonnan néhány perce elindultam.
-És most jöjjenek akik a brit X-factorban kezdték, de már ez egész világ ismeri őket. Fogadják sok szeretettel a One Directiont!- üvöltötte önkívületi állapotban.
-Na jöjjenek a felfuvalkodott, elszállt, idióták. Nem tudom a lányok mit esznek 5 degenerálton. Az egyik szőke és folyamatosan eszik, van egy göndör aki macska mániás, aztán van az a magas barna amelyik fél a kanalaktól(?) van a fekete hajú amelyik csak a hajával foglalkozik meg az a melyik mindig csíkosba van és szereti a répát.-röhögtem magamban.
Megvártam a műsor végét. Szép volt, jó volt, hosszú volt és ennyi. Haza mentem és eldöntötte, hogy 2 napig alszom.
Nem gondoltam volna de komolyan 2 napig az ágyba fetrengtem a 15 km-es futásokon kívül amit gyorsan lezavartam. Aztán eljött az átadó estély is. Ismételten csak annyit tudok mondani, hogy szép volt, jó volt, igen ez is hosszú volt, rövid taps ééés ennyi. A különbség csak az, hogy innen egy újabb kupával értem haza.A fotósok már nem zaklatnak(végre) és most a reptéren ülünk és várunk Peetre(örök késő) Andyvel. Ez alatt a 6 nap alatt még közelebb kerültünk egymáshoz . És igen a szimpátia is egyre erősödött bennem, de tudtam, hogy nem szabad, mert az a karrierjébe kerülhet.
-Az enyémbe már nem.-gondoltam.- Nekem már nem számít semmi.
Ezután megérkezett Peet egy nagy öleléssel és egy gyengéd puszival üdvözöl. Igazán jól esett.
-Hogy vagy?.- kérdezte.
-Peet hajnali 5 óra van szerinted, hogy vagyok?-röhögtem még félig álmomban
Közelebb hajolt és a fülembe súgta:
-Hiányoztál.-és egy félénk puszit nyomott a homlokomra.
Andy rondán nézett. Igen, tudom miért, nem akarta őt sem elveszíteni és engem sem. Nem mondtam semmit csak rámosolyogtam megfordultam és a mosdó felé vettem az irányt. Írtam Andynek egy SMS-t, hogy pakoljanak össze lassan csatlakozom csak előtte kajálok egyet. A válasza csak annyi volt, hogy : „ köszönöm”
Tudtam mire gondol. Nem ezt igazán nem kellette megköszönnie. Ettem egy csirkés salátás szendvicset és vettem mellé egy Power Raidet aztán csatlakoztam. Bechekoltunk és indulhattunk Hollandiába. örültem, hogy nem 14 órát kell a gépen ülnai hanem jóval kevesebbet. A gépen beraktam egy filmet, hogy nem kelljen Peetel beszélnem, Aztán lassan elaludtam. arra keltem, hogy a gonosz női hang közli velünk, hogy megkezdtük a leszállást. A reptéren ismételten sok fotós fogadott minket, nem értettem miért aztán megláttam a sötétített ablakú limuzint és tudtam mindent. Kinyílt az ajtaja. Egy pilóta szemüveges öltönyös ember szállt ki belőle és felém indult. A vakuk villogtak ő megölelt és én csak álltam ott tehetetlenül, nem mozdult semmim pedig én ott akartam hagyni, de nem tudtam.
-Örülök, hogy újra látlak.- nézett rám és egy szép mosolyt húzott az arcára.
-Ez nem kölcsönös.- mondtam teljesen közömbösen.
-Nem haragudhatsz rám örökre.-mondta az apám. Igen Ő az apám. Ő megkap mindent, havonta otthon van 1hetet, de néha annyit se.
-Majd, ha előállsz egy épkézláb bocsánat kéréssel akkor nem fogok.-mondtam dühösen
-Mára foglaltattam asztalt az egyik étteremben. Együtt ebédelünk, nemleges választ nem fogadok el.- kacsintott rám majd beszállt a kocsiba és eltűnt.
Kibékülünk még ma tudom, de ez sem fog sokáig tartani.
Már lement a verseny és ismét nyertem megint benn az újságokba a képem, de most nem az eredmény miatt. Másnap mikor ideértünk már minden azzal volt tele, hogy együtt vagyunk Peettel a reptéri „hiányzol” incidens után. Beletörődtünk és nem foglalkoztunk vele. Tudtuk, ha együtt is lennénk annak nem lenne jó vége, hiszen könyörgöm ő Spanyol országban lakik. Ez fájt tényleg nagyon fájt, de elfogadtuk.
Már a 12. napunkat töltjük Hollandiában, élvezem, de hiányzik London és anyuék. Már csak kerek 1 hét(hurrá). De az aznapi események ismét nem vetettek jó fényt ránk. Peet kopogott a szobám ajtaján és belépett.
-Nem megyünk el sétálni?.-kérdezte mosolyogva.
-De csak akkor, ha most intézed az ajándékokat.- mosolyogtam vissza rá.
Tudtam, hogy elfelejtette látszott rajta, de próbálta menteni a bőrét.
-Igen, Én is erre gondoltam!-mondta zavartan.
-Ne hazudj tudod, hogy nekem nem tudsz.- röhögtem ki.
Csodálatos nap volt, tényleg csak a vége ne lett volna. Sétáltunk egy parkban közben semmiségekről beszélgettünk, aztán hirtelen felém fordul megfogta a kezem és azt mondta:
-Ha nem tetszik csak egy szavadba kerül és sosem csinálom többet.-mondta aztán megcsókolt.
Akkor jöttem rá, hogy ő nekem nem több mint barát. Tökéletes csók volt, tökéletes helyen, de nem voltak benne érzések és tudtam, hogy Ő is érzi, hogy mi csak barátok lehetünk.
-Peet szeretlek, de csak mint az egyetlen és legjobb barátomat.-mondtam majd elhúzódtam tőle.
-Sajnálom Sel.- mondta.
Én nem sajnáltam, mert megmaradt a barátom és csak egyszerűen tudtam, hogy nem volt hiba amit tettünk.
Másnap igaz, hogy oltári nagy letolást kaptunk Andytől mikor meglátta az újságban a képünket, de a magyarázatunk elégnek bizonyult ahhoz, hogy higgyen nekünk. Tehát így telt a holland utunk. Edzettünk, vásároltunk, szórakoztunk, csókolóztunk és azt hiszem ennyi.Mikor indultunk haza a csókos téma még mindig nem csengett le a médiában. A haza felé út unalmas volt mikor leszálltunk és a csomagokért mentünk kiderült, hogy az enyémet el is keverték.
-Hát ez csodálatos.-gondoltam
Bevezettek egy irodába ahol még egy lány álldogált. Nagyon szép volt, hosszú barna haja lazán omlott a vállára és egy pilóta fazonú napszemüveggel fogta hátra.
-Szia.-köszönt.- A te csomagodat is elkeverték?-mosolygott rám.
-Igen sajnos.-mosolyogtam- Sel Evens vagyok-mutatkoztam be.
-Tara Swan.-mondta és felém nyújtotta a kezét.
Taraval nagyon jól elbeszélgettünk, kedves lány. Mikor kihozták a csomagjainkat csak akkor döbbentünk rá, hogy szinte ugyan olyan. Elköszöntem aztán haza indultam és mikor kinyitottam a bőröndöt láttam, hogy…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése